Útjelző
Hírháttér
Avel o Jagalo, nasas sigo!
Jön a rendőr, szaladjunk gyorsan!

„Egy másik gagyisnak, Lólénak az volt a szokása, hogy ha meglátott engem, rögtön lenyelte a gyűrűket, nem volt korpusz, bűnjel. Egyszer kint állt a placcon, én úgy mentem oda hozzá, hogy egy másik gagyistól előzőleg elvettem öt gyűrűt, és a markomban tartottam. – Most megvagy, Lólé! – és hiába nyelte le a gyűrűket, én előszedtem a tartalékot a markomból, és minden szemtanú igazolta, hogy tőle vettem el.”
Moldova György: Bűn az élet című riportkönyv, 204. oldal 1988.





Fotó: Néző László


Magyarországon évszázadok óta természetes jelenségnek számított előítéletesnek lenni a romákkal szemben, a hivatalos szervek velük lekezelően, megalázóan bántak. A felszabadulást követő időszakban sem változott lényegesen a helyzet. Így születhetett meg a Bűn az élet című riportkönyv, amelyben rendőrök nyilatkoznak romákról – cigány bűnözőkről – úgy, mintha ez a népcsoport más jelzőt nem is érdemelne. A fenti szövegrészlet jól mutatja, hogy a „törvénytelenséget” nemcsak az intézkedő rendőr találta jó módszernek, hanem a jelenlévő tanúk is segítették ebben. Önmagában ez a könyv szinte annyit ártott a cigányságnak, mint a több évszázados gazdasági, politikai elnyomás. Csupán megjegyezni kívánom, hogy az igazságszolgáltatás egyetlen tagja sem emelte fel egykor a szavát azért, hogy a könyvben leírt törvénysértések megtorlást, vagy legalább rosszallást kövessenek. Mára annyi változás azért tapasztalható, hogy egy-egy kirívó eset után vizsgálat indul. Ezt követően azonban a hivatalos szervek többnyire porhintés gyanánt kompromisszumos megoldást ajánlanak fel a feleknek.
A Pest megyei Rendőr-főkapitányság egyedülálló kezdeményezést indított el a végrehajtói állományban szolgálatot teljesítő rendőrök részére. A rendőröknek cigány nyelvtanfolyamot, romológiát oktattak, és külön képzési terv alapján konfliktuskezelésére is tanították őket.
A romák és rendőrök felől is igény mutatkozott arra, hogy a hagyományos ellentétek valamilyen módon megszünjenek - fogalmazott érdeklődésünkre Fekete Péter rendőrszázados a Pest megyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztály beosztottja. Elmondása szerint az állomány végrehajtásban szolgálatot teljesítő tagjai kifejezett érdeklődést mutattak a cigány nyelvterület, a romológia irányába, mert úgy érezték, ez hasznukra válik munkájuk ellátásában.
„Mint köztudomású, a rendőrség a jelenlegi helyzetében nem rendelkezik az ilyen különleges igényű oktatáshoz megfelelő anyagi háttérrel. Az Oktatási Minisztérium PHARE-pályázatát találtuk alkalmasnak arra, hogy az állomány által is igényelt oktatást megszervezzük” - tudatta a százados. „Felvettük a kapcsolatot a Konszenzus Alapítvánnyal, akik vállalták a program lebonyolítását. Pest Megye Önkormányzata is társult a programhoz, így azt a három szerv közösen terjesztette elő. A pályázatot a konzorcium megnyerte, így mód nyílt arra, hogy a programot megvalósítsuk, amire mintegy 23 millió forintnyi euró állt rendelkezésre.
A program az alábbi fő modulokból állt: roma népismereti előadás 10 óra 160 fő részére, alapfokú cigány nyelvoktatás 40 óra 160 fő részére, középfokú cigány nyelvoktatás 120 óra 20 fő részére, konfliktuskezelési készségfejlesztő tréning 30 óra 240 fő részére. A pályázat megvalósulásának időszaka 2003. szeptember 1. és 2004. május 31. közötti időszak volt, és a projekt sikerrel lezárult. A képzések négy térségben zajlottak: Cegléden, Dunakeszin, Szigetszentmiklóson és Budapesten.
A programban oktatók is jeles személyiségek voltak. Geskó Sándor a Konszenzus Alapítvány vezetője, aki elismert szakértője a rendőr és roma konfliktuskezelésnek. Szomora Szilárd Bátorterenye község Cigány Kisebbségi Önkormányzatának elnöke. Ő romológiát tanított. Demeter Ágoston szociális munkás, aki részt vett a nyelvoktatásban, és a cigány életmódról is előadásokat tartott.
Arra a kérdésünkre, hogy a programban vettek-e részt roma származású rendőrök, Fekete Péter rendőrszázados nem tudott választ adni: „tudomásom szerint roma származású rendőr nem vett részt a programban, ugyanis nincs tudomásunk arról, hogy az állomány melyik tagja vallja magát cigánynak, illetve kit tart annak az állomány.

Villás Lajos









Fotó: Néző László


Geskó Sándor: „Az agresszív fellépés nem vezet eredményre”

– A programról szóló korábbi híradások – amelyek általában a nyelvi képzést hangsúlyozták – helyenként félreértésekkel voltak terhesek – nyilatkozott az Amaro Dromnak Geskó Sándor, a Konszenzus Alapítvány elnöke. – Némely tudósítás már valamiféle speciális „roma alegység” létrehozásának csíráját véli felfedezni a programban. Erről természetesen nincs szó, a cél a rendőrök multikulturális ismereteinek szélesítése, a megértés képességének javítása, konfliktuskezelési készségek kialakítása. A program keretében, modellkísérlet formájában igyekeztünk a rendőrök romákkal kapcsolatos történeti, kulturális ismereteit bővíteni, elsajátíthatóvá tenni számukra a cigány (lovári) nyelvet és konfliktuskezelési eljárások megmutatásával tükröt tartani eléjük, amelyben megláthatják önnön interperszonális technikáikat. Igyekeztünk megtapasztalhatóvá tenni a „másik” helyzetét, érzéseit, érdekeit és kialakítani – a hatalmi viselkedés helyett – a kooperációra épülő probléma megoldás készségét, és igényét.
– 1989–90 előtt a rendőrségen belül a maitól alapvetően eltérő státus uralkodott, más körülmények között, más funkciókat kellett ellátnia, más elvárásoknak kellett megfelelnie, mint ma. 1989 előtt a rendőrség társadalmon kívüli-feletti, túlhatalommal rendelkező szervezet volt, amelynek – a politikai vezetés kívánalmainak megfelelően – egyik alapvető funkciója az emberek folyamatos regulázása volt. Ebben a helyzetben – bár gyakran nagyon kellemetlenek, de – világosak voltak a szerepek: a rendőrség hatalmat gyakorolt az emberek felett (némi belső kontrollal, de mindenféle civil ellenőrzés nélkül), az emberek pedig tartottak a rendőröktől. A rendszerváltozást követően ez a rendszer felborult. A rendőrség egyre inkább jogi és társadalmi kontroll alá került, az általános „megfélemlítő” szerepet, más szakmai (bűnüldözési, bűnmegelőzési, és nem utolsósorban segítő) feladatoknak kellett/kellett volna/kell átvenniük. Egy új szerep, az ehhez tartozó eljárások, szokásszerűvé vált magatartási formák kialakulása természetesen nagyon sok időt vesz igénybe. A rendőrség számára közvetített különböző, sokszor egymásnak ellentmondó értékek, megkövetelt magatartások („polgárbarát”, „katonás”, „közösségorientált”, „rendpárti” stb.) elbizonytalanították a rendőröket, megakadályozták, hogy stabil, új értékrend és ehhez tartozó viselkedésrendszer alakuljon ki a rendőrségen belül. Az átalakulási folyamatban – állandóan egymásra reflektálva – a rendőrség és a társadalom egyaránt rész vesz. Az átalakulás még ma is folyik, s még egyik fél sem találta meg igazán a saját helyét, nem „definiálta” a másikhoz való viszonyát – elemezte a helyzetet Geskó Sándor.
– Bár a cigányságot érintő gondok alapvetően társadalmi problémák, amelyre döntő megoldást csak a társadalompolitika szolgálhat, ugyanakkor a hatóság sem vonhatja ki magát az alól, hogy megpróbáljon tenni az ellentétek tompítása, az előítélet- és konfliktusmentes viszony megteremtése érdekében. Ezért elengedhetetlen, hogy a hatalom „utcai munkásai”, a rendőrök számára is nyilvánvalóvá váljon, hogy az agresszív fellépés nem vezet eredményre, s hatékonyabb megoldáshoz juthatnak a folyamatos párbeszéd, a jó kapcsolatok kialakításával, a kultúrák és a valódi értékek alaposabb megismerésével. A másság elfogadása, a kölcsönös előítéletek csökkentése, az együttgondolkodás közelebb visz a megoldáshoz, a roma–rendőr konfliktusok feloldásához. A romák társadalmi esélyenlősége megteremtésének elsőrendű feltétele az ezt a törekvést interiozáló társadalmi környezet megteremtése. A többségi társadalom romákkal kapcsolatos értékeit, viselkedését nagymértékben befolyásolja, hogy a közvetlen környezetükben lévő állami, önkormányzati, civil szervek, szervezetek képviselői nyitottak-e az integrációs törekvésekkel kapcsolatban, vagy inkább kirekesztő hajlandóságot mutatnak. A helyi és regionális intézményrendszer – köztük a rendőrség – tolerancia potenciáljának növekedése mintegy a keretfeltételét teremti meg az iskolai, foglalkoztatási és más területeken végbemenő társadalmi integrációs folyamatoknak – fejtette ki Geskó Sándor.