2004. október

Útvonal

Tudósítás

Képek a város felett
Rendhagyó óriásplakát-kiállítás a Budapesti Cigány Fesztiválon

Egyedülálló ötlet alapján egy hónapon keresztül óriásplakátokon látható több tucat roma képzőművész alkotása városszerte a Budapesti Cigány Fesztivál keretében. A három napig tartó roma ünnepen, amelyet a Fővárosi Cigány Önkormányzat szervezett a Romano Kherrel és a Roma Parlamenttel közösen, világhírű komoly- és jazz-zenészek is felléptek.

Oláh Rudolf csellós, 1940 (Farkas Tibor gyűjteményéből)

A Budapesti Cigány Fesztivált nem csupán egy újabb kulturális eseményként képzelték el a szervezők. A fesztivál egyben üzenet is. Üzenet a romáknak, hogy minden korban, de különösen a rendszerváltozás nehezedő éveiben, a kirekesztettség, a megvető-utálkozó tekintetek, a munkanélküliség és a szegénység éveiben soha ne feledkezzenek meg az egymás iránti szolidaritásról. Ebből a szolidaritásból adott példát az idősebb és a fiatalabb festőgenerációk találkozása a szinte a város felett lebegő óriásplakát-kiállításon, vagy a jazzfesztivál estjén, a különféle stílusokat játszó roma és nem roma zenészek egymás megértésére és tiszteletére épülő örömzenélése is. Üzent a fesztivál a nem romáknak is: „hogy élünk ám, és van remény…”, hogy a reménytelenség korszakaiban sem lehet elpusztítani a roma művészetet, mert talán csak annyiban roma az, amennyiben alkotója, előadója vállalja népe sorsát, de egyébként mint minden igazi művészet: egyetemes és örök.
A háromnapos rendezvény egyébként nem korlátozódott az október 7-től 9-ig tartó időszakra. Jóval korábban elkezdődött már, hiszen a Németországban élő világhírű Duka Löwenstein Andrea hegedűművész egy hétig tartó mesterkurzusán magyarországi roma fiatal művészek vehettek részt a Roma Parlamentben. A mesterkurzus záró koncertjén a művésznő mellett fellépett: Salasovits Dezső, Salasovits Norbert, Vajda Norbert, Zsigmond Róbert és Sárközi Lajos, valamint Szenthelyi Judit, aki zongorán kísérte a tehetséges fiatalokat. Duka Löwenstein Andrea hegedűművész a fesztivál eseményeként a Magyar Rádió Márványtermében is nagy sikerű koncertet adott, ahol Jandó Jenő, szintén világhíres zongoraművész volt segítségére.
A Budapesti Cigány Fesztiválon két kiállítást is bemutattak. A Roma Parlament Társalgó Galériájában hagyományos keretek között nyitották meg azt a fotókiállítást, amely Farkas Tibor gyűjteményéből készült, és az ózdi cigányzenészek életét tárja elénk, majdnem egy évszázadot átfogva. A kiállítással arra szeretnék felhívni a figyelmet, hogy a hagyományos cigányzene és zenészek egyre reménytelenebb helyzetbe kerülnek hazánkban, több ezer állástalan, ám kiváló zenészt hagytunk magukra az elmúlt tizenöt esztendőben. Értük és zenéjük fennmaradásáért mindannyiunknak kötelessége tenni, ki amivel tud: ki képekkel, fotókkal, ki pedig a politika eszközeivel segíthet rajtuk. A kiállítás 2004. október 28-ig tekinthető meg.
A másik kiállításnak sokkal rendhagyóbb, szokatlanabb formát választottak. Talán a világon is egyedülálló módon, óriásplakátokon mutatták meg a roma képzőművészek alkotásait. Azért választották ezt az eddig inkább reklámhordozóként ismert közterületi felületet, mert ennek, éppen szokatlansága, s így eredetisége miatt is erős figyelemfelhívó ereje lehet. „Azért döntöttünk az óriásplakátforma mellett, mert ezt a populáris műfajt szeretnénk »kihasználni«, hogy a mai rohanó, reklámokkal teli világban felhívjuk a figyelmet arra, hogy ezeket az értékeket, ezt a művészetet sem szabad kirekeszteni az életünkből. Ezzel a kissé provokatív »műfajjal« szeretnénk megérinteni a közönséget” – írta a kiállítás kurátora, Balogh Tibor grafikus-festő. A Budapest Roma Színei című kiállításon Budapest 22 pontján, 35 alkotó 63 művét láthatják naponta tíz- és százezrek, köztük hét olyan óriásplakátot-festményt is, amely a holokausztról szól, így különös aktualitást is kapott ez az esemény: „Fájdalmasan sok aktualitása van bármilyen eseménynek, amit mostanában kezdeményezünk, hirtelen csak néhányat hadd említsek. Hét olyan festményt láthattok, amelyiken az a felirat szerepel, hogy roma holokauszt. Fájdalmas aktualitását az adja, hogy most tartjuk a holokauszt hatvanadik évfordulójának a gyászévét, és az adja a szépségét, hogy van olyan roma közélet, amelyik már tud és akar együtt ünnepelni. És összeköti a gyászt a művészettel és képes összekötni a modern kornak szóló üzenetekkel” – mondta Zsigó Jenő, a szervező intézmények vezetője a kiállítás megnyitóján, a Műcsarnok lépcsőjén elmondott beszédében. Megemlítette azt is, hogy a holokauszt témájú képek másfajta aktualitással is bírnak ezekben a napokban, amikor újnyilasok készülnek felvonulni Budapest utcáin. A roma közösség ezen a módon is próbál védekezni, és üzenni, hogy már nem lehet őket megfélemlíteni. A kiállítás egyben csendes demonstráció is, amely arra hívja fel a közvélemény figyelmét, hogy Magyarországon egyetlen olyan intézmény sincs, ahol méltó módon bemutathatnák a roma képzőművészet és kultúra világszínvonalú alkotásait. Kortárs roma képzőművészek egyébként a kiállítás apropóján megajándékozták a Bethesda kórház gyermekbetegeit néhány olyan festménnyel, amelyek az idei Romano Kher által szervezett képzőművészeti táborban készültek.
Felsorolni is nehéz mindazokat a művészeket, akik a fesztivál keretében szervezett Budapest Jazz Jamboree elnevezésű zenei esten közreműködtek. A házigazda, Oláh Kálmán évek óta nagy sikerű jazzesteket tart a Roma Parlamentben, világhírű szerzőket és zenészeket bemutató sorozatában. Ennek a sorozatnak mintegy összegzéseként hívta össze a magyar jazz zenei élet szinte valamennyi kimagasló személyiségét, együttesét. A dzsemborin felléptek: Oláh Kálmán, Egri János, Balázs Elemér, Orbán György, Lakatos András, Pecek L. Géza, a Kőszegi trio, a Balázs József quartet, a Szőke Nikolett–Barcza H. József quartet, a Gáspár trio, Orgon Albert és sokan mások.
A Budapesti Cigány Fesztivál záróakkordjaként az Almássy téri Szabadidőközpontban folklórgálát rendeztek, amelyen a Kalyi Jag, az Ando Drom, valamint a Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band lépett fel. Mellettük újra bemutatkozott a Gipsy Ponczók Béla által szervezett kis közösség, a RAP-Port is, akik lendületes rögtönzéseikkel egyre nagyobb sikereket aratnak.
Színes és izgalmas, ugyanakkor tanulságos napokat tölthettek el mindazok, akik figyelemmel kísérték a Budapesti Cigány Fesztivál eseményeit. Bár a rendezvények látogatottságára nem lehetett panasz, azt azért meg kell jegyeznünk, hogy a magyarországi média nagy részénél ezek a valóban világszínvonalú események nem érték el az ingerküszöböt: nem adtak hírt róla, nem tudósítottak sem szövegben, sem képben. Pedig hát mennyivel érdekesebb és „közszolgálatibb” esemény ez, mint egy baleset, amelyben történetesen egy roma fiatalember is részt vett. Talán érdemes lenne – különösen a közszolgálati média munkásainak – újragondolni az értékeket és a mértékeket.

Néző László