Véget ért a földi szolgálat

II. János Pál pápa 2005. április 2-án, szombaton, 21 óra 37 perckor, 84 éves korában átlépett az örökkévalóságba. Karol Wojtyla, Isten 264. földi helytartója már életében beírta magát a történelembe. Közel fél évezred után nem olasz, hanem „külföldi” pápát választottak, így Wojtyla lett az első lengyel Szent Péter székében, ráadásul az első kelet-európai, és az első szláv pápa. Egy olyan szocialista ország főpapja került a katolikus egyház élére, aki nemcsak a horogkereszt népirtó diktatúráját, hanem a sarló-kalapács önkényuralmi elnyomását is személyesen megtapasztalta. Beszédeiben a háborúk, nemzetiségi, vallási konfliktusok ellen szólt, továbbá a szolidaritás hiányára hívta fel a figyelmet. Harcolt a szegénység ellen, szót emelt az emberi méltóság, az emberi jogok védelmében. Életútjának utolsó szakaszát is a „meghalni másokért, mások javára, s így kétszer is élni” felfogás jellemezte. A legemberibb pápának tartották. Egyénisége, kisugárzása volt. Szerette a zenét, a fiatalokat. Politikusok, sztárok keresték barátságát. Mindent megtett azért, hogy a különböző vallások közeledjenek egymáshoz. II. János Pál volt az első pápa, aki elment a római zsinagógába és Damaszkuszba. Mecsetben imádkozott, református templomokban ökomenikus szertartásokon vett részt, keleti kolostorokban járt. Szívügye volt az ortodoxiával való párbeszéd is. A pápa nagy álma a keresztény egység megteremtése volt. A Szentszék 1994 júniusában felvette a teljes körű diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Róma püspökeként bocsánatot kért a katolikus egyház múltbéli bűneiért, többek között a zsidóüldözésért és Galilei meghurcoltatásáért.

Támadták, mert ragaszkodott a papi nőtlenséghez, ellenezte a válást, és nem támogatta a nők pappá szentelését. Gyilkosságnak és a holokauszthoz hasonlatos dolognak tartotta az abortuszt, ellene volt a mesterséges fogamzásgátlásnak, ellenezte az eutanáziát, és nem tartotta kívánatosnak az egyneműek hivatalos együttélését sem.

Több mint húsz alkalommal kíséreltek meg ellene merényletet. A legsúlyosabban 1981. május 13-án a római Szent Péter téren sérült meg, amikor a török Ali Agca közvetlen közelről lőtt rá.

Pápaságának több mint 26 éve alatt számos elődjének rekordját döntötte meg: ő a XX. század legtovább uralkodó pápája. Mindenkinél több szentet (482) és boldogot (1338) avatott, 232 bíborost nevezett ki. 1160 audienciát, 17 és fél millió hívő előtt több mint 3300 beszédet tartott. Megreformálta a kánonjogot, a katolikus egyház törvénykönyvét, elkészíttette az új katolikus katekizmust, a vallásoktatás egyetemesnek szánt kézikönyvét. Tizennégy enciklikát, 15 apostoli felhívást, 11 apostoli konstitúciót és 44 apostoli levelet adott ki az egyház és az emberi lét alapvető kérdéseiről. Több mint 1590 állam- és kormányfővel folytatott megbeszéléseket.

A lengyelen kívül kitűnően beszélt franciául, angolul, spanyolul, németül, olaszul, de beszélt más nyelveket is. A hívőket rendszerint anyanyelvükön köszöntötte. Magyarországra két alkalommal látogatott. Első ittlétekor járt Budapesten, Esztergomban, Szombathelyen, Pécsett, Máriapócson és a „kálvinista Rómában”, Debrecenben is. Másodszor 1996-ban, a pannonhalmi bencés apátság fennállásának ezeréves évfordulója alkalmából jött országunkba. A magyarországi cigányság 180 fős delegációját 2003. november 19-én fogadta szokásos szerda reggeli audienciáján a Vatikánban, és pápai áldásban részesítette őket. Megáldotta azt a keresztet is, amelyet zarándokok vittek magukkal, és azóta a tavaly épített csatkai kápolnában őriznek.

Utolsó üzenetében azt hangoztatta, hogy a szeretet változtatja meg a szíveket és hozza el a békét a világnak. Az Úr angyala imádságban a szentatya emberiességért könyörgött, mert azt néha elveszni, és a gonosz, az önzés, valamint a félelem uralma alá kerülni látta. Végszavaiban, magántitkára segítségével hátrahagyott üzenetében azt kérte: „Derűs vagyok, legyetek azok ti is."

Nyugodjon békében!

H. B. A.

Életrajz

Karol Wojtyla 1920. május 18-án született a krakkói vajdaság Wadowice nevű kisvárosában egy vasutas fiaként. Édesanyját kilencéves korában vesztette el, apja Lengyelország német megszállása alatt halt meg. 1938-ban végezte el a gimnáziumot, majd a krakkói Jagello Egyetemen lengyel nyelvet és irodalmat, valamint filozófiát tanult. Lengyelország 1939-es lerohanása után a németek bezárták az egyetemet, így félbeszakította tanulmányait. Előbb egy kőfejtőben, majd a krakkói szódagyárban dolgozott fizikai munkásként.

1942-ben fordult végleg a papi hivatás felé. 1946. november 1-jén szentelték pappá. A lengyelországi Niegowic faluba került segédlelkésznek, majd 1949-ben a krakkói érsek kinevezte a krakkói Szent Flórián templom káplánjává. Az egyetemen elvégezte a teológiai kar etika szakát, és kandidátusi fokozatot szerzett. 1953-tól a krakkói papi szemináriumban, majd a Jagello Egyetem teológia karán, 1954-től pedig a lublini Katolikus Egyetem etika szakán tanított. 1958. július 4-én XII. Pius pápa címzetes püspökké, 1964. január 18-án VI. Pál pápa Krakkó érsekévé és metropolitájává nevezte ki, tisztségébe március 18-án iktatták be. 1967. július 25-én a bíborosokkal tartott titkos konzisztóriumon VI. Pál pápa bíborossá nevezte ki, Wojtyla ezzel belépett a pápaválasztó és pápává választható kardinálisok sorába. A krakkói főegyházmegye bíboros érsekeként a lengyel püspöki konferencia elnökhelyettese lett, és ő vezette a püspöki kar kulturális és tudományos bizottságát is.

I. János Pál pápa halálát követően 1978. október 16-án választották a katolikus egyház élére. A nyolc választási forduló után a 111 bíborosból 104 szavazott a krakkói érsekre a konklávén. Pápaként a II. János Pál nevet választotta, ünnepélyes beiktatására 1978. október 22-én került sor. Karol Wojtyla 26 évig, öt hónapig és 16 napig állt a katolikus egyház élén.