| műút
versek
|
|
Szolnoki Csanya Zsolt: Péli Tamás emlékének Fehér sötétedésben Ezen az állomáson én várakozok már csak magányos körhintás emelve-zárva homloka ráncát tavaszra nyár ősz tél jön és tél marad zöldről fehérre vált a szemafor süket és vak az állomás néma és hideg én várakozok már csak Különös furcsa díszlet fehér sötétedésbenv Németh Attila: Tea Tea, forró és édes, Küszködöm faluval, várossal. Filozófiám a magány, hullámzó folyópart. Nádasból vadkacsa röppen, Nyomban puska dörren. Annyit szenvedek, mint őseim a lágerben. Benzin, gáz, gumibot. Anyám filozófus, cigány Szuzmária. A tea kihult. Katona bakancsa nyomában alszik a holdfény, cinege. (Zöld vesszőcske, Vác, 2004.) |