Úttorlasz
Hírmagyarázat
Szociális háló helyett terveket szövögetnek…
Újabb cselekvési terv a romákért

Többszöri halasztás után a napokban fogadta el a kormány a legújabb középtávú roma cselekvési programot. Az elmúlt évtizedben ez az ötödik kormányhatározat, amely a romák felemelkedését tűzte célul. Hogy mennyire emelkedtek ezektől a kormányhatározatoktól, azt mindenki láthatja.


Abban, úgy látszik, konszenzus van az egymást követő kormányok között, hogy ha már érdemlegesen nem tudnak a romákért tenni, legalább újabb és újabb határozatokat dolgoznak ki, így legalább tudják, mi az, amit nem hajtanak végre.
Az első középtávú kormányprogram 1995-ben, még a Horn-kormány idején született, hogy pontosan miről is szólt, arra már senki sem emlékszik, mert hamarosan, 1997-ben saját maguk módosították elképzeléseiket. (Igaz, már a ’95-ös kormányhatározatban eldöntötték, hogy rendszeresen felülvizsgálják, és ha kell, átalakítják a középtávú roma programot.) Aztán jött az Orbán-kormány, és gyorsan összedobott 1999-ben egy módosítást, 2001-ben pedig a módosítás módosítását. A 2001-es (1073/2001. (VII.13.) Kormányhatározat) húzta a legtovább, egészen mostanáig érvényben volt. Persze ezek az egymást követő módosítások nem tértek le alapvetően az elődeik által kijelölt útról sem tartalmukban, sem pedig megvalósításuk módjában.
A legújabb kormányzati terv a Cselekedni, most és mindenkiért című általános kormányprogram alapján próbálja kitűzni a végrehajtó hatalom feladatait a romák integrációjának elősegítése érdekében.



Terveznek, megvitatnak, határoznak – több mint egy évtizede




Túlfinanszírozott roma programok?
A mostani kormányzati előterjesztésben azzal indokolják az újabb program kidolgozásának szükségességet (azon túl persze, hogy azt még a Fidesz készítette), hogy az előző kormányhatározatok végrehajtását nem lehetett megfelelően ellenőrizni, így a romákra szánt pénzösszegek felhasználása, hasznosulása sok esetben kétséges maradt. Az is felmerült a kormányzati szakemberekben, hogy egyenesen túlfinanszírozottak a roma programok (magyarán a szükségesnél jóval többe kerültek), míg a roma szervezetek ezzel ellentétben kevesellték a pénzeszközöket, és átláthatatlanul zavarosnak találták azok felhasználását. (Persze lehet, hogy mindenkinek igaza van: viszonylag sok pénzt fordítottak erre a célra, ám azok nem jutottak el oda, ahova szánták őket. Előfordul ez Magyarországon. (Vándorol az állami pénz, s hosszú útján elfárad, megpihen kicsit valahol – mondjuk egy bankban –, s mire felébred, már el is veszett.) Mindenesetre az esélyegyenlőségi miniszter és a pénzügyminiszter közös kezdeményezésére 2004-ben felállítanak egy független pénzügyi és szakmai monitoring bizottságot is, amely ellenőrzi majd a pénzek felhasználását, a programok megvalósulásának hatékonyságát.

Múlt és jövő
A 2001-es kormányhatározat hat kiemelt területen fogalmazta meg a kormány feladatait a „cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására”: az oktatás, a kultúra, a foglalkoztatás, a szociális és egészségügy, a diszkrimininációellenes programok, valamint a cigánysággal kapcsolatos kommunikáció területén látta a kormányzat cselekvési terét. Külön érdekessége volt ennek a középtávúnak, hogy alig beszélt kifejezetten cigány kérdésről. A legtöbb helyen a „hátrányos helyzetűek – köztük cigányok” kifejezést használta, mintha mindazok a problémák, amelyeket megoldani szeretett volna, nem csupán a cigányság, hanem egy szélesebb társadalmi réteg problémái lennének. Ebben persze van is némi igazság, hiszen mondjuk a szegénység vagy a lakáshelyzet megoldatlansága tényleg nem csak a romákra jellemző gond, ám ezeken a megoldatlan társadalmi, gazdasági, szociális kérdéseken belül mégiscsak speciális helyzetben vannak a romák.
Mi valósult meg az eddigi kormányprogramokból? Nehéz lenne azt mondani, hogy szinte semmi, hiszen mindegyik kiemelt területen történt valami. Például az oktatásban az Orbán-kormány a kollégiumi férőhelyek bővítését, az ösztöndíjrendszer fejlesztését szorgalmazta, s valóban, létrejöttek új kollégiumi helyek, nőtt az ösztöndíjasok száma, befejezték a Gandhi Gimnázium épületét… (Emlékszem, milyen nagy mellénnyel feszítettek Orbán Viktorék, hogy szemben a Horn-érával, már több ezer ösztöndíjasuk van. Most ugyanezt teszi a jelenlegi kormány is, azt mondja, hogy szemben az Orbán-korszakkal, most már majd’ 25 ezer ösztöndíjast fizetnek. Mintha ez az egész csak egy jó PR-fogás lenne.) Csak hát közben jogszabályilag is bevezették (még ’97-ben) a szegregált oktatási rendszert, sok cigány gyereknek esélyt sem adva ösztöndíjra, kollégiumra, normális tanulmányokra. Ennek hatása máig nyúlik, noha ma már az integrált oktatás a preferált cél.
Az eddigi kormányprogramok nem tudták megoldani a cigányság egyik legnagyobb problémáját, a munkanélküliséget sem. A közhasznú munkaprogramok ideig-óráig néhány ezer embernek talán segítséget jelentettek, de hosszú távon nem növelték az aktív munkába állók számát. Ugyanígy az úgynevezett szociális földprogramok által sem váltak a cigányság nagy tömegei mezőgazdasági vállalkozóvá, őstermelővé. Szinte semmi sem történt a telepek vagy „telepszerű lakókörnyezetek” felszámolása, rehabilitációja érdekében, pedig ez is szerepel a kezdetek óta a cselekvési tervekben. Az egészségügy területén ugyan folyamatosan végzik a kormányhatározatokban meghatározott felméréseket (amelyek azt mutatják, hogy egyre romlanak a cigányság életesélyei), ám hogy ezeknek az eredményeit hol hasznosítják, azt nem nagyon látni. És persze hiába tanulhatnak a rendőrök meg az államigazgatási szakemberek romológiát, előítéletességük, a cigányokkal szembeni negatív vélekedésük alig változott (lásd: ha két ember megy a Teleki téren, egy roma és egy nem roma, biztos, hogy a romát fogják igazoltatni a rendőrök, esetleg teljes romológiai tudásuk birtokában). De ez csak néhány példa mindabból, ami nem, vagy nem úgy valósult meg, ahogyan az az eddigi középtávú intézkedési tervekben szerepelt. Beszélhetnénk „kisebb” dolgokról is, amelyek elmaradtak: nem fejlődött a közművelődési intézményrendszer, a roma média, a drogprevenció stb. Mielőtt bárki azt hinné, szögezzük le: ez nem a Horn- vagy az Orbán- vagy a Medgyessy-kormány bírálata. Ezek kormányzati ciklusokon átívelő feladatok, programok, s ahogyan fentebb is írtam, abban teljes az egyetértés a különböző színű kormányok között, hogy könnyebb terveket szövögetni, mint szociális hálót.

Új szelek – lyukas vitorla
Na, jó, ez volt eddig, de most már aztán másképpen lesz! Itt a vadiúj középtávú program, ezután más szelek „nyögetik” a kormányzat vitorláit! Legalábbis Teleki László romaügyi államtitkár szerint, aki, mint már megírtuk, soha nem látott jövőt jósol a cigányságnak az új kormányprogramból meg a Nemzeti Fejlesztési Tervből, meg a jó ég tudja, mi mindenből kifolyólag.
„A Magyar Köztársaság Kormányának 1021/2004 (III.18.) határozata a romák társadalmi integrációját elősegítő kormányzati programról és az azzal összefüggő intézkedésekről” hangzatos címet viselő középtávú intézkedési terv hét fő területen hatvankét pontban sorolja fel a romákkal kapcsolatos kormányzati teendőket. Az általános rendelkezések mellett a jogegyenlőség érvényesítése, az életminőség javítása, az oktatás-képzés, a foglalkoztatás, az informatikai tudás, valamint a kultúra-kommunikáció-identitás fő problémaköreiben megfogalmazott terveket olvasva az embernek az az érzése támad, hogy olyan ez, mint a varázslat vagy az ima: hiszünk benne, hogy ha sokszor ismétlünk valamit, megvalósul. A kormányprogram legfontosabb szava: kell. Kilencvenszer fordul elő a szövegben: ezt kell, azt kell, amazt kell. Hogy ezek a „kell”-ek feltétlen erkölcsi parancsot jelentenek-e, tehát ha „cigánygyerekek potyognak az égből” akkor is megteszik ezeket az intézkedéseket, vagy pedig ténylegesen amolyan ráolvasásszerű mantrák, azt még nem tudhatjuk, mindenesetre az én bizalmam elég kevés, már csak a nyelvhasználat miatt is. Jobban örülnék, ha ilyeneket olvashatnék: létrehozzuk, felépítjük, megalakítjuk, megnöveljük stb., csak így, kijelentő módban.
Az se tévesszen meg senkit, hogy minden feladathoz határidőt és felelőst is rendeltek. Eddig is így volt ez. Aztán meg emlékszem én, még művház igazgató koromból a tanácsi vb-ülésekre, ahol egyebet sem lehetett hallani: határidő folyamatos, felelős: a tanácselnök vagy vb-titkár, aztán látjuk, mi lett az országból.
De nézzük meg közelebbről ezt a hatvankét pontot, persze csak szemezgetni tudunk belőle, mint zsizsikes szotyiból a focimeccsen: néha rátalálunk egy-egy látszólag egészséges szemre, de ki tudja, mit rejt a héj?
Itt van mindjárt a második pont, amely arról értesít bennünket, hogy „fel kell használni a kutatási, fejlesztési programok, elemző tanulmányok eredményeit” a programok tervezésénél és megvalósításánál. Ha ezt ilyen újdonságként kormányprogramba kell iktatni, akkor eddig minek készültek a tanulmányok vajon?
A 13-as pont szerint intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy a közszolgálati és kereskedelmi médiában megjelenjenek roma műsorvezetők, riporterek. Ez szép és hasznos dolog, bár arra kíváncsi vagyok, a kereskedelmi televíziókat hogyan akarják erre rávenni, mivel elméletileg függetlenek a kormánytól. Vagy nem? Ilyen alapon azt is beiktathatnák a kormányhatározatba, hogy legyen minden ötödik bolti eladó, orvos, tanár, cipész és bádogos roma származású, ami nem is lenne baj persze, csak ez alapvetően másfajta politizálást igényelne.
A III-as főfejezet az életminőség javításával foglalkozik, telepfelszámolással, illetve egészségüggyel kapcsolatos feladatokat határoz meg. Mint már megírtuk, korábban ígéretet tett a kormány, hogy 2006-ig felszámolja a telepek egy jelentős részét. Ebben az intézkedési tervben már semmi konkrétum nem szerepel, tehát hogy meddig hány telepet rehabilitálnak, számolnak fel, csupán annyi, hogy újra aktualizálni kell a telepszerű lakókörnyezetek feltérképezését, valamint hogy 2005 júniusáig ki kell dolgozni és végre kell hajtani a telepek rehabilitációjára és felszámolására irányuló kormányprogramot.
Az oktatás-képzés problémakörében szeretnék elérni, hogy az Országos Oktatási Integrációs Hálózat szolgáltatásain keresztül minél több intézmény vegye igénybe az integrációs normatívát. Ezt, gondolom, egyre több iskola meg is fogja tenni, az a kis plusz pénz jól jön nekik. Támogatni és ösztönözni akarják az óvodai férőhelyek bővítését is, de hogy mennyi pénz jut erre, az ebből a programból nem derül ki. (Azt viszont máshonnan tudjuk, hogy például az Oktatási Minisztériumtól 10 milliárd forintot vontak el.)
Fontos és új elem az oktatásnál, hogy ki akarják dolgozni a köz- és felsőoktatásban tanuló cigány fiatalok ösztöndíjrendszerének „továbbfejlesztési irányait”, különös tekintettel a rászorultság elvének érvényesítésére. Ebből az elvből az szokott általában következni, hogy esetleg nem kaphat mindenki ösztöndíjat, csak azok, akiket az illetékesek rászorultnak tartanak. Eddig az ösztöndíjat nem a családi jövedelemhez kötötték, hanem a tanulmányi eredményhez.
Érdekes kérdéseket vet fel a foglalkoztatási fejezet is. A 38-as pont szerint félévente – a megyei munkaügyi központok igazgatóinak értekezletén – „értékelni kell a tartósan munkanélküli romák foglalkoztatásának eredményességét”. (Azzal most ne is foglalkozzunk, hogy némi ellentmondás támadt itt: aki tartósan munkanélküli, azt nem foglalkoztatják, tehát foglalkoztatásának eredményessége: nulla.) Csak óvatosan kérdezem, honnan tudják a megyei igazgató urak, hogy ki a roma a munkanélküliek között? Vezetnek valamilyen statisztikát? Hiszen tilos ezekben utalni a nemzetiségre, vagy hogy van ez? (Lásd erről egyébként 2004. februári Roma Akadémiánkat.) Azt viszont pozitívnak értékelhetjük, hogy a kormányhatározat szerint ez évtől a munkaügyi központokban megüresedett álláshelyek betöltésénél legalább két roma szakember alkalmazását – azonos feltételek esetén – előnyben kell részesíteni. Jó lenne tudni, hogy jelenleg mennyi roma dolgozik a különböző munkaügyi központokban, kirendeltségeken.
A határozat VI. pontja az informatikai tudás és eszközrendszer fejlesztésének lehetőségeit taglalja. Tovább folytatják a kisebbségi önkormányzatok számítógéppel történő felszerelését, illetve használt és felújított számítógépeket akarnak roma civil szervezeteknek és magánszemélyeknek felajánlani, pályázati úton, illetve növelni szeretnék az informatikai képzéseket is a romák körében.
Az utolsó témaköre a kormányhatározatnak a kultúrával törődik. Többek között fel akarják mérni, összegyűjteni, rendszerezni, digitalizálni a roma kultúra és nyelv értékeit, megvizsgálni a roma kulturális és művelődési intézményrendszert, illetve egy újonnan létrejövő intézményrendszer felállításának a lehetőségeiről is gondolkodnak.
Továbbra is fenntartják a Roma Kulturális Alapot (mint tudjuk, először a tavalyi évben 170 millió forinttal támogatták ebből a roma művészeket, de idén csaknem negyvenmillióval kevesebből gazdálkodhat ez az alap is – ha marad a tendencia, akkor a kormányzati ciklus végére még a művészek fognak befizetni az államkasszába). Éppen így támogatják továbbra is a roma írott sajtót, a kormányprogram szerint „ki kell dolgozni és működtetni kell a roma írott sajtó bővítését elősegítő pályázati ösztönző rendszert”. Ehhez csak annyit, hogy évek óta először ebben az évben csökkentették a kisebbségi lapok támogatását, bár igaz, hogy ez is egy újfajta ösztönzőrendszer: arra ösztönözheti a lapokat, hogy ne jelenjenek meg.
Régóta beszélnek róla, most a kormányhatározatban is megfogalmazták, hogy létre akarnak hozni az Országos Cigány Önkormányzat bevonásával egy új, országos vételkörzetű elektronikus médiát – rádiót, tévét?




Fotó: Hernád Géza



Sok beszédnek sok az alja
Persze mindezeken kívül nagyon sok minden szerepel még a hatvankét pontos tervben, köztük sok olyan elem, amely már az előzőekben is helyet kapott, és azóta sem oldották meg őket. Pedig volt határidő és volt felelős. A mostani határozatban láthatóan sokkal kevesebbszer említik az Országos Cigány Önkormányzatot, mint bevonandó vagy együttműködő partnert. Hogy ennek az az oka, hogy az OCÖ legitimációs válságokkal küzd, vagy hogy a kormányzaton belül megalakult Romaügyi Államtitkársággal és az Esélyegyenlőségi Kormányhivatallal elintézettnek vélik a roma ügyek képviseletét, azt nem tudni.
Azt nem állíthatjuk, hogy nem lenne jó dolog, ha mindazok az elképzelések, amelyek az új középtávú intézkedési tervben szerepelnek, megvalósulnának.
Most nagyon büszkék egyesek erre a 62 pontra. Néha azonban elég tíz mondat is. Néha csak egy. Van, amikor ideje van a varázsszavaknak, és az imák is hasznosak tudnak lenni, de a cselekvést egyik sem pótolhatja.
A rendszerváltás óta eltelt lassan 14 év. Ideje lenne talán-talán túljutni a tervek meg felmérések készítésén, és tényleg cselekedni. Most és mindenkiért. Ámen.

Néző László