Vándormozi: a mozgókép ereje

A Lacho Drom (Igaz út) Vándormozi nem ismeretlen olvasóink számára (Vándormozi – ahogy élünk, Amaro Drom 2003. december–2004 január). A Fény–Árnyék Művészeti Egyesület (FAME) hat éve – kezdetben a Mélymosoly Alapítvány keretein belül – kezdte meg vándormozis misszióját. Kővári Borz József, az egyesület elnöke a Lacho Drom című film megtekintése után úgy érezte, hogy ezt a filmet a szülőfalujában élő cigányoknak is látniuk kell. Szerencsére az ötlet másoknak is megtetszett, és a mozi varázsa, közösséget kovácsoló ereje, azóta is mosolyt és örömet szerez gyermeknek és felnőttnek, cigánynak és nem cigánynak.

A Palantír Film Vizuális Antropológiai Alapítvánnyal 2004-ben kezdődhetett meg a közös munka, a Phare Access 2002 program a helyi demokrácia erősítésére kiírt pályázata által hivatalosan is elindulhatott a Vándormozi, egy-egy évig tartó projekt keretében. A program során olyan dokumentum- és játékfilmeket, meséket mutattak be, amelyek a helyi társadalom számára is aktuális kérdéseket vetettek fel, a cigány és nem cigány együttélés problémáit feszegették (pl. Sára Sándor Cigányok). A legnépszerűbb videofilmek azonban a helyi közösségben öt, tíz vagy harminc éve felvett életképek voltak.

Egy év elteltével a vándormozisok idén júliusban számot vetettek Horányban: 18 falu, majd 1000 néző, 40 órányi filmvetítés, egy majdnem elkészült dokumentumfilm a helyszínekről, vitaestek, közösségformáló programok, s zárásként fotókiállítás, filmvetítés, beszélgetések, zenélés, interaktív vándormozi-bemutató, kiadványbemutató, amely összefoglalja a Vándormozi élményeit és tanulságait, megszólaltatva annak résztvevőit. A konferencián – amely leginkább egy családi összejövetel hangulatát idézte – Katona Vanda fotókiállításának megnyitója után előkerültek a hangszerek: gitár, dobok, doromb. Volt közös főzés, bulizás, tábortűz.

2005 júliusára rengeteg fotó, dokumentáció, filmanyag gyűlt össze és a résztvevő (főleg gyerekek) alkotásai, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy mindig történik egy-egy kis csoda, csak figyelni kell: szívek, virágok, mosolyok…

Természetesen, mint azt Fleck Gábor, a projekt kutatásvezetője a Vándormozi Konferencián is elmondta, a helyi demokrácia erősítése olyan cél, amelyet két-három nap alatt nem lehet megvalósítani. Sok az előítélet, és a kisebb közösségekben a legérzékelhetőbb, a legélesebb az ellentét. A film és a fotó varázseszköz, nem-csak azért, mert ritka arrafelé a kamera, hanem mert előtte mindenki megmutatja a legjobb énjét, előbújik a zenei és táncos tehetség, a humor, az éleslátás, és feltűnnek az igazi érzelmek.

A csapathoz lelkes művészek csatlakoztak; Simó (Simonovics Péter) mint utcazenész és zsonglőr, Vajda Virág discjokey, aki jó bulikat kever a faluszéli cigánysoron, Huszti Melinda, aki rajzol, sárkányt készít, arcot fest, hennázik a gyerekekkel. Az utazások során Katona Vanda fotózik, képeivel, amelyek megismételhetetlen pillanatok és hangulatok lenyomatai, számos elismerést szerezve. Barátok, barátnők, akik munkatársként is összehangoltan teszik a dolgukat. Mindenkinek megvan a maga feladata, hiszen nem elég szétkürtölni a helyszíneken, hogy itt a mozi, gyertek el este. Ez alatt a két-három nap alatt, a falu szélén élő romák érzik, hogy valakiknek ők is fontosak. A legszebb pillanatokat elmesélni nem érdemes, át kell élni. Egy mosoly, egy jó szó, egy kis odafigyelés neki is, mert ember, mert mindenki egy kis csoda. Mint azok a gyerekek, akik bekerülve a Cseppkő utcai gyermekotthonba, akkor szólaltak meg napok után, amikor meglátogatták őket a vándormozisok. Egy ideig a csapat önerőből fedezte az utakat, s most a projekt lezárultával is útra indulnak. Időközben bővült a felszerelés, így nemcsak a vetítéseket könnyebb lebonyolítani, de a helyben forgatott filmek is a vászonra kerülhetnek estére, sokak nagy örömére.

És ennek még nincs vége! A csapat lelkes, így a legközelebbi látogatás nem fog sokat váratni magára. „Gyertek el a Vándormoziba, tök jó lesz.”

Horváth Marianna