Miért könnyesek a fekete szemek?

„Nem elég a fiak neveléséhez a szülők jó példája és jóra tanítása, de arra is gondjok legyen, hogy jó tanítómesterei legyenek a gyermekeknek, és oly emberektől neveltessenek, olyanokkal nyájaskodjanak, kik el ne oltsák azt a jó szikrát, melyet a szülők oktatása beléjük oltott.”

Pázmány Péter

Előhang.

A VII./C. osztály erdei tábort szervezett. A gyermekek az üzenő füzetbe írták be a részleteket. B. Józsikának azonban az osztályfőnök odavetette: Teneked nem kell beírni a tájékoztatást. A gyermek ebből azonnal megértette, hogy az idén sem vehet részt a programban, ugyanúgy, mint az elmúlt évben.

Téma.

Pár nap múlva a felső tagozatosok tanuló szobájában eltűnt egy mobiltelefon. Kevesen, talán heten vagy nyolcan lehettek az osztályban, két-három roma gyerek, köztük B. Józsika is. A felügyelő tanár természetesen a roma fiúk közül választott bűnbakot. Egyikük, hogy ártatlanságát igazolja, kínjában alsónadrágra vetkőzött a többiek előtt, másikuk is követni kezdte társa példáját. Táskájának tartalmát a tanár nyilvánosan átvizsgálta. A ruházat átvizsgálásán a többi roma gyerek is rendre átesett. A telefonkészülék nem került elő…

Miután Józsika édesanyja értesült a történtekről, telefonon felhívta a pedagógust, és információt kért, hogy mi történt az iskolában. A tanár a beszélgetés során többször célzott arra, hogy csakis ez a gyerek lehetett az, aki a készüléket eltulajdonította.

Másnap tovább folytatódott a megaláztatások sorozata. A két gyermeket a sértett osztálytárs szüleinek kíséretében – igazgatói engedéllyel – tárgykutató körútra vitték ki az iskolából a délelőtti tanórák alatt. Ezzel egyértelműen azt kívánták kifejezni, hogy az iskolai lopást nem más követhette el, csak a két fiú vagy együtt, vagy külön, de mindenképpen a cigányok közt kell keresni a tolvajt.

A közelben két üzletet is meglátogattak, és minden kertelés nélkül – tanári segédlettel – aziránt érdeklődtek, hogy a fiúk nem adtak-e el véletlenül ott egy telefonkészüléket. Az egyik üzletben aztán meg is találták a telefont. Nagy volt az öröm, lám csak bebizonyosodott, hogy mégiscsak ők a tettesek. Aztán a boltosok is nyilatkoztak: nem ezek a fiúk hozták be a készüléket, hanem két festő ruhában lévő férfi.

A személyi adataikat azért nem írtuk fel, mert már közvetlenül zárás előtt voltunk – mentegetőztek.

Látszólag megoldódott a dolog, hiszen kiderült: nem a két gyerek értékesítette a telefont. Az ördög azonban sem a pedagógusokban, sem a sértett osztálytárs szüleiben nem nyugodott. Tovább gyötörték a két gyereket, mindenképpen arra akarták rábeszélni őket, hogy vallják be a lopás tényét…

Józsika édesanyja, miután megtudta, hogy engedélye nélkül helyszíni szemlére citálták a gyermekét, felháborodásában találkozót kért az iskola igazgatójától.

A találkozón azonban legnagyobb meglepetésére nemcsak az ügyben érintett pedagógus és az iskola igazgatója várta, hanem a tanulószobára járó tanulók és több szülő is. Azonnal törvényt ültek felette, szemére vetették, hogy miért védi ennyire eltökélten a gyermekét. A megjelent szülők pedig – feltehetően a gyermekvédelmi felelős sugallatának helyt adva – nyilvánosan, mindenki előtt tolvajnak nevezték a gyermeket. Most már az anyát is megalázták, kegyetlenül a földbe taposták. De a tortúra még ezzel sem ért véget: a telefonkészüléket megvásárló boltost is behívták, és rá akarták bírni, mondja azt, hogy a két gyermektől vásárolta meg a mobiltelefont.

– Nem ez a két gyermek hozta és adta el a készüléket – mondta a boltos –, hanem két felnőtt személytől vásároltam meg. Hibát követtem el azzal, hogy az eladó személyi adatait nem írtam fel, de ezt a hibámat nem fogom ártatlan gyermekekre hárítani…

A tolvaj nem került elő.

A gyermekek könnyes szemmel jöttek haza az iskolából.

Utóhang.

Józsika szülei napokon belül mindkét gyermeküket kivették a tanintézetből, és egy olyan iskolába menekítették őket, ahol remélték, hogy hasonló atrocitásokkal nem kell számolniuk. A másik gyermek azóta is odajár.

B. Józsikának csak egy kérdése van: Miért nekem kell menekülnöm, bűnhődnöm, amikor ártatlan vagyok?

És nekünk is egy: Hogyan lehet ennyi gyűlölet emberekben, akik állítólag arra tették fel az életüket, hogy a jövő generációját oktassák, neveljék?

Józsikát új iskolájában a pedagógusok kedvesen fogadták, tanulótársaival azonnal megtalálta a közös hangot, reméljük, hogy igazi új barátokra talál.

Régi iskolájában azonban nem kapta vissza a becsületét és a szülőknek érkezett cinikus válasz alapján erre már reménye sincs. Sőt: állítólag az iskola a közeljövőben roma származású tanulók részére indít majd programot. Elképzelhetjük, milyet…

Villás Lajos