| belső oldal
útlevél
|
|
ÚTLEVÉL A minap vitára gyűltek össze a pártok EP-listájára felvett roma politikusok az SZDSZ hajón, amely a Duna-partra kikötve himbálózik a közönyös vízen. Gyűltek volna pontosabban, mert Járóka Lívia, a Fidesz lista nyolcadik, tehát biztos befutó helyen szereplő jelöltje egyéb elfoglaltságai miatt nem tudott megjelenni. Így aztán a két kormánypárti jelölt beszélgetett egymással, igazából vita alig is volt közöttük. Nagyjából egyetértettek abban – s ezt a közönség későbbi hozzászólásai is megerősítették –, hogy jó, jó ez a kormányzati romaügyi struktúra, csak hát ideje lenne már valami tartalommal megtölteni, mert a roma emberek döntő többsége úgy érzi, struktúra ide vagy oda, az égvilágon semmit nem változott a helyzetük az elmúlt két évben. Azt meg már csak magamban merem gondolni, hogy talán előbb a tartalmat kellett volna kitalálni, s csak azután a formát, mert bármilyen gyönyörű is legyen egy levesestál, ha üresen kong; kevesen laknak jól a szépséggel. Persze mindketten sietve közölték, hogy a hibákért és a mulasztásokért nem ők a felelősek, ami persze igaz is, bár ha valaki vezető pozíciót tölt be kormányban vagy kormánypártban, nehéz kivonnia magát a felelősség alól, amely jogilag ugyan a magyar jogrendszer szerint a miniszterelnöké, de erkölcsileg és egyebekben jut abból bőven egészen alsó szintekre is. Arról nem is beszélve, hogy ha baj van, akkor a legritkább esetben miniszterelnököt cserélnek, inkább előszeretettel a kormányfő cserél, mint egy fociedző a pálya széléről. Bár láttunk már olyat is, hogy az edzőt menesztették a sikertelen meccsek után. Egy dologban azért markánsan eltért kettejük véleménye. Bán Imre, az MSZP jelöltje azt mondta egy kérdésre válaszolva, hogy ő bizony elsősorban a hazáját (értsd: Magyarországot) akarja és fogja – már amennyiben… – képviselni az Európai Parlamentben is. Mohácsi Viktória, az SZDSZ-lista harmadik helyezettje viszont egyértelművé tette, hogy számára nem lesznek nemzeti ügyek, ő az egész világ, de különösen az unióban élő cigányság érdekében akar tevékenykedni, olyan direktívák elfogadásáért lobbizni, amelyek nemcsak a magyarországi, hanem minden uniós cigány életét befolyásolhatják. Ezt még megtoldotta azzal, hogy ha valaki azt kérdezi tőle, hogy ő kicsoda, micsoda, azt válaszolja: „magyar útlevéllel rendelkező roma”. Mindezzel persze beteljesítették azt a képet, amelyet az átlagember a két pártról gondol, hogy tudniillik az SZDSZ egy kozmopolita párt (ez egyébként egyik kampánykiadványuk címe is), az MSZP, legalábbis annak egy része pedig erős nemzeti érzéseket táplál. Az Európai Parlament gyakorlatát nézve Mohácsi Viktóriának van igaza, hiszen az EP-ben nem nemzetek vagy nemzeti pártok képviselői ülnek. Az EP-be jutó képviselők szépen betelepszenek saját liberális, szocialista vagy néppárti frakcióikba, s az egész unióra kiterjedő ügyekben szavaznak, elsősorban a frakciófegyelemre tekintettel. Abban is igaza van a politikus asszonynak, hogy mit sem ér, ha csupán a hazai cigányság helyzetén javítanak, ha csak helyi érdekű törvények születnek, ha nem lépnek fel mindenütt, minden országban a romák jogaiért, méltóbb életkörülményeikért. Az is lehet, hogy méltán tartja csupán útlevelét magyarnak Mohácsi, hiszen „haza csak ott van, hol jog is van”. Ám az is igaz, hogy azért az unióban is lehet nemzeti ügyekért lobbizni, frakciótól függetlenül, s ebbe az is beletartozhat, hogy minél több programot és velük együtt pénzt próbáljanak meg szerezni az itthoni romák számára, például akár az oly sokszor emlegetett (más nem is igen történik az ügyben) telepfelszámolásra. Arról nem beszélve, hogy valószínűleg sokkal szimpatikusabb akár a roma szavazók nagy tömegeinek is, ha valaki nemcsak az útlevele bejegyzése szerint magyar, hiszen az itthoni cigányság jelentős része kettős identitású. Azt mondják, aki mindenkit szeret (az egész emberiséget, az összcigányságot stb.), az senkit sem szeret igazán. Azt hiszem, soha jobbkor, mint e kis írás lezárásaként, nem tudnám ideidézni Zsigó Jenő már elhíresült szavait: „Az Európai Unió legyen a magyarországi cigányok otthona. Magyarország maradjon a hazája.” Útlevél meg amúgy sem kell az Európai Unióba. Néző László
|