Legkisebb közös többszörös
Új törvény a kisebbségeknek

Néhány napja eufórikus hangulatban jelentette be a két nagy párt képviseletében Mesterházy Attila (MSZP), az ICSSZEM politikai államtitkára és Németh Zsolt (Fidesz-MPP), az országgyűlés külügyi bizottságának elnöke, hogy hosszas huzavona után végre sikerült megállapodniuk a kisebbségi joganyag módosításáról. A bejelentés után nem sokkal több kisebbségi vezető bírálta az új tervezetet, de ellenérzését fejezte ki az adatvédelmi biztos és a kisebbségi ombudsman is.


A jelenleg hatályos kisebbségi törvény 1993-as elfogadása óta egyre nyilvánvalóbb, hogy az több ponton módosításra szorul. Legtöbben persze a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának módját kifogásolták, annak ellenére, hogy az erről szóló rendelkezések egy külön törvényben találhatók. Ismert: ezen rendelkezések alapján minden választópolgárnak joga volt részt venni a kisebbségi választásokon, nemcsak mint egyszerű szavazó, hanem akár jelöltként is. Az eltelt évtizedben a számtalan visszaélésre lehetőséget adó törvényi rendelkezés feloldására különböző javaslatok születtek: volt, aki szigorú regisztrációt javasolt, volt, aki szerint ha külön napon vagy külön helyiségben tartanák a kisebbségi választásokat (tehát nem a normál önkormányzati választásokkal egy időben), akkor elkerülhetőek lennének a korábbi bajok. A törvényi szabályozások egyéb hiányosságaira tekintettel több új törvénytervezet készült az elmúlt években, már a múlt parlamenti ciklusban is majdnem megegyeztek a pártok a módosításokról, aztán mégsem lett belőle semmi.Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk okán tavaly azonban módosították az alkotmányt is, és egyik paragrafusa szerint immár csak a kisebbségekhez tartozóknak van joga megválasztani saját önkormányzataikat. A törvényhozás így kényszerhelyzetbe került, s az eltelt másfél esztendőben úgy tűnt, sikerül olyan megoldásokat találni, amelyek a legtöbb kisebbség jóváhagyását és a pártok beleegyezését is bírják. A 2004 őszén létrejött kompromisszumos törvényjavaslatot azonban a Fidesz elnöksége váratlanul megtorpedózta. A nagyobbik ellenzéki párt nélkül pedig lehetetlen módosítani a kétharmados támogatást igénylő jogszabályt.
Az ellenzéki pártnak (legalábbis annak elnöksége, mert például a korábban is kisebbségi ügyekkel foglalkozó Hargitai János képviselő ezzel ellentétesen nyilatkozott) a legfőbb kifogása a kisebbségi választói névjegyzék bevezetése ellen volt, de elutasították a megyei-területi önkormányzati szint bevezetését, sőt még azt a passzust is, amely szerint a Magyarországon élő uniós állampolgárok részt vehetnének az őket érintő kisebbségi választásokon (ez korábban kifejezetten a Fidesz kérésére került be a tervezetbe).
A Fidesz vétója miatt tavaly ősz óta több felől elkeseredett hangok hallatszottak: egyesek szerint egyáltalán nem lehetett volna megtartani a kisebbségi önkormányzati választásokat 2006-ban, mert a jelenlegi törvény alkotmányellenes. Mások szerint, ha a hatályos törvény alapján mégis megtartották volna, akkor bárki megtámadhatta volna az eredményeket. Úgy tűnt, a két nagy párt kezében van a megoldás kulcsa, bár nyilvánosan nem nagyon akart engedni egyik sem. A háttérben azonban egyre sűrűbben folytak a tárgyalások – úgy tűnik, eredménnyel.


Alkotmányos és politikailag vállalható kompromisszum

A megegyezést bejelentő sajtótájékoztatón Mesterházy Attila nem mindennapi megállapodásnak nevezte a létrejött kompromisszumot (a módosítás lényegéről lásd a keretet), s egyben megköszönte a pártoknak, az országos kisebbségi önkormányzatoknak, valamint a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal munkatársainak a megállapodás érdekében kifejtett közös munkáját. Az ICSSZEM politikai államtitkára szerint a kikínlódott törvénytervezet alkotmányos, kisebbségpolitikai szempontból elfogadható, és a nagypolitika szempontjából is vállalható. Németh Zsolt is a kisebbségi vezetőket dicsérte, mondván: az ő bölcsességük nélkül nem jöhetett volna létre a megegyezés. A fideszes politikus szerint a ‘93-as törvény alapkoncepciója – a kollektív jogokon alapuló kulturális autonómia egyedülálló rendszere – ugyan kiállta az idő próbáját, de az eltelt évtized kihozta annak gyenge pontjait is, így a törvény megérett a módosításra. A kulturális autonómia intézményrendszerét most már meg kell tölteni tartalommal, amit a most születendő törvény nagymértékben elősegíthet. Például azzal is, hogy megkönnyíti a kisebbségek számára az intézmények átvételét, illetve az intézményrendszer finanszírozását biztosabb alapokra helyezi az által, hogy a költségvetési törvényben önálló soron szerepelnek majd.


Egyszer majd szívesen vitatkoznak az EU-val
Németh Zsolt amellett, hogy ismertette a legfontosabb változásokat a tervezett törvényben, megindokolta azt is, miért nem támogatják, hogy a hazánkban élő más uniós országok polgárai is részt vegyenek a kisebbségi választásokon. Németh szerint a kisebbségi törvény joghatálya csupán a magyar állampolgárokra kell, hogy kiterjedjen, mert fontosnak tartják, hogy a hagyományos, „autochtón” (őshonos) hazai kisebbségek jogait biztosítsák. Mindenféle uniós elvárás ellenére is ez a kompromisszum született, s ha majd az Európai Unióban hasonló szintű kisebbségi rendszer alakul ki, azt követően szívesen vitatkoznak az európai normákról.
Németh Zsolt arra is kitért – utalva a határokon túli magyar kisebbségek helyzetére –, hogy nem lehet sikeres az a nemzetpolitika, amely nem tesz meg mindent azért, hogy a hazai kisebbségek jogait biztosítsa. A fideszes bizottsági elnök megígérte, hogy pártja még a házszabálytól való eltérésre is kész, hogy a törvényt még a parlament tavaszi ülésszakán elfogadhassák.


A biztosok szerint nem biztos, hogy jó
A két nagy párt bejelentése után már néhány órával többen kritizálták a törvénytervezet, amelyet egyébként a kormány június 1-jei ülésén elfogadott, így hamarosan az országgyűlés elé kerülhet. Elsőként Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman jelezte kifogásait a sajtón keresztül. A Népszabadság információi szerint a kisebbségi biztos azt mondta: „egyedül csak annak lehet örülni: végre mindenki felismerte, hogy ellenkezik az alkotmánnyal, ha valamennyi állampolgár részt vehet a kisebbségi választáson”. Más tekintetben azonban lesújtó a véleménye. A két nagy párt kompromisszumos javaslata szerinte éppen arra alkalmatlan, ami miatt megszületett. A kormány által korábban támogatott indítvány szerint a névjegyzéket a helyi kisebbségi közösség tagjai állították volna össze. Kaltenbach attól tart, sok kisebbségit elriaszt a részvételtől, ha egy kevéssé bizalmat keltő bürokratának, a jegyzőnek kell megvallania identitását. Viszont nem riasztja el azokat, akik a valóságban egyik kisebbségi közösséghez sem tartoznak, de politikai vagy anyagi megfontolásból ki akarják játszani a törvényt. A kisebbségi ombudsmannak súlyos jogi kifogásai is vannak. Amennyiben – mondta – a törvény mindenféle ellenőrzés nélkül, önbevallás alapján bárkit elismer kisebbséginek, és ehhez jogokat is ad, akkor az esetleges csalás államilag igazolttá válik.
Péterfalvy Attila adatvédelmi biztos sem biztos abban, hogy a legjobb megoldás született. Az Amaro kérdésére közölte: valójában nem nagyon érti, hogy miért született ilyen megoldás a névjegyzékre, hiszen a korábbi tervezetet éppen emiatt utasították el többen, most pedig egyenesen egyfajta állami regisztrációt javasolnak. Ez az ő véleménye szerint rosszabb megoldás, mint a korábbi változat, amely szerint a kisebbségi önkormányzatok őrizték volna az adatokat. Ezt az állami regisztrációt adatvédelmi szempontból nem tartja biztonságosnak, de ha a politika így dönt, akkor a jegyzőnél kell megteremteni a megfelelő és biztonságos adatkezelés feltételeit. Most azon dolgozik a hivatala, hogy a politika által megteremtett helyzetben olyan megoldásokat dolgozzon ki, amelyek megfelelnek az adatvédelmi elvárásoknak és jogszabályoknak.

A kompromisszum

A módosítás lényege, hogy csak a kisebbségek válasszák meg saját intézményrendszerüket, valamint szélesíti a kisebbségi önkormányzatok jogköreit. A tervezet országgyűlési elfogadását követően csak az szavazhat a kisebbségi választásokon, aki egy nyilatkozatban kisebbséghez tartozónak vallja magát. Ezt az önbevallást nem lehet felülbírálni. A kisebbségi névjegyzék – mérlegelés nélküli – vezetése a helyi választási iroda vezetőjének hatásköre. A kisebbségi önkormányzati választások során csak magyar állampolgárok választhatnak és választhatók. Kisebbségi önkormányzati jelöltet csak a már bejegyzett kisebbségi szervezetek állíthatnak. Jelölt csak az lehet, aki szerepel a kisebbségi választási névjegyzéken, és nyilatkozik arról, hogy ismeri az adott kisebbség nyelvét, kultúráját, hagyományait. Helyben 5 fős kisebbségi önkormányzatok jöhetnek létre. Megnyílik a lehetőség a megyei szintű kisebbségi önkormányzatok megválasztására is. A helyi kisebbségi önkormányzati képviselők lesznek jogosultak arra, hogy megválasszák a megyei és országos kisebbségi önkormányzatokat. Az a kisebbségi önkormányzati képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapta a helyi kisebbségi önkormányzati választáson – egy kedvezményes számítási móddal –, a települési önkormányzat teljes jogú képviselőjévé is válhat. Ha nem éri el senki a szükséges arányszámot, akkor a kisebbségi önkormányzat elnöke, a kisebbség szószólójává válik az adott településen, és tanácskozási joggal részt vehet a helyi önkormányzat munkájában. A helyi kisebbségi önkormányzati képviselők választására az általános önkormányzati választás napján, míg a megyei és az országos kisebbségi önkormányzat tagjainak megválasztására az általános önkormányzati választást követő év márciusában kerül sor.

A „bölcs” kisebbségi vezetők megosztottak
Bár a nyilatkozó politikusok a kisebbségi vezetők bölcsességét dicsérték, az igazság az, hogy a kisebbségi vezetők a bejelentés reggelén tudták meg, hogy megszületett a megegyezés a pártok között. Persze a korábbi alkufolyamatokban ők is részt vettek, a végső változattal azonban még csak most ismerkednek. Nagyjából a korábban kialakult álláspontok maradtak az országos önkormányzatokban: a nagyobb lélekszámú kisebbségeket képviselő önkormányzatok támogatják, a kisebbek pedig ellenzik az új tervezetet is.
Hartyáni Jaroszlava, az ukrán kisebbség vezetője először csak annyit volt hajlandó mondani a törvénytervezetről érdeklődő kérdésemre: No comment! Hosszas rábeszélés után végül mégis nyilatkozott: – Nem vesszük tudomásul ezt a tervezetet, mert nem tükrözi álláspontunkat. Mi sohasem fogadtuk el semmiféle névjegyzék bevezetését, erre a magyar társadalom még nincs felkészülve. Azt sem értjük, miért nem szavazhatnak a Magyarországon élő külföldi állampolgárok, hiszen ez szinte már szerzett joguk volt az elmúlt évtizedben. Az „őshonosságra” való hivatkozás elég furcsa, hiszen éppen mostanában utasították el a hunok kérelmét, amely kisebbségként való elfogadásukra vonatkozott. Hát ki az őshonos, ha nem ők! – jegyzi meg némi gúnnyal.
Fuzik János, a szlovákok országos önkormányzatának vezetője viszont azt mondja: tulajdonképpen támogatják a változásokat, különösen a kisebbségi törvényt illető részt. Fontosnak tartják, hogy az országos önkormányzatok és intézményeik költségvetése ezentúl önállóan megjelenhet az ország költségvetésében, illetve jó lenne, ha benne maradna a törvényben az is, hogy a közszolgálati rádió és televízióban a kisebbségi műsorok is önálló költségvetéssel gazdálkodhatnának a jövőben. A választójogi szabályozásban a szlovákok elnöke szerint visszalépés történt, de még ezt is fel tudják vállalni annak érdekében, hogy még az Országgyűlés tavaszi ülésszakán elfogadják a törvényt. Ugyanis attól félnek, hogy még egyszer nem tud majd megegyezni a két nagy párt, s akkor végleg elúszik a törvény. Mindenesetre szeretnék elérni, hogy a 2006-os választásokat követően azonnal történjék valamiféle értékelés, s ha hibákat tapasztalnak a törvényben, rögtön javítsák ki a törvényhozók.
Az Országos Cigány Önkormányzat véleményét lapzártánkig nem sikerült megtudni, bár Kolompár Orbán elnök naponta hívogattuk.
Nyilván elfoglalták a leváltására tett kísérletek elhárítási manőverei. Annyit azonban megtudtunk az OCÖ-höz közel álló forrásokból, hogy minden bizonnyal támogatja az OCÖ az új tervezetet, annál is inkább, mivel annak előkészítésében az elnök aktívan részt vett. A hírek szerint hamarosan közös nyilatkozatot adnak ki a törvényt támogató kisebbségi önkormányzatok.Szászfalvi László, a parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának elnöke nem nagyon tudja értelmezni az országgyűlési biztosok kifogásait, legalábbis addig, amíg azok a konkrét törvényszöveghez el nem juttatják indítványaikat. A volt MDF-es elnök azt szeretné, ha még a tavaszi ülésszakon elfogadnák a törvényt, mert úgy véli, a közigazgatásnak és a kisebbségi önkormányzatoknak is fel kell készülniük az új jogszabályra, s így erre elegendő idejük lenne. Hogy lesz-e új törvény, ezt ő maga sem tudja megmondani, mint mondta: „Jós nem vagyok.”
Mi is csak annyit ígérhetünk, hogy továbbra is figyelemmel kísérjük a parlamentben folyó munkát, s ha megszületik a törvény, részletesen beszámolunk róla olvasóinknak.
Néző