„Politikamentes” jobbra nyitás?

Balogh József elnökhelyettes az OCÖ-ből való távozásokról

Az Országos Cigány Önkormányzatnak kizárólag szakmapolitikai érdekképviseletet kell ellátnia, és nem szabad politikai csatározásokban részt

vennie – vélekedik a szervezet elnökhelyettese. Balogh József szerint az, hogy már két képviselő is távozott az elmúlt hónapban az országos testületből, és a Romaügyi Tanácsból, kizárólag a pártok és a kormány be nem tartott ígéreteinek köszönhető. A jövőben csak olyan párttal tárgyal az OCÖ, amely a romakérdést „nemzeti ügyként kezeli”, ezért nem zárkóznak el a jobboldali kapcsolat lehetőségétől sem.

Hogyan értékeli, mi lehet az oka, hogy egyre másra hagyják el a képviselők az Országos Cigány Önkormányzatot, amire még az elmúlt tíz évben soha nem volt példa?

A kilépők jól megfogalmazták, mi az igazi probléma,lehet, hogy egy-egy fogalom mögött nem ugyanazt értették. A parlamenti pártoknak a választások során megvolt a koncepciójuk a romákat illetően, de ezt az elmúlt két évben nem valósították meg. Tervekkel, javaslatokkal, akaraterővel jöttek be a képviselők a testületbe, és nem tudtunk eredményeket elérni.

De a képviselők azzal indokolták távozásukat, hogy maga az önkormányzat sem tesz konkrét lépéseket az előrelépés érdekében. A semmittevésből lett elegük. Zsigó Jenő például úgy látja, hogy csak „szavazógépekre” van szükség a testületen belül.

Sajnálom, hogy az országos önkormányzatot állítják be bűnbaknak a kormány és az ellenzék hibái miatt. Elhiszem, hogy a képviselők csalódtak a nagy politikai életben, de rossz helyen keresik a bűnbakot. A roma emberek hajlamosak arra, hogy ha eredménytelenségre van valami ítélve, akkor a legközelebbi és legkézenfekvőbb dolgokra próbálják rávetíteni a hiányosságokat. Ha a kormányban nem működik valami, akkor a romaügyi államtitkárt támadják, hogy mondjon le. Igaz, vannak ott is hiányosságok, de rá kellene jönni, hogy ő csak egy alkatrésze a gépezetnek. Teleki hiányossága az, hogy nem vizsgálja meg, mi a pontos és meghatározott feladata a kormányzaton belül. Az lenne a feladata, hogy a minisztériumok roma programjait felügyelje, és figyelemmel kísérje, hogyan hajtódnak végre. Ha nincsenek, vagy rosszak az eredmények, akkor az OCÖ és intézményeihez tartozó emberek segítségét kellene kérnie, akikkel meg lehet határozni, hogy mi lehet a probléma. Például a telepfelszámolással kapcsolatban az a legfőbb baj, hogy hiányzik belőle a hiteles roma tudós emberek szakvéleménye. Ők testközelből ismerik a problémát. Nem feltétlenül az államtitkár felelőssége, hogy olyan település is bekerülhetett a programba, ahol nagyon kevés roma lakik, vagy egy sem.

Mégis , akkor mi a szerepe az országos önkormányzatnak ebben a helyzetben?

Az OCÖ elmúlt két éve eléggé viharosnak tűnt, mert nehezen ismerték fel a képviselők a feladataikat. Elérkezett az idő, amikor be kell látniuk, hogy a testület nem politikai szerveződés. Természetesen politikamentesen nem tudja megoldani a képviseletet, de ez nem jelenti azt, hogy politikai feladatokat lásson el. Kell fenntartani politikai kapcsolatokat, de nem lehet politizálnia. Erre ott vannak az országos roma szervezetek. A Demokratikus Roma Koalíció is azért alakult annak idején, hogy ők vállaljanak olyan társadalompolitikai feladatokat, amelyekkel az OCÖ szakmaiságát felhasználva közösen gyakorolnak nyomást a kormányzatra.

Politika nélkül hogyan tudnak elképzeléseik érvényesülni?

Maga az OCÖ inkább szakmai kapcsolatban kell, hogy álljon a minisztériumokkal, és nem politikai döntéseket kell hozni. Az OCÖ-nek az a feladata – és ezt egyre több képviselő felismerte –, hogy szakmai, és szakmapolitikai érdekképviseletet folytasson. Elkezdtük kiépíte-ni a cigányság intézményeit. Létrehozzuk a roma múzeumot, könyvtárat és e mellett egy levéltárat is. Az elmúlt 15 évben az volt a hiba, hogy a roma embereket nem kérdezték meg, mit és hogyan szeretnének. Olyan programokat készítettek, amelyek nem érték el őket. Az OCÖ most azt tűzte a zászlajára, hogy jobban bevonja a romákat a programok tervezésébe. Kapcsolatban állunk a megyei irodahálózatunk segítségével a megyei önkormányzati intézményekkel, munkaügyi központokkal és minisztériumokkal. Ezért hívtuk életre a Tudósklubot is, hogy egyes programok hiányosságára felhívjuk a figyelmet. A szakemberek javaslatokkal látják el az OCÖ-t és a kormányzatot.

Lát még esélyt a Demokratikus Roma Koalíció újraalakítására?

Én most arra látok lehetőséget, hogy a magyarországi szervezetek megtalálhatják azt a kapcsolódási pontot, amely révén a következő OCÖ-választás után nem jobb- és baloldalhoz kapcsolható szervezetek fogják alkotni a testületet, hanem az országnak azon munkálkodó szervezetei, amelyeket ismernek, és amelyek bizonyították szakmaiságukat.

Mi lehet ez a kapcsolódási pont, hiszen annyi ellentét van az egyes szervezetek között?

Az integráció. Már sikerült elültetnem azt a magot a közéletben. Lassan kezdik a romák megérteni: ha az egyik roma ember baloldali pártnak adta a voksát, a másik jobboldalinak, azt azért tehették, mert mindkét oldalról megígérték számukra a támogatást. Felvetődik a kérdés, és ez tudatosodik mindkét oldalon, hogyha megígérték a támogatást, akkor a parlament miért nem szavazta meg a romák életkörülményei javítására vonatkozó javaslatokat? A jobboldal azt ígérte, hogy minden ilyen jellegű kezdeményezést meg fog szavazni. Nem hiszem, hogy például a Lungo Dromnak az a célja, hogy ne fejlődjön a roma társadalom. Baloldalon is ugyanez az ígéret, de mégsem történik előrelépés.

Két hónappal ezelőtt a Magyarországi Cigányszervezetek Fóruma, amelynek ön alelnöke, azt hangoztatta, hogy felülvizsgálják a szocialistákkal kötött megállapodásukat.

Van egy választási együttműködési megállapodásunk az MSZP-vel. Még az év első felében le kell ülnünk és megvitatnunk, hogy azokat a pontokat, amelyeket meghatároztunk, hogyan sikerült megvalósítani. Mindkét fél meghatározza majd a jövőre vonatkozó stratégiáját, és ha ezek jól közelítenek egymáshoz, akkor nem látom akadályát annak, hogy meghosszabbítsuk, vagy újra írjuk a megállapodást. Amennyiben nem lesz konszenzus, akkor a szervezet nem feltétlenül köt együttműködést a Magyar Szocialista Párttal.

Akkor kivel? Elképzelhető, hogy megállapodnak majd a Fidesszel?

Erre pontosan még nem lehet válaszolni. Az MCF kizárólag azzal kíván tárgyalni – jöjjön az a politikai elit jobb- vagy baloldaláról, netán középről –, aki elkezdi a konkrét lépéseket a társadalmi felemelkedésért, és nemzeti ügyként kezeli a romaügyet. Eddig minden párt megtette a maga ígéreteit. Viszont nem biztos, hogy csak győztesként lehet ígéreteket betartani. Ha egy párt vagy szervezet csak második a választáson, akkor is be kell tartania, amit vállalt, függetlenül attól, hogy ellenzéki szerepben van-e. 2002-ben a Fidesz második lett, de nem szavazta meg azokat a programokat, amik a romákat segítették volna. Úgy gondolom: ha a kormányzat az OCÖ véleményét be akarja egy-

egy programba építeni, akkor a Fidesznek kutya kötelessége azt támogatni.

Ha az MSZP vagy a Fidesz megkeresné, indulna-e listájukon?

Én nem szeretnék parlamenti képviselő lenni egyik oldalon sem. Nem feltétlenül Balogh Józsefnek kell ülnie valamelyik párt listájának előkelő helyén, hanem az Magyarországi Cigányszervezetek Fórumának kell egy partneri, nagykoalíciós megállapodást kötni azzal a párttal, amelyik elfogadja azokat a nézeteket és ideológiákat, amelyek kölcsönösen megfelelnek jövőbeli roma politikai elvárásoknak. Ha ebből a megállapodásból adódik a parlamenti hely, akkor ennek van üzenete. Be kell látni: ez a ciklus bebizonyította, ha egy roma ember mandátumot kap, az romák számára még nem hoz eredményt.

Hidvégi-B. Attila

Újabb távozók

Miután Zsigó Jenő elhagyta a Romaügyi Tanácsot és az Országos Cigány Önkormányzatot, itt is, ott is akadtak követői. Kövesi Vilmos előbbinek intett búcsút, megőrizve OCÖ-alelnöki posztját, Oláh József viszont az OCÖ-ből távozott.

„Az országos cigány önkormányzati választáson abban a hitben indultam, hogy megválasztásom esetén hatékonyan részt vehetek az OCÖ szakmai-politikai tevékenységének kialakításában, a korábbi, nyolc évig tartó Farkas Flórián-féle diktatórikus, személyi kultuszt idéző, a szakmai-politikai tevékenységet illetően káros korszak felszámolásában. Az eltelt két év arról győzött meg, hogy mindez elérhetetlen” – indokolta képviselői mandátumáról való lemondást Zsigó Jenő a múlt hónapban. A Roma Diplomások Országos Szövetségét vezető Oláh József sem várt sokáig, és megírta levelét az Országos Választási Irodának: „a választási ígéreteinknek még a töredékét sem sikerült megvalósítani, és halvány reménye sincs annak, hogy az OCÖ politikai, gazdasági, szervezési és irányítási munkája az elkövetkezendő időben, érdemben változzon”. Mindezek figyelembe vételével úgy döntött: nem folytatja tovább az OCÖ-n belüli tevékenységét, és lemond mandátumáról.

Kövesi Vilmos is megírta a maga levelét. A Romaügyi Tanács az elmúlt időszakban semmilyen érdemleges munkát nem végzett és ebben a „semmittevésben” ő sem kíván részt venni. Úgy hírlik, a jó példával elöljárókhoz több önkormányzati képviselő is csatlakozni kíván a következő hónapokban.

Az OCÖ előző két ciklusát vezető Farkas Flórián az Amaro Dromnak kijelentette: annak, hogy emberek kilépnek az OCÖ-ből, jelentős politikai üzenete van. „Jelzésértékű, hogy két olyan diplomás személy hagyta el az OCÖ-t, akik felelős öntudattal és képzettséggel rendelkezik” – mondta a Lungo Drom elnöke hozzátéve: „azt üzenem az Amaro Drom olvasóin keresztül minden felelősen gondolkodó embernek, hogy kövesse a példájukat”. A fideszes parlamenti képviselő úgy véli, az OCÖ a jelenlegi szerkezetében nem tudja ellátni a feladatát, és „nem nő fel azokhoz a társadalmi és politikai kihíváshoz, amelyek a cigánypolitika előtt állnak”. Meggyőződésének hangot adva közölte azt is: „mind a kormányzati cigánypolitikán, mind pedig az OCÖ személyi összetételén sürgősen változtatni kell”. A Romaügyi Tanácsról – annak ellenére, hogy tagja –, úgy gondolja, hogy „egy nem létező képződmény, így annak működéséről nincs mit beszélni”.