Útkereszteződés
Interjú
„Az OCÖ lesz az elégedetlenség egyik fő célpontja”
Beszélgetés Horváth Aladárral, az OCÖ egy éve leváltott elnökével

Egy évvel ezelőtt, június 25-én vonta meg az Országos Cigány Önkormányzat Horváth Aladár akkori OCÖ-elnöktől a bizalmat, Horváth által azóta is vitatott módon. A roma polgárjogi aktivista néhány hónapos OCÖ-elnöksége előtt, illetve idén január elsejétől ismét a miniszterelnök tanácsadója.


Kolompár Orbán lezártnak tekinti az elnöksége legitimitása körül zajló vitákat. Ön szerint is pontot tehetünk ennek a kérdésnek a végére?
Sem jogi, sem politikai értelemben nincs lezárva. A büntetőügy – amely Kertész Lóránt feljelentésére okirat-hamisítás miatt ismeretlen tettes ellen indult – jelenleg ügyészi szakaszban van. Tavaly novemberben a rendőrség megállapította, hogy az elkövető személye Kolompár Orbán volt. Utána még fél évig tartott a nyomozás, áttették az ügyet a BRFK szervezett bűnözés elleni igazgatóságára. Itt azonban az elmondottak ellenére úgy találták, hogy nem tisztázott egyértelműen a jogi helyzet, és az ügy lezárását javasolták. Ezt követően az ügyészség pótnyomozást rendelt el, aminek most várjuk az eredményét. Én bízom benne, hogy az ügyészség vádat fog emelni. (Lapzártánk után tudtuk meg, hogy a rendőrség megszüntetési javaslattal zárta le a pótnyomozást is; az ügyészség június második hetében dönt. – A szerk.) De ha nem, akkor sem zárult le az ügy: a pótmagánvád intézményével közvetlenül a bíróságon támadjuk meg a határozatot, mert álláspontunk szerint két esetben is okirat-hamisítás és csalás történt. A másik a polgári peres eljárás. Ez ügyben Kecskeméten elég furcsa ítélet született. Szerintük azzal, hogy Kolompár Orbán önmagát tekinti elnöknek, nem sértette meg az én személyiségi jogaimat. Nem tett ugyanis rám nézve semmilyen becsmérlő kijelentést, mert nem rólam állított valamit, hanem magáról. Ezt az ítéletet is megfellebbeztük, tehát mindkét ügy folyamatban van.




Fotó: Hidvégi-B. Attila



Ugyanakkor, ha az OCÖ-képviselők többsége ön mellett állna, ugyanúgy leválthatnák Kolompár Orbánt, mint ahogy ez önnel történt. Úgy tűnik azonban, a többség Kolompár Orbán mellett áll. Mi értelme van így tovább pereskedni?
A jogállamiság elkötelezettjeként úgy gondolom, hogy a cigány önkormányzatban is érvényesülniük kell a magyar jogszabályoknak. Ha bizonyos vezetők bűncselekmények útján kerülnek pozícióba, felelniük kell a magyar igazságszolgáltatás és a közvélemény előtt. Azt, hogy a többség Kolompár Orbán mellett áll, még ha ez a többség szerény mértékű is, demokrataként tudomásul veszem, és vettem eddig is. Legfeljebb szomorúan rögzítem azt a tényt, hogy a lungo dromos politika folytatásának nagyobb a tábora az OCÖ-n belül, mint a korszerű, demokratikus alapokon nyugvó cigánypolitizálásnak.

Részt vesz az OCÖ munkájában?
Nem veszek részt, miután az OCÖ e pillanatban egy minden szakértelem nélküli gyülekezet, amely törvénytelenül működik. A Roma Polgárjogi Mozgalmon keresztül fejtem ki politikai tevékenységemet. Rendszeresen állásfoglalásokat adunk ki, beszélgetéseket, sajtótájékoztatókat szervezünk. Például a regisztráció ügye. Ennek bevezetését úgy támogatja az OCÖ, hogy a képviselők alig harmada ért egyet vele: az 53-ból 19 képviselő. Országosan ennél is rosszabb az arány. Kiküldtünk egy kérdőívet a kisebbségi önkormányzatoknak, 413-an küldték vissza, akik 78 százaléka elutasítja a regisztrációt. Az OCÖ-nek politikai érdekeik érvényesítése helyett a romák álláspontját kellene a kormány felé közvetíteni.

Kihatással van-e az OCÖ életére, hogy ön január óta ismét a miniszterelnök személyes tanácsadója?
Bár minden okom megvan, hogy sértett legyek, de az eltelt időszak is bizonyítja, hogy pozíciómat nem használom fel arra, hogy visszavágjak. A közvélemény számára, úgy gondolom, elég nyilvánvaló, hogy a 2003-as OCÖ-választáson engem támogatott a legtöbb roma elektor. Az ő szemükben továbbra is én vagyok a cigányok egyes számú vezetője. És a hatalom sem szokott úgy fogalmazni mostanában, hogy az OCÖ-t tekinti az egyetlen legitim tárgyalópartnernek. Ehhez a szituációhoz csak méltósággal, türelemmel lehet hozzáállni, és én igyekszem így tenni kormányzati megbízatásom kapcsán is. Ugyanakkor pedig nyilvánvaló, hogy az Európai Unióban egyetlen olyan csoport, szervezet sem rúghat labdába, amely valóságos program, felkészültség, tisztesség és partnerség nélkül, nem a közösség, hanem a saját érdekeinek szem előtt tartásával működik.

Mit csinálna másképp, ha Ön lenne az OCÖ-elnök?
Rengeteg mindent – ez egy egész újságot megtöltene. De ha az elmúlt egy év alatt semmi mást nem tettem volna, csak létrehozok egy 10-15 fős agytrösztöt az EU-s források lehívására, akkor is sokkal többet tettem volna, mint a jelenlegi OCÖ. Most több száz cigány közösség pályázhatna azokra a milliárdokra, amelyek a különböző fejlesztési programokban találhatók. Ha a cigány közösségekhez nem jutnak el azok a források, amelyek az új lehetőségek révén eljuthatnának, akkor az OCÖ lesz az elégedetlenség egyik fő célpontja. A Roma Polgárjogi Alapítvány július elsejétől létrehoz egy ilyen projektirodát, igaz csak néhány fővel, és jövőre nyolc települési, illetve kistérségi projektet szeretnénk elindítani. Az elmúlt 15 éves politikai és szakmai tevékenységem egyébként mindig arról szólt, hogy civil keretek között létrehoztam valami fontosat, ennek nemzeti keretben való életre hívására azonban soha nem kaptam esélyt.

OCÖ-elnökként korábban javaslatokat tett a nemrégiben elfogadott középtávú cselekvési tervvel kapcsolatban. Látja visszaköszönni javaslatait az elfogadott változatban?
Eddig talán ez a legjobb szakmai program, de nincs a végrehajtására garancia, nincs szankció, hozzárendelt pénz, és eleve rossz logika alapján készült. Az észrevételeink egyébként megjelennek benne. A valódi integrációs ügyek azonban a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) pályázataiban indulhatnának el, de ehhez nincs megfelelő intézményrendszer és szakértelem. Az NFT-t szerintem ki kellene egészíteni egy nemzeti „szanálási” programmal, amely keretében pl. a cigányság részvételével zajló projektek esetén nem, vagy csak minimális mértékű önrészt kellene előteremteni.

Mi a rossz a középtávú logikájában?
Ebben alapvető koncepcionális különbség van a Roma Polgárjogi Mozgalom és az OCÖ között. Mi úgy gondoljuk, hogy minden elkülönített cigány program, amely önállóan nevesíti a cigány ügyet, egy eleve alacsonyabb szintű, elkülönített struktúrát hoz létre, és ezért hatástalan. A cigány programokról soha nem törvényi szinten rendelkeztek, hanem különböző határozatok szintjén. Kívánalmakat, eszményeket, célokat fogalmaztak meg, ezért aztán nem voltak benne szankciók sem: ha akarják, végrehajtják őket, ha nem akarják, nem. Nem csoda, hogy a végrehajtás mindig kívánnivalót hagyott maga után.
Az államnak szerintem három területen van feladata, ami nevesítetten a cigányságot érinti. Az egyik a cigány identitás és kultúra támogatása, a pozitív romakép erősítése. Ezek civil feladatok, az állam szerepe, hogy ezeket támogassa.
A másik már nem csak a cigányokat érinti: a diszkriminációellenes törvénykezés megerősítése, a magyar jogállamiság ilyen irányú reformja, a többségi érzékenység fejlesztése. Ez elsősorban kodifikációs munka, de itt is szerepe van az állam támogatói szerepvállalásának. Ha például az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a szólás szabadsága erősebb alkotmányos jog, mint a közösség elleni gyűlöletkeltés tilalma, akkor olyan akciókat kell szervezni, támogatni, amelyek erkölcsileg ítélik el a gyűlöletkeltést. Mert nem az a baj, hogy egyesek cigányoznak, hanem, hogy nincs ellenlépés. Nincs egy olyan szellemi elit, amelyik azt mondja, hogy rendben van, képviselje pl. Kolláth György a rasszistákat Jászladányban, de akkor nem hívjuk be másnap, akár teljesen más ügyben is, szakértőként a tévébe. E téren a civil összefogásnak kell hatással lenni a szellemi elitre.
A harmadik ilyen „cigány program”, amely szintén nem csak a cigányságot érinti, a társadalmi integráció kérdése. Az, hogy a homogén cigány közösségeket vissza kell áramoltatni a társadalomba, az oktatás és a térbeli homogenitás deszegregálásával.

Milyen a viszonya Teleki László romaügyi államtitkárral? A miniszterelnök Teleki Lászlót bízta meg a roma ügyi államtitkári poszt ellátásával, s mindaddig, amíg élvezi a miniszterelnök bizalmát, ő a tárgyalópartnerünk. Tény, hogy nem vagyok elégedett az államtitkárság munkájával, több kezdeményezőképességre, valamelyest több tehetségre, innovativitásra lenne szükség ahhoz, hogy a kormányzati struktúrán belül sikereket érjen el, befolyással rendelkezzen. Sajnálom, hogy Teleki László hivatali idejének első évét túlságosan lekötötték a CSZOSZ (Cigány Szervezetek Országos Szövetsége, amelynek államtitkári kinevezése előtt Teleki László volt az elnöke – a szerk.) és az OCÖ ügyei. Nagy örömömre szolgál viszont, hogy a romaügyi hivatalnak egy klasszikus értelmiségi hivatású vezetője lett Ürmös Andor személyében, aki képes a roma tematikát a magyar politikai rendszeren belül megfelelően kezelni.

Néhány hónapja úgy tűnt, hogy a Roma Polgárjogi Mozgalom és a CSZOSZ álláspontjai ismét közelednek. Aztán mégsem…
Igen. Közben volt egy szakadás a CSZOSZ-en belül. Az ózdi OCÖ-közgyűlés napján, amikor a CSZOSZ-szel közösen megkíséreltük volna leváltani Kolompár Orbánékat, érdekes módon a Népszavában megjelent egy cikk, ami Kövesi Vilmos adócsalási ügyeit feszegette. Ez kellő alkalmat teremtett arra, hogy Kövesit finoman megkérjék, távozzon a CSZOSZ-ből, mert kínossá vált számukra a személye. Összességében azt kell, hogy mondjam: lesújtónak találom ezeket az emberi és erkölcsi állapotokat.

Milyen gyakran találkozik a miniszterelnökkel?
Hát, elég ritkán, úgy kb. háromhavonta. A közvetlen tárgyalópartnerem Katona Tamás kabinetfőnök, hozzá juttatom el véleményemet, javaslataimat. Ő viszont napi szinten tájékoztatja Medgyessy Pétert.

Polgárjogi aktivistaként kormányközeli szerepet vállalt. Mennyire tud kritikus maradni a kormány tevékenységével szemben?
Továbbra is ugyanazt mondom és képviselem, mint eddig. Kiállok azokért az eszmékért, amelyekért eddig is küzdöttem. De ez egy más szerep – diplomatikusabb, talán érettebb is lettem. És persze másfajta eszközöknek is a birtokában vagyok, mint korábban: nem kell feltétlenül megbilincseltetnem magam, ha el akarok valamit érni. Eddigi munkámmal, úgy érzem, tekintélyt vívtam ki, és a hatalom is jobban odafigyel a szavamra.


NIE