belső oldal
Hullámhossz
Hullámhossz


„…föl e medence-mélybôl,
arcunkat minden népek arcával
egy magasságba emelni!”
(Gál Sándor)




A Rádió © sajtóklubjában egyik kedves kollégám azt találta mondani a minap, hogy azért is szükség lenne egy országos hatóköru elektronikus roma médiára (rádió, de leginkább televízió), mert ezzel jelentôsen nône a cigányság érdekérvényesítô képessége. Ebben a mondatban nem is nagyon burkoltan benne foglaltatik az a manapság közkeletu vélekedés, hogy a média – immár önálló hatalmi ággá válva – jelentôsen képes befolyásolni nem csupán a közvélekedést, de a többi hatalmi ág muködését is. Magyarul, ha nagyobb nyilvánosságot kapnak a cigányság ügyei, akkor minden bizonnyal automatikusan jobban teszik majd dolgukat az erre hívatott szakemberek és intézmények.
Kétségtelenül van ebben a véleményben igazság, de én nem becsülném túl a média szerepét még a közvélemény-formálásban sem, nemhogy a politika napi gyakorlatának alakításában. Biztosan hasznos lenne, ha egy televízión keresztül esetleg jobban megismerhetné egymást többség és kisebbség, de a szociológiai kutatások szerint egymás megismerése nem feltétlenül eredményezi az elôítéletek csökkenését. Ezzel persze nem azt mondom, hogy nem örülnék egy jó színvonalú országos roma médiumnak. Csak azt hiszem, hogy a fejérôl a talpára kellene állítani – mint Marx a hegeli dialektikát – ezt a gondolatot. Valószínuleg ugyanis azért nincs roma televízió vagy országos rádió, mert kicsi a cigányság érdekérvényesítô képessége. Az is igaz, hogy tökéletesen boldogok lehetnénk, ha ez lenne a magyarországi romák legnagyobb problémája, nyilván ennél sokkal súlyosabb gondokkal kell szembenézniük nap mint nap, s ezek megoldása is – sokszor szintén a politikai érdekérvényesítés hiánya miatt – jó ideje várat magára.
A napokban kezdôdött el a Parlamentben az ország 2005-ös költségvetési tervezetének vitája. Hetek óta hangos a média a különbözô érdekcsoportok, szakszervezetek, civil szervezetek ilyen-olyan tiltakozásaitól: az egészségügy sztrájkol, a pedagógusok tüntetni készülnek, tiltakozva az ôket sújtó költségvetési megszorítások – pardon: takarékossági intézkedések – miatt. Ám nem tudok arról – pedig több helyen is érdeklôdtem –, hogy bármelyik roma politikai vagy civil szervezet erôteljesen hallatná a hangját a költségvetési tárgyalások közepette. Pedig lenne miért. Talán úgy vélik, jövôre nekik, vagyis a hazai cigányságnak sokkal több jut majd? Vagy örülnek annak a kicsinek is, amit eléjük dobnak? Esetleg nem is érdekli ôket ez az egész? Nem hiszem.
Tudjuk, a roma politikai közéletet százfelé szabdalta az elmúlt tizenöt évben – egyebek mellett – a többségi politika könyörtelen gépezete. Néha mégis rá kellene találniuk egymás hullámhosszára, hogy hallatsszon a hangjuk, s ezen a hullámhosszon talán elôbb-utóbb egy országos médium is megszólalhatna.

Nézô