| útinapló
riport
| |
|
Hétesi halak és a háló… Megérkezett Hétesre az állami hozzájárulás a rezsihátralékok rendezésére. Minthogy az államnak nincs gyereke, akit állami gondozásba lehetne venni, a számla kiegyenlítését januárról augusztus végére halaszthatták. Valami megkezdôdik talán végre Hétesen, felmérnek, terepszemléznek, nyilatkozni viszont, ki ezért, ki azért, de senki nem akar…  Fotó: Larry Brookner Az ózdi Hétes telep közel 400 lakosának lakhatási gondját egy rehabilitációs terv szerint rendeznék, amelynek kidolgozásával 2003-ban Berki Judit, a MEH néhai Romaügyi Hivatalának volt vezetôje foglalkozott. A 2004 januárjában alakult és az Esélyegyenlôségi Kormányhivatalban muködô utódszervezet, a Romaügyi Integrációs Igazgatóság vette át a hétesi terv gondozását, természetesen Ózd Város Önkormányzata, az Ingatlankezelô Iroda és a helyi CKÖ részvételével. Apátia és rettegés Ha a mai Hétes telepen terepszemlézô hatóságok szinte elnémulnak, amikor meglátják, milyen körülményekbe kényszerített embereket a másfél évszázados ózdi kohászat felszámolása, a hétesi lakóknak a hangját se lehet hallani. Szinte már fel sem veszik az idén eltemetett kétéves kislány, harminchét éves férfi és az ötvenegy éves nô korai halálát. Mindenbe belefásultak: a kilakoltatásról szóló riogatásokba ugyanúgy, mint a villanypóznák kidöntésének újra és újra lábra kapó hírébe. A volt munkáskolónia felújításának halogatása – egyelôre egyéves késése – sem tudja már a kedélyeket borzolni, pedig több lakás évek óta életveszélyes állapotú. Csak két dologtól félnek a hétesiek: az esôtôl, ami „ugyanúgy esik odabent, mint odakint”, és az ígérgetô és szemlézgetô hatóságoktól, akik pótcselekvésbôl bármikor intézetbe csukhatják gyerekeiket. A „kipakolás”-tól is elsôsorban emiatt félnek, így szinte minden hétesi család befizette 2004 januárjában az Ózdi Kohászati Üzemek bezárása után felhalmozott lakbérhátralékuk 20 százalékát. Tették ezt a lyukas tetô és a korhadó szarufa ellenére is, szó nélkül. Ha nincs szociális háló, legyenek halak… amik hallgatnak. Ki fizet, ki nem? Azóta is fizetik a lakbért, igaz, szeptemberre már lemorzsolódott a rendszeresen fizetôk egy része, mivel hónapokig hallgatott a Romaügyi Államtitkárság csakúgy, mint utódja, a Romaügyi Integrációs Igazgatóság. Végül mégis elküldték a városnak az átvállalt 80 százalékot, azt a bizonyos 6 millió forintot. Minthogy utóbbi szereplôknek nincs gyerekük, akit állami gondozásba lehetne venni, a számla kiegyenlítését januárról augusztus végére halaszthatták. Az összeget a helyi CKÖ továbbította az Ingatlankezelô Iroda (IKI) felé. De a késve érkezô törlesztés miatt a felújítást legkorábban csak 2005 tavaszán kezdhetné el az a vállalkozó, aki majd a közbeszerzési eljárás alapján Ózd városától megbízást kap a minimum 100 milliós, de akár félmilliárdos beruházást igénylô terv megvalósítására. Ugyan a Kulturális Örökség Minisztériuma (miután késôn kapott észbe, hogy a város szétszedte és eladta ócskavasnak az öntöde impozáns ipari katedrálisát, hogy a kéményekrôl ne is beszéljünk) most meg akarja menteni a maradék, jobb állapotú gyári épületeket és a 19. század végén, a 20. század elején épült munkáskolóniákat (Velence telep, Kis Amerika, Nagy Amerika). A város vezetôsége Hétest is megôrizné, már csak a telep országos híre miatt ígérkezô pályázati pénzek miatt is. Ám a hivatalok szintén némák: se Papp Anna az IKI-tôl, se Berziné a Polgármesteri Hivatal lakásügyétôl, se Berki Lajos a CKÖ-tôl nem kívánt nyilatkozni. Az, hogy egyikük sem volt hajlandó gondozni a város image-ét az Amarónál, talán a már négy éve Hétesen kutatók image-ével is összefügg: férjem, Larry Brookner, túl sokszor fényképezte le az ország minden részén dolgozó hétesieket, én meg túl sok régi munkakönyvet gyujtöttem össze és túl sok életút-interjút vettem magnóra ahhoz, hogy jó közönség lehessek az „érdemtelen cigány” és a „még a magyaroknak sincs” kezdetu nótákhoz. Tervek Pedig volna mirôl beszélni, hiszen komoly tervek készülnek Hétes felújításáról. Az IKI megbízásából az INBAKER (Építôipari és Ingatlan-tanácsadó Kft.) házról házra járva szeptemberben felmérte a helyzetet és október végére elkészítette javaslatait a perlites szigetelô vakolattal, a rovarirtással, a nyílászárók és födémek cseréjével, vagy a vízórák házankénti elhelyezésével kapcsolatban. Még arra is fel fogja hívni a figyelmet, hogy a salaktéglából épült házak hiányzó részeit az eredeti anyagból kellene majd kiegészíteni. A neve elhallgatását kérô, de amúgy szívesen nyilatkozó, hétesibôl lett tuzhöz közeli informátorom szerint az ajtók, ablakok, padlózat és a tetôszerkezetet tartó gerendák faanyagát Szlovákiában szereznék majd be. Úgy sejti, a beruházás volumene miatt nem az ô rokonságából fog származni az a vállalkozó, akit majd a felújítással megbíznak. Ennek csak örülni lehet, mivel a fent említett hiányzó házrészeket – kb. 7 lakásnyit – néhány éve éppen informátorom sugallatára bontották le a hétesiek, akik azért estek saját házaiknak, mert ô a telep ledózerolásának rémképét vetítette eléjük. Az 1920-as években épített házakból kitermelt jó minôségu téglák nem vesztek el, annak a rokonnak a portáját ékítik, akit majd nem fognak felkérni a felújításra. Egyébként ez a bontás-építés dialektika az egész Ózdi Kohászati Üzemek (ÓKÜ) tündöklését és bukását képezi le miniaturben, aki nem hiszi, sétáljon el az ózdi milliárdosok villanegyedébe, csak egy völgy választja el Hétestôl. Hiszem, ha látom A hétesiek azért sem beszélnek a felújítás tervérôl, mert túl szépen hangzik ahhoz, hogy igaz lehessen. Még akkor is, ha a lakások komfortfokozata nem fog változni, tehát megmaradnak komfort nélkülinek és emiatt licitre sem kerülhetnek, a lakbért sem emelheti fel az IKI. Sokan úgy vélik, a felújítás halogatása és a lassú végrehajtás egyszeruen a terv elejtéséhez fog vezetni. Ezért aztán a hétesiek egy részének nyugalmát az sem igazán zavarja, hogy a miskolci székhelyu ÉMÁSZ (Észak-magyarországi Áramszolgáltató) nem szándékozik lemondani a családonként 200000, de akár 400000 forintnyi villamosenergia-adósságok behajtásáról. Olyan család is van, ahol több családtagot egy évet meghaladó felfüggesztett börtönbüntetéssel sújtottak az adósság miatt. Persze amíg Hétes felújítatlanul várakozik, a villanyórák beszerelése is várat magára. Az igaz, hogy szociális juttatásokból és alkalmi munkákból tengôdô embereknek még a havi 2-3000 forintos lakbér kifizetése is gond, ehhez még 1000 Ft feletti víz- és csatornadíjat is felszámolnak. Egyébként helyi érdekesség, hogy hogyan tud az a 80 hétesi család ilyen sok vizet fakasztani abból az egyetlenegy nyomós kútból, amelyik ráadásul az elsô hétesi házaktól több mint 300 méterre áll. Az is fura a messzirôl jöttnek, hogy ugyanolyan kút állt éveken át Hétes egy másik pontján, az elsô házaknál, de az IKI számára olyannyira fontos volt a hétesiek egészsége, hogy még akkor sem volt hajlandó visszaszereltetni azt a második kutat, amikor hétesi fertôzô májgyulladásról regéltek városzszerte. Ki tudja, lesz-e villanyóra a felújított lakásokban, vagy petróleummal fognak-e világítani? Ki tudja, visszaköltözhetnek-e a felújítás idejére kiköltöztetettek, ha nincs áramszolgáltatás. Fog-e új bérleti szerzôdést kötni a város a volt lakókkal, ha munkahely híján jövedelmük semmivel sem emelkedik? És milyen érdeke fuzôdhet bárkinek ahhoz, hogy az emberek hajlékaikban maradhassanak, ha sem iskoláztatásukról, sem munkahelyek teremtésérôl nem esik szó. Kinek az érdeke? Vannak, akik szívesen elhagynák Hétest, ahol a meddôhányó felé, vagy afelôl az utcán átszáguldó kamionok percenként porvihart kavarnak, ahol iszonyú buzt áraszt a két újonnan ásott pöcegödör, amelyek egyenként 20-20 illemhellyel próbálnak elbánni. Utóbbiakat úgy építette fel a Vöröskereszt, hogy lerombolta a régieket, saját külön-külön álló gödrükkel együtt, és amelyeknek az is érdeme volt, hogy a deszkájukra még a gyerekek is fel tudtak ülni. Az újakat talán csak svéd manökenek tudnák rendeltetésszeruen használni, de lehet, hogy nehezményeznék a szippantás elmaradását. A helybelieket annak idején példásan demokratikus módon megkérdezte az akkori CKÖ, mi hiányzik Hétesen. Mire vágynak? Ôk inkább egy játszóteret szerettek volna, de a WC-építés valószínuleg többet hozott a pályázó konyhájára. Félek, a telep rehabilitálása ugyanezt a logikát fogja követni. Miért maradnak? A szkeptikusok táborába tartozhatnak azok is, akik azért nem hiszik el, hogy megtarthatják bérleti szerzôdésüket, vagy ideiglenes lakáshasználói státuszukat, mert a telep nemcsak a meddôhányóhoz van közel, hanem az orvoshoz, az iskolához, az üzletekhez, az ipari parkhoz és a városközponthoz is. A meddôhányó ugyancsak azok számára fontos, akik biztosabb megélhetési forrásnak tartják a salakból, gyakran csoportmunkában kibányászott vasat, mint a budapesti építkezéseket, vagy az alföldi mezôgazdasági munka lehetôségeit. Igaz, hogy fizetett szabadságról, nyugdíjról vagy betegbiztosításról a salakosban nem álmodhatnak (mint ahogy Pesten sem, még azok sem, akik annak idején a Szociális és Családügyi Minisztérium felújításán dolgoztak). De legalább naponta fizetéshez jutnak és azt hazavihetik. A gettólét akár valamiféle védettséget is jelenthetne, bár egy modern államban ezt inkább a törvénytôl szoktuk elvárni. Ki él kibôl? Hétes legkevésbé sem jelent védelmet annak, aki messzire megy dolgozni és akinek a munkabére, mire a hónap végén hazaviszi, gyakran már semmit sem ér. Elôre elköltötte már azt a család az uzsorásnál, helyi szóhasználattal a kamatosnál. Ha megkérdezem valakitôl Hétes-ben, mibôl él, a leggyakrabban azt válaszolja: a kamatosból. (Ugyanezt nem merem megkérdezni a kamatosoktól. Nem igazán bízom benne, hogy elegendô szimbolikus tôkét meríthetnék a 40 kilómból és a „fehér” létembôl ahhoz, hogy ép bôrrel megússzam.) Egyik nap egy csapat ismerôs gyerekbe botlottam, elküldte ôket édesanyjuk a kamatoshoz, aki nagylelkuen visszaadta nekik a havi szociális juttatásukból két kenyér árát. De az uzsorásoktól nemcsak pénz, hanem a helyi folklórt gyarapító szójárások is származnak. Például: „Nem kötelezô elvenni a pénzt, de ha jó volt elvenni, jó legyen azt megadni is.” A havi 70 százalékos kamatról pedig a következô szállóige terjedt el: „A bank is csak kamatra ad kölcsön.” Ha a banki kölcsön elérhetetlen is, a bankkártyák a helyi tárgyi kultúra sarkalatos elemei. Amikor az adósságból visszafizethetetlen összeg kerekedik, az uzsoráshoz kerül a bankkártya, amellyel minden hónapban felveszi a család havi szociális juttatásainak megfelelô teljes összeget. Sokan a rendôrség épületének tôszomszédságában lévô postán veszik azt fel, és azon melegében az utcán várakozó uzsorások kezébe teszik, az utolsó forintig, de a legszégyenlôsebbek meghatalmazást adnak a kamatosnak, aki minden „családikor” taxiba ül, megjelenik Hétesben, ilyenkor a postás adja át neki a pénzt. Aki a pár kiló ócskavassal megrakott kézikocsival végigmegy az utcán, azt reszkírozza, hogy a rendôrök elkobozzák a vasat és vele együtt a kocsit. A kocsist megverik, de még meg is bírságolják, aminek többnyire börtönbüntetés a vége. A nyílt utcán, mindenki szeme láttára ügyködô uzsorásoknak évek óta haja szála se görbül, a rendôrség is hallgat, az áldozatok is. Utóbbiak nemcsak azért nem tesznek feljelentést, mert „a kamatosból élnek”, hanem azért sem, mert jövedelmük kis hányadának visszanyerésén túl gyakran még a hétesi lakáshoz is úgy jutottak, hogy az uzsorás azt „bérbe adta” nekik. Akik menekülnének, és akik már azt is megpróbálták A jobban szituáltak inkább elköltöznének Hétesrôl. Úgy érzik, a roma gettóhoz ragadó megbélyegzettség többet árt, mint amennyit a telep elônyei kompenzálni tudnak. Ôk azok, akik még nem adták el a szocpolt értéke töredékéért. Nem tudom, röghöz köti-e majd ôket az a nyilatkozat, amit arról kell tenniük, hogy „az ESZA program keretén belüli támogatás igénybevételével új lakásépítésre fordítják” a szociálpolitikai kedvezményüket. Az Ózd Város Önkormányzatának képviselô-testületi rendkívüli ülésének jegyzôkönyve, amelybôl idézek, nem tartalmaz utalást a szocpolos lakásépítéshez szükséges telekkel kapcsolatban, de az a hír járja, hogy Hétesben épülnek majd a szoc-polos lakások. Olyanok is laknak itt, akiknek már felépült a szocpolos ház, a Hatvanhoz közeli Heréden. Ám röviddel a házavató után egy herédi lakosokból verbúválódott banda „cigánytalanította” a falut úgy, hogy halálosan megfenyegették és terrorizálták a volt hétesi-eket. Az elkövetôk ismeretlen tettesként szerepeltek az azóta rég megszunt eljárás aktáiban. Errôl is már csak hallgatni érdemes Hétesen. Klauber Vera
Doktorandus, Écola des hautes études en sciences sociales (EHESS), Párizs (Franciaország) és Université Laval, Québec (Kanada)
 |