Útkereszteződés
Interjú
Politikai elkötelezettség nélkül
Májustól újra kinevezett vezetője van az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal Romaügyi Integrációs Igazgatóságának. Dr. Ürmös Andor, aki korábban az ESZCSM főosztályvezető-helyetteseként dolgozott, vette át Berki Judit januárban megüresedett helyét.





Fotó: Néző



Kinevezése előtt olyan hírek terjengtek, hogy nem mindenki ért egyet maradéktalanul a személyével.
Én ezt nem éreztem. Azt tudtam, hogy mik az én személyes ambícióim, motivációim, amiért megpályáztam ez a posztot. Előzetesen sok emberrel beszélgettem, akikben megbízom. Érdeklődtem, hogy mit gondolnak, beadjam-e a pályázatomat, fontos-e nekem ezt a lépést megtennem? Sokan biztattak, azt mondták, szükség van arra, hogy azok, akiknek a rendszerben eddig megvolt a helyük, kialakítottak egyfajta kapcsolati tőkét, szakértőket szerveztek maguk köré, ha más helyen és beosztásban is, de végezzék tovább a munkájukat.

Az új munkaköre mennyiben más, mint az eddigiek, abban az értelemben, hogy nem kell-e itt többet foglalkozni a különböző politikai vagy személyes érdekekkel?
Úgy vállaltam el ezt az állást, hogy nem. Nem azért, mert ezt szabtam feltételként, hanem azt mondtam magamnak, hogy én úgy fogok itt dolgozni, hogy abban nincs politika. Amikor ez a hivatal felállt, arra lett kitalálva, hogy biztosítsa a politikai célok eléréséhez szükséges szakmai hátteret. Hadd mondjak egy példát: a kormányprogram szerint a romák társadalmi felemelkedése, integrációja érdekében kormányzati intézkedések szükségesek a települési szegregáció csökkentése terén. Ehhez meg kell teremteni a szükséges feltételeket, szakértőket kell találni, egyeztetéseket kell lefolytatni, s ezt itt, ebben az intézményben lehet megtenni. Én ezzel a céllal mélységesen egyetértek, és azt gondolom, hogy ezt meg is tudom tenni. Ezt nem nevezném politikának, ez olyan fajta társadalmi elvárás és igény kielégítése, amelyet nem biztos, hogy politikához kellene kötni. Az fontos segítség, hogy ez a célkitűzés benne van a kormányprogramban, és a politikusok ezt többé-kevésbé felvállalják.

Politika alatt elsősorban azt értettem, hogy a roma politizálásban a látszólag egy oldalon levők között is olykor elég éles szembenállások vannak, sokszor személyes érdekek mentén. A romaügyi hivatali struktúra, amióta egyáltalán működik, állandó támadásnak van kitéve, egyáltalán a létjogosultságát is sokan megkérdőjelezik, főképpen pedig azt, hogy az esélyegyenlőségi miniszter alá került. Szóval ezek a cigány politikában megjelenő különböző érdekek mennyire befolyásolhatják az itteni dolgokat?
Erre egy példát hozhatok fel, ami éppen ma történt az OCÖ elnökségi ülésén. Gyakorlatilag most mutatkoztam be új tisztségemben, persze a képviselők ismertek már korábban is. Az egyik képviselő, akivel hosszú évek óta van szakmai kapcsolatom, azt mondta, hogy most egy olyan ember került ide, akinek a tudása, tapasztalata mindenképpen alapot adhat arra, hogy jó színvonalú munka folyhat a Roma Integrációs Igazgatóságon, illetve úgy mutatott be, mint akinek nincs politikai elkötelezettsége. Számomra ez nagyon fontos volt, mert ha például az OCÖ-n belül elhiszik ezt és engem így fogadnak el – én igyekszem is így kommunikálni –, akkor megpróbálhatok minden támadást kivédeni, ami a politika felől érkezik. Azt szokták mondani, hogy „lefokozták” a romaügyet azzal, hogy az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalhoz került. Ezzel lehet egyetérteni, azt is meg lehet kérdezni, van-e ebben ténylegesen ilyesfajta irányultság a politika részéről, de számomra nem ez a fontos. Számomra az a fontos, hogy pozíciótól, struktúrától függetlenül van-e olyan szakértői csapat, olyan szakemberállomány ezen az igazgatóságon, amelyik képes arra, hogy valamit elindítson…

És van?
Azt remélem, hogy van…

Ez csak remény, vagy már több is?
Két hét elteltével még nem merek ennél többet mondani. Azt hiszem, a csírái ennek mindig is megvoltak. Berki Judit vezetése alatt sok olyan dolog történt, amely a meglévő lehetőségek kibontását szolgálta. Az én feladatom az, hogy folytassam ezt a munkát, de van jó néhány terület, amelyet újra kell gondolni, és van néhány terület, amelyet egyszerűen ki kell dolgozni. Például az Európai Unió forrásaihoz való hozzáférés abszolút végiggondolatlan, roma ügyben bárhova megyünk, mindenütt ezt tapasztalhatjuk. Ez azért nagyon fájó, mert itt vannak előttünk az uniós pályázati határidők, ezeknek a pénzeknek egy része el fog úszni, legalábbis az első hónapokban mindenképpen. Úgyhogy vannak olyan teendők, amelyeknek már a kezdete is hozzám fog kapcsolódni. Az első feladataim közé fog tartozni, hogy ennek a szakértői hátterét létrehozzam, mert ha ez nincs meg, akkor egy nagyon jó lehetőséget szalasztunk el, a romák nem férnek hozzá megfelelő mértékben ezekhez a forrásokhoz.

Szabad kezet kapott ebben?
Többé-kevésbé igen. A szakértői csapat összeállítása azért lehet politikától független, mert hangsúlyozom: azok a feladatok, amelyekre megoldásokat próbálunk találni, nem lehetnek politikailag determináltak, mert ha azok, akkor az azt jelenti, hogy gyakorlatilag megkérdőjelezzük ezeknek a szükségességét. Az, hogy valamit tenni kell a települési vagy az iskolai szegregáció ellen vagy a romák egészségének javításért, szerintem nem lehet politikai irányultság kérdése. De ehhez szakértők kellenek, akik kidolgozzák ezeknek a problémáknak a tudományos hátterét, megtervezik a megoldáshoz szükséges projekteket. Abban van személyes irányultság, hogy ki melyik szakértőben hisz, nekem nyilván megvannak a saját kapcsolataim, de ez természetesen bővülni fog. Nem csinálok belőle titkot, hogy nagyon széles alapokra kívánom helyezni ezt a szakértői csapatot, szinte mindenhonnan szeretnék meríteni. Vannak kutatói csoportok, akik esetleg vitatkoznak is egymással, de azt gondolom, hogy mindenhonnan hívni kell szakembereket, és én ezt már meg is tettem. Nagyon fontos, hogy mindenki itt legyen, mindenki tegye le az asztalra az elképzeléseit, s ezekből készüljön valamiféle összegzés.

Az egyik legfontosabb és sok embert érintő kérdés a telepfelszámolások ügye. Elég sokat lehetett erről hallani, de mégis nagy a bizonytalanság, hogy hol tart ténylegesen az ügy.
Az a baj, hogy sok programnak, intézkedésnek a kommunikációs része kevésbé megkomponált, mint a tartalmi. Azt kijelenthetjük, hogy politikai törekvés van a telepek, telepszerű lakókörnyezetek rehabilitációjára, illetve megszüntetésére. A kormányprogram, illetve más intézkedések is pontosan megfogalmazzák ezt a problémát, azaz, hogy a települési szegregáció ellen valamit tenni kell. Hogy ennek milyenek a megvalósulási lehetőségei, erről már folynak a tárgyalások több területen, de igazából ennek a részleteit nem nagyon lehet még ismertetni, mert a szakmai, közigazgatási háttér kidolgozása jelenleg is folyik. Azt már el lehet mondani, hogy folynak a tárgyalások az Európa Tanács Fejlesztési Bankjával egy kedvezményes kamatozású kölcsön felvételéről, amely 2005-től számított öt éven át biztosítaná a forrásokat arra, hogy lakhatási és szociális integrációs programot valósítsunk meg. Ez a program az elmúlt évtizedek ilyen típusú elképzeléseihez képest más megoldást kínál, mert nemcsak új lakások vásárlását, a meglévők rehabilitációját jelentheti, hanem lesz egy nagyon erős szociális komponense is reményeim szerint, és a bank is ezt igényli. Ez azt jelenti, hogy azon emberek köré, akik bekerülnek egy új környezetbe, nagyon erős szociális védőhálót kell felépíteni, amelynek foglalkoztatási, képzési, egészségügyi komponensei is kell, hogy legyenek. Nem lehet magukra hagyni az embereket, amikor egy ilyen rettentő nagy változás történik az életükben. A részleteiről nem tudok többet mondani, mert most folyik ezeknek az egyeztetése.

Ehhez képest Teleki László államtitkár már hónapok óta sokkal optimistábban és részletekbe menőbben tájékoztatta a nagyközönséget. Például, hogy 2006-ig a telepek bizonyos százalékát felszámolják…
Teljesen biztosat nem tudok mondani, mert azok a tanulmányok fognak ezekre a kérdésekre válaszokat adni, amelyek még csak most készülnek. Hangsúlyozom, hogy nagyon fontos összetevője ennek a dolognak a szociális komponensek kidolgozása, azért is, hogy ne essünk abba a hibába, amelyekbe az elmúlt évtizedekben már sokszor beleestünk, hogy az új lakások, a „cs-lakás” és egyebek csak annyiban jelentettek megoldást, hogy a problémákat áttelepítették egy másik helyre.

Másik fontos kérdés a Nemzeti Fejlesztési Terv, amelyről a mai napig is kétfajta ellentétes vélemény fogalmazódik meg különböző roma politikusoktól. Az egyik szerint ebből kimaradtak a romák, a másik szerint viszont – s ez a hivatalos változat – éppen hogy nagyon sok lehetőséget ad az NFT a cigányság számára is. Mi az igazság?
Azt hiszem, azt kell elsőként elmondani ezzel kapcsolatban, hogy az EU-s forrásokhoz való hozzáférés nemcsak a roma ügyben, hanem az egész társadalomra vonatkozóan nagyon fontos kérdés: ha nem javítjuk a hozzáférési lehetőségeket, akkor minden célkitűzésünk ellenére, amely a társadalomban levő egyenlőtlenségeket – legyenek azok földrajzi vagy társadalmi státuszbeli különbségek – csökkenteni vagy megszüntetni szeretné, ezek a különbségek inkább nőni fognak. Nagyon egyszerű példát mondok: vannak olyan hátrányos helyzetű, forráshiányos önkormányzatok, amelyek soha pályázatot nem írtak, amelyeknek fogalmuk sincs, mik azok az uniós források. Mi sok esetben éppen ezeket az önkormányzatokat szeretnénk uniós forrásokhoz juttatni, éppen nekik nyújtanának előnyt ezek a pályázatok. A probléma az, hogy nem írja meg senki ezeket a pályázatokat, mert ott erre képtelenek, és azt sem tudják, milyen segítséget lehetne igénybe venni. Ezek az önkormányzatok a maguk esélytelenségével még mélyebbre sülylyednek a többiekhez képest, amelyeknek kicsit jobb az érdekérvényesítő képességük, jobbak a pályázatírási kompetenciáik. Azaz a társadalmi különbségek nőhetnek, ahelyett, hogy csökkennének. Ezt egyébként meg is fogalmazták uniós szakértők, hogy a csatlakozás első éveiben várható, nem férünk hozzá teljes mértékben a forrásokhoz. Roma ügyben ez egy egészen speciális kérdés, mert a romák helyzete olyan mértékig más, mint a társadalom egyéb csoportjainak helyzete, hogy itt még nagyobbak a hozzáférési különbségek. Hogy roma pénzeknek kell-e lenni a Nemzeti Fejlesztési Tervben vagy nem, ez egy olyan dilemma, ami az EU szintjén sem eldöntött kérdés. Folyamatosan folynak erről tárgyalások. Egy biztos, hogy nincsenek erre kidolgozott módszerek. Kell, hogy legyen egy olyan rendszer, amelyik speciális problémákban specifikus megoldásokat nyújt, azaz például az uniós forrásokból finanszírozott programok elérjék a romákat, kihúzzák a szegénységből, reális foglalkoztatási lehetőségeket ajánljanak fel a számukra stb. A Nemzeti Fejlesztési Terv keretein belül indított pályázatok ma tartalmaznak úgynevezett „roma” pénzeket, azaz sok operatív program elsődleges célcsoportja a cigányság (pl. oktatási, foglalkoztatási pályázatok). Fontos, hogy a hatékony hozzáférés érdekében legyen speciális rásegítés is, például az, hogy a helyi kisebbségi önkormányzat is pályázhat. Most egyébként van is erre példa a szociális intézményfejlesztési pályázatban, amely az NFT része. Csak nagyon fontos kérdés, hogy tudnak-e erről, van-e olyan szakértői gárda, amelyik meg tudja írni a pályázatot és véghezviszi a projektet. A Roma Integrációs Igazgatóság megpróbál majd ebben segítséget nyújtani.


Néző László