| útjelző
hírháttér
| |
|
A kormánymű és a kenyőcs Roma újságok, kisebbségi önkormányzatok végnapjai? Jól rendelték azt az istenek, hogy kormányok legyenek az emberek feje felett... Különösen ma, ebben a modern, sőt posztmodern demokratikus világunkban alig is lennénk meg a jelen és a jövő (olykor a múlt is, persze) mérnökeinek gondos, de határozott útmutatásai, kedves legyintései nélkül. Mert annyiféle érdek és érv, lehetőség közül ugyan ki választaná ki éppen azokat, amelyek a helyes úton tartják az országok, népek szétfolyó akaratát, cselekvését? A kormányművek kezelését a mindenkori miniszterek és miniszterelnökök – magukban tán kicsit dünnyögve – vállalják magukra. Persze, a fogaskerekek kopását megakadályozandó és a tartós és kopásmentes üzemmenetet elősegítendő, olajozni, kenni kell a forgó alkatrészeket. A kenőcs – vagy ahogyan stílusosabban Hamvas Béla hívja: kenyőcs – szerepét más és más tölti be: vallás, ideológiák, fasizmus, kommunizmus stb. Ma jórészt lejárt ezen izmusok szavatossága, helyüket a médiumizmus vette át, a legfőbb isten: a média, a kommunikáció. Olykor már a sok kenyőcstől nem is bírnak forogni a kerekek, s néha kiderül, nincsenek is kerekek, csak a puszta kenyőcs maradt a műből. Nem mondanám, hogy mindezt a mai kormányról állítom, a mindenkori kormányzatok sok tekintetben ugyanazok: más a színük, de a mechanizmus hasonló. Kisebb-nagyobb hibákkal, de vezetik az országot, a mű halad a maga útján, olyannyira, hogy sokszor az az érzése támadhat az embernek: menne tán ez már magától is. Azért mégiscsak jó érzés, hogy ül valaki a vezetőfülkében, s ha el-elbóbiskol is néha, ha nagy a baj, csak észbe kap. Aztán előfordul, hogy mégis porszem kerül a fogaskerekek közé, felzörög a motor, sikít a meglazult ékszíj, vagy meg kell állni egy-egy defekt miatt. Persze mindig vannak az utasok között, akiket ez nem érdekel, mert nem sietős nekik, vagy amúgy sem arra akarnának menni, sőt, olyan is akad, aki legszívesebben hátramenetbe kapcsolná az egész nagy szerkezetet, mert úgy érzi: utat tévesztettünk és a semmibe rohanunk. De nincs kiszállás, együtt kell utaznunk, ha zörög, ha nyiszorog is, de ez a mi autónk. Kis seb Autónk egyik régen meglazult, elkopott alkatrésze a kisebbségi törvény, amely nem kis sebet jelent az érdekelteknek, különösen a cigányságnak. Lapunk sokszor foglalkozott az elmúlt évtizedben ezzel a problémával, így most csak a lényegre szorítkozom. A lényeg, hogy Medgyessy Péter még miniszterelnök-jelöltként vállalta, hogy megváltoztatja mindazokat a rendelkezéseket, amelyek az említett törvényben és a hozzá kapcsolódó egyéb jogszabályokban oly sok zavart okoztak a kisebbségi önkormányzatok választásában, működésében. E szándékot erősítette az uniós csatlakozásunk miatti alkotmánymódosítás, amelynek egyik pontja szerint a kisebbségi önkormányzatok megválasztása a kisebbségekhez tartozó személyek joga. Hosszas tárgyalások és előkészítések után végre úgy tűnt tavaly tavasszal, hogy az érdekelt felek nagyrészt elfogadják az elkészült törvénytervezetet. A négy parlamenti párt akkor nem emelt jelentősebb kifogást, a legnagyobb kisebbségeket képviselő országos önkormányzatok pedig egyenesen támogatták a jogszabály-módosításokat. A legtöbb vitát a kisebbségi választói névjegyzék kavarta, de a többség abban egyetértett, hogy az új alkotmányos helyzet miatt nem nagyon lehet másképp biztosítani, hogy a kisebbségi önkormányzatokat valóban azok választhassák meg, akiket azok képviselni hivatottak. A törvénytervezet ugyan nem volt tökéletes, sok kérdést változatlanul nem szabályozott, de legalább alkalmas kiindulópontnak tűnt egy értelmes parlamenti vita elindításához (kéretik nem nevetni az értelmes jelzőn!). Országgyűlésünk mégis levette napirendről, mondván, ősszel majd újra előveszik, addig még lehet csiszolgatni, javítgatni. Az őszből tél lett. Lassan tavasz, törvény meg nincsen. Ennek pedig az az oka, hogy a Fidesz megmakacsolta magát, s kijelentette: mégsem tudja elfogadni a tervezett változtatásokat, különösen a névjegyzék bevezetését, de három másik pontban is kifogást emelt, például abban, hogy az EU-tagországok hazánkban élő állampolgárai részt vehessenek az őket érintő kisebbségek önkormányzatainak megválasztásában. Ez a passzus amúgy korábban éppen az ő kérésükre került be a törvénytervezetbe. A szereplőket váratlanul érte a Fidesz döntése, talán még az ellenzéki párt kisebbségi bizottsági tagját is, Hargitai János ugyanis úgy nyilatkozott, hogy ő különben mást gondol, de kénytelen a párt elnökségének álláspontját képviselni. A Fidesz szerint a választói névjegyzék sérti az állampolgárok szabad identitásválasztásának jogát, és semmiféle nemzetiségi regisztrációt nem tartanak elfogadhatónak, még a legbiztosabb adatvédelmi rendszer mellett sem. Ők azt javasolták e helyett, hogy történjen inkább külön szavazóhelyiségben a kisebbségi önkormányzatok megválasztása, így oda úgyis csak az menne be, aki ebben érdekelt. (Tíz éve próbál valami hasonlót javasolni a Roma Parlament, sikertelenül.) A legnagyobb ellenzéki párt ellenállása azért érdekes, mert új törvényt csak kétharmados többséggel fogadhat el a parlament, a Fidesz nélkül tehát nem megy. Jelen pillanatban nem érzékelhető semmiféle kompromisszum, bár ha igaz, hamarosan négypárti egyeztetést tartanak ez ügyben, hiszen kezdődik az országgyűlés tavaszi időszaka. Mesterházi Attila, aki a Gyurcsány-kormány megalakulása óta a kisebbségek ügyéért felel a kormányban az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyen-lőségi Minisztérium (ICSSZEM) politikai államtitkáraként, kijelentette nemrég: nem engedik, hogy a Fidesz foglyul ejtse őket és rákényszerítse akaratát a parlamentre. Nyárra mindenképpen megszületik a törvény – szerinte –, annál is inkább, mert úgy látják, ha mégsem, akkor már nem is lesz törvény ebben a ciklusban. (Kezdődik a választási kampány, s akkor már a kutyát nem fogja érdekelni ez a törvény.) Ám a Fidesz célja az államtitkár szerint éppen ez, mert így majd azt mondhatja: lám, ezt is elvállalta a kormány, de nem csinálta meg. Azt nem árulta el Mesterházi, hogyan gondolja rákényszeríteni a Fideszt arra, hogy megszavazza a törvényt. A helyzet persze ettől súlyosabb: jogi szak-értők szerint a hatályos törvények alapján nem lehet megtartani a 2006-os kisebbségi önkormányzati választásokat, magyarán előfordul-hat, hogy a következő ciklusban nem állhatnak fel az önkormányzatok. Farkas Flórián lapunknak cáfolta ezt az állítást, szerinte nyugodtan meg lehet tartani majd a választásokat akár a jelenlegi törvény szerint is. Heizer Antal, a NEKH elnöke a közelmúltban egy tanácskozáson úgy vélekedett, hogy valóban megtartható a választás, ám mivel a jelenlegi választási szabályok nem biztosítják az alkotmányos szavazást, a végeredmény azonnal megtámadható lesz. Szóval kezdődhet a cirkusz elölről… Itt tartunk most, a kisebbségi törvény sorsa tehát a pártok kezében van. Nem tudjuk, mi lesz az alkudozások eredménye, reméljük, nem egy újabb „világszínvonalú” törvény, amely újabb tíz évet rabol el a kisebbségek, s főképpen a cigányság valódi képviseletéből.  Kérj kölcsön! Egy újabb elkopott alkatrész a kormányműben: a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Közalapítvány. Múlt év őszétől működésképtelen a kuratórium, így természetesen nem tudja teljesíteni azokat a feladatokat, amelyeket törvényileg neki rendeltek. Az Állami Számvevőszék legutóbbi vizsgálata megállapította, hogy a közalapítvány kuratóriumának működése nagyon sok esetben törvénytelen volt, úgy születtek döntések, hogy nem volt meg a szükséges határozatképesség, s ezért az ÁSZ felszólította az illetékeseket: szüntessék meg a törvénytelen állapotokat. A közalapítvány kuratóriuma 26 főből áll. Tagot delegálnak a parlamenti pártok, a kijelölt minisztériumok, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és az országos kisebbségi önkormányzatok. A felsorolt szervezetek annak idején ki is jelölték saját kurátorukat, és rendben is működött a dolog. Időközben azonban országgyűlési választások történtek, kormányváltás, sőt átstrukturálódott maga a kormány is, így például már nem az igazságügyi tárcához tartoznak a kisebbségi ügyek, hanem most éppen aktuálisan az ifjúsági, családügyi stb. minisztériumhoz. A MIÉP és a Kisgazdapárt nem jutott be a parlamentbe, tehát az ő kurátoruk már nem lenne illetékes, ám arról elfeledkeztek a törvényhozók – véletlenül vagy szándékosan –, hogy azt is szabályozzák: hogyan lehet gyorsan és törvényesen visszahívni a kuratórium tagjait, hogy újakat lehessen kinevezni helyettük. Így aztán sokan már el sem jártak a kuratóriumi ülésekre, mert vagy nem érezték jogosnak az ottlétüket, vagy nem is érdekelte őket ez az egész, s valóban születtek úgy döntések, hogy nem volt jelen a törvényesen szükséges kuratóriumi létszám. Október-novembertől azzal próbálkoznak a kormány és a közalapítvány illetékesei, hogy új kuratóriumot állítsanak fel, illetve lemondassák és pótolják a hiányzó tagokat. Jelen állapot szerint a kormányülés elé kerül hamarosan az erről szóló határozattervezet, s ennek birtokában be lehet majd nyújtani a bíróság elé a közalapítvány okiratainak megváltoztatására irányuló kérvényt. Heizer Antal, aki a NEKH elnökeként a kuratórium elnöki tisztét is betölti, azt ígérte, hogy február végén, március első napjaiban összeül a kuratórium, s gyors döntéseket hoznak az elmaradt ügyekben. A legérzékenyebben a kisebbségi lapokat – bennünket is természetesen – érinti a közalapítvány működésképtelensége. Olvasóink bizonyára tudják, ezen lapok legfőbb anyagi támogatója a kisebbségi közalapítvány. A pályázati úton elnyert mecenatúra általában áprilistól decemberig tart, a kieső néhány hónapra azonban az eddigi gyakorlat szerint a közalapítvány megelőlegezte a lapoknak a havi apanázst, amit persze később levont a megítélt összeg-ből. Most döntés hiányában három-négy hónapra pénz nélkül maradtak a kisebbségi lapok. Természetesen legrosszabbul most is a roma lapok jártak: a többi kisebbségnek általában egy lapja van, amelyet az országos önkormányzatuk is támogat, így, elvileg legalábbis, ők könnyebben átvészelhetik ezt a néhány pénztelen hónapot. Az OCÖ által támogatott roma lap, a Világunk már korábban, 2004 őszén megszűnt – persze anyagi nehézségek miatt, a többi lapot (Amaro Drom, Kethano Drom, Lungo Drom) pedig értelemszerűen nem tudja és nem is akarja az Országos Cigány Önkormányzat finanszírozni, persze mi olyan nagyon nem is vágytunk erre soha. Rostás-Farkas György (Kethano Drom), Paksi Éva (Lungo Drom) főszerkesztők állítják: fogalmuk sincs, mi lesz velük, az is lehet, hogy meg kell szüntetni a lapjukat, mert a számlákat, különösen a nyomdát, ki kell fizetni, még akkor is, ha fizetést, honoráriumot nem kapnak a munkatársak. De miből? Az egyéb pályázati lehetőségek így év elején nagyon szűkösek, más bevétel pedig nincs. Az Amaro Drom is nehéz helyzetben van, igaz, nem először történelme folyamán, de bízunk benne: majd csak túléljük. Hogy hogyan és miből jelenünk meg márciusban, azt még mi sem tudjuk. A már említett Mesterházi Attila és Heizer Antal azt javasolta, kérjenek a lapok „kölcsön” az országos önkormányzataiktól, kivéve a roma lapokat, akik esetleg a roma intervenciós kerethez adhatnak be kérelmet némi segítségért. Ezzel csak az a baj, hogy mire az állami bürokrácia útvesztőit megjárja a kérelem, addigra meg is szűnhetnek a lapok. A közszolgáltató vállalatokat nem nagyon érdekli, miért nem tudunk fizetni, a nyomda pedig miért kölcsönözne egy roma lapnak? Munkatársaink sem mondhatják a boltban: majd behozom az intervenciós keretből, mert rájuk szólna a boltos néni: ne káromkodjanak, fizessenek! Hát így állunk, ami csak azért érdekes, mert mindenféle programok, meg évtizedek vannak már a romáknak, a kisebbségeknek, csak éppen sokszor ezek is a kenyőcsünk részének tetszenek. Mert ha konkrét ügyekben, hogy mondjuk megszűnnek-e a roma lapok vagy nem, nem képes a kormánymű gyors és hatékony megoldásokat találni, akkor bizony elgondolkodik az ember, hogy miben is „van ő szereplő”? De lehet, valójában nem is fontosak a roma újságok, egyre kevesebb van belőlük, az is minek. Ne olvassanak azok a cigányok, úgyse tudnak! Vagy ha mégis, tartsák el magukat e lapok, végül is piacgazdaság van, vagy mi. Ha hiszik, ha nem, mi is annak örülnénk a legjobban, ha ez így lenne. Talán olvasóink segítségével egyszer elérhetjük ezt, és nem szorulunk állami koldulásra. Kép és szöveg: Néző László
|