Útjelző
Hírháttér
Sok bába közt
a Hivatali struktúra útvesztőjében
A 2002-es kormányváltás óta jelentősen bővült a romákkal foglalkozó kormányzati szakemberek, intézmények száma. Van romaügyi államtitkár, minden minisztériumban minimum romaügyi referens, két tárcánál roma miniszteri biztos is. Vázlatosan áttekintjük, milyen intézmények milyen feladatokat látnak el ebben a „romaügyi hálózatban”.



A 2002-es választási kampányban mindkét rivális párt igyekezett maga mellé állítani a roma választókat. A Fidesz és az MSZP programjában is szerepelt, hogy a romaügyek képviseletét magasabb kormányzati szintre emelik.




…ha majd én leszek a miniszter
Fotó: Hernád Géza



Két „úrnak” szolgálva

A győztes MSZP a saját listáján bejutó Teleki Lászlót nevezte ki romaügyi politikai államtitkárnak. (Ő a magyar történelem első roma kvázi kormánytagja. Ezzel összefüggésben történelmi tény, hogy a 2002-ben megalakult parlamentbe négy roma képviselő is bekerült, három a Fidesz, egy pedig az MSZP listájáról.)
Az államtitkár munkáját korábban a Miniszterelnöki Hivatal keretében működő Romaügyi Hivatal segítette, élén Berki Judittal, aki államtitkár-helyettesi jogosítványokkal rendelkezett. 2003-ban az újonnan kinevezett esély-egyenlőségi tárca nélküli miniszter, Lévai Katalin felügyelete alá helyezték a Romaügyi Hivatalt, majd 2004. január 1-jétől az ekkor megalakult Esélyegyenlőségi Kormányhivatalhoz került, immár Romaügyi Integrációs Igazgatóság néven. Ez nemcsak névváltozást jelentett, hanem azt is, hogy egy szinttel lejjebb csúszott a hivatali rangsorban. Berki Judit éppen ezért nem is vállalta tovább az itteni munkát; úgy látta, a főosztályi szint nem elégséges a roma ügyek méltó képviseletéhez. (Lásd interjúnkat a 2004. februári Amaro Dromban!)
Bognárné Várfalvi Marianna – aki Berki Judit távozása óta megbízottként vezeti az igazgatóságot – úgy látja, az eltelt két hónap alatt bebizonyosodott, hogy a kormányhivatal ugyanolyan hatékonyan tudja képviselni a romák társadalmi integrációjának ügyét, mint azelőtt. Sőt, mint mondta, már ennyi idő alatt is sokat tettek le az asztalra, részben a korábbi időszak munkájának köszönhetően.
A kormányhivatalon belül működik a Roma Integrációs Igazgatóság négy szervezeti egységet alkotva: a stratégiai és koordinációs feladatokat a Roma Koordinációs Iroda látja el, külön irodák foglalkoznak a PHARE Programok, a Világbanki Intézményfejlesztési Projekt bonyolításával, és külön szervezeti egységként működik a roma kormányzati roma portál, a Romaweb is, amely 7 vidéki – információs és krízisjelző – regionális központ és 33 „információs pont” bekapcsolásával országos hálózatot alkot.
A Roma Integrációs Igazgatóság jelenleg hat főállású köztisztviselővel dolgozik, rajtuk kívül szakértők és más munkatársak segítik a feladatok ellátását. Az Igazgatóság az Esély-
egyenlőségi Kormányhivatalt költségvetésében biztosított források felhasználásának szakmai előkészítését és tervezését is ellátja.
Az új hivatali struktúrában érdemes még megemlíteni, hogy a romaügyi államtitkár, aki korábban a kormányzati roma ügyek felelőse volt, ma már csak „közreműködik” ezek ellátásában, ami sokak szerint legalábbis megkérdőjelezi szerepét. Sajátos helyzet az is, hogy egyszerre tartozik a Miniszterelnöki Hivatalt vezető és az esélyegyenlőségi miniszter alá. A Miniszterelnöki Hivatalon belül egyébként a kisebbségi ügyek valójában nem Telekihez tartoznak, hanem a határon túli magyarokért és a kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkárhoz, Szabó Vilmoshoz. Az ő irányításával működik az itteni Kisebbségi Ügyek hivatala, amely tulajdonképpen az ő kabinetirodája, s amelyet Petróczi Sándor vezet. (Lásd az ábránkat!)

A NEKH lassan másfél évtizede állja a sarat

Az egyik legrégebben működő kormányzati intézmény, amely a kisebbségekkel, így a romákkal is foglalkozik, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH), amelyet 1990-ben a Minisztertanács Nemzetiségi Kollégiumának megszüntetésével egyidejűleg hozott létre az akkori kormány a „nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos állami feladatok ellátása céljából”. A hivatal feladat- és jogköre az évek során némileg módosult. Jelenleg a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítása és a kisebbségi ügyekért felelős politikai államtitkár felügyelete mellett működő központi költségvetési szerv. Élén az elnök – jelenleg Heizer Antal – áll, munkáját két elnökhelyettes segíti. Legfontosabb feladatai közé tartozik a kormány kisebbségpolitikai döntéseinek előkészítése, összehangolása, illetve ezen feladatok végrehajtása. A hivatalon belül különböző ágazati főosztályok foglalkoznak a különböző kisebbségekkel. Önálló főosztálya csupán a német és a cigány kisebbségnek van. A Roma Ügyek Főosztálya a „cigányság életkörülményeinek és társadalmi helyzetének javítására irányuló kormányzati programból adódó” feladatokat látja el elsősorban, de részt vesz a hosszú távú társadalom- és kisebbségpolitikai stratégia kidolgozásában is, valamint kurátori feladatokat lát el a Magyarországi Cigányokért Közalapítványban. (A napokban felröppent hírek szerint a NEKH és a Határon Túli Magyarok Hivatalának összevonása is szerepelt a kormány tervei között – Draskovics-csomag, ez azonban, legalábbis egyelőre, lekerült a napirendről.)

A köz alapítványai

Jogilag a NEKH hatáskörébe tartozik az 1995-ben a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány helyett létrehozott Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány, amelynek elnöki teendőit a NEKH elnöke látja el. A közalapítvány igazgatója Molnár Márton.
Szintén a kormány alapította 1995-ben a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt (MACIKA). Jelenlegi elnöke Varga József országgyűlési képviselő (Fidesz). A MACIKA legfontosabb feladata az elmúlt évben a cigány tanulók ösztöndíjrendszerének pályáztatása és kezelése volt.
Az ösztöndíjrendszert már az Orbán-kormány is sikertörténetként propagálta és a jelenlegi is ekként kezeli. Ma már több mint húszezer fiatal (általános és középiskolás, valamint felsőfokú tanulmányokat folytató) részesül innen ösztöndíjban, s bár pénzhiány miatt senkit nem lehet elutasítani, aki a feltételeknek megfelel (erre egy 2000-es kormányhatározat kötelezi a mindenkori kormányt), ám az is tény, hogy a 2003/2004-es tanévben több hónappal később jutottak pénzükhöz a tanulók, mert a MACIKA nem kapta meg kellő időben a fedezetül szolgáló támogatást.
A MACIKA az ösztöndíjasokon kívül támogatja például az egyéni és társas vállalkozásokat (kísérleti vállalkozói program), de pályázni lehet nála kedvezményes kerti mag és apróburgonya biztosítására, vagy ingyenes számítógép-használat elnyerésére is. A közalapítvány alapítólevelét egyébként múlt év decemberében módosították – Varga József jelenlegi elnök szerint majdhogynem titokban, puccsszerűen, de legalábbis a mostani kuratórium megkérdezése nélkül –, így az alapítót megillető jogkört a jövőben az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter látja el. Megváltozik a kuratórium összetétele is, hogy pontosan kik lesznek majd benne, még nem tudni, annyi biztos, hogy az új elnök Oláh József lesz.(Oláh József a 2002-ben alakult Roma Diplomások Országos Szervezetének – RODOSZ – az elnöke, OCÖ-képviselő.) Az illetékesek azt várják, hogy a bíróság átvezesse a változtatásokat. Lényeges változás, hogy ez évtől a közalapítvány mindenkori költségvetésének akár 10 százalékát is a közalapítvány működésére fordíthatják (ez általában 6 százalék). A MACIKA 2003-ban és az idén is több mint 1,1 milliárd forintból gazdálkodik.

Biztosok és referensek – mindenki a helyén

A Medgyessy-kormány vállalta, hogy minden minisztériumban roma miniszteri biztos felügyeli majd a roma ügyeket. Mind ez idáig azonban csupán két minisztériumban, az Oktatási és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában neveztek ki miniszteri biztosokat. A többi tárcánál úgynevezett romaügyi referensek dolgoznak, teljesen eltérő hatáskörrel, beosztással és beleszólási joggal. Megtalálható köztük a fogalmazótól a főosztályvezető-helyettesig minden. Van, ahol semmi néven nevezendő feladatot nem lát el a csak névleg létező referens (pl. PM), van olyan is, ahol külön pénzeszközök is rendelkezésére állnak, és szabadon megvalósíthatja elképzeléseit (HM). Azt persze mindenki belátja, hogy többnyire közigazgatási tapasztalatok, és sok esetben valódi hatáskör és beleszólási lehetőség nélkül nagyon nehéz lehet egy fiatal romának bekerülni és helyt állni a bürokrácia útvesztőiben. Kívülről mégis úgy tűnik, hogy bár a kirakatban jól mutat a referensi hálózat, ennél azért többet vártak volna a romák.

Koordináció, integráció – imagináció?
Az Orbán-kormány 1999-ben az 1995-től létező Cigányügyi Koordinációs Tanács helyett létrehozta a Cigányügyi Tárcaközi Bizottságot, amelynek feladatául a cigányság társadalmi integrációjának elősegítését, valamint a középtávú intézkedéscsomag végrehajtását szabta meg. Pontosabban az ezekkel összefüggően tevékenykedő kormányzati és országos hatáskörű szervek munkájának összehangolását. A bizottság korábban az igazságügy-miniszter felügyelete alatt működött, ma ez is az esélyegyenlőségi miniszterhez tartozik.
Mindez persze nem volt elég az új kormánynak, emellett megalakították 2002-ben a Romaügyi Tanácsot is, amely a kormány mellett működő konzultatív – véleményező, javaslattevő testület, egyesek szerint mindközönségesen: sóhivatal. (Nem kapkodják el a tanácsadást, megalakulása óta – az alakuló ülés kivételével – mindösszesen kétszer jött össze a testület, bár lehet, hogy ennyi éppen elég is a fölösleges a szószaporításból.) A tanács tagja egyébként a miniszterelnök, a romaügyi államtitkár, valamint a miniszterelnök által felkért huszonegy közéleti személyiség.
Az elmúlt években több kormányzati program is készült „a romák felemelkedésének előmozdítása érdekében”, közép- és hosszú távú intézkedési tervek; jelenleg ott tartunk, hogy a legújabb középtávú roma intézkedési csomagot éppen a napokban fogadta el a kormány, többszöri halasztás és átdolgozás után. (Teleki László államtitkár szerint a március 3-i kormánydöntés soha nem látott politikai akaratot és lehetőségeket jelent a romák integrációja szempontjából.)
Ezeken kívül létezik még a Roma Integrációs Évtized Programja, telepfelszámolási program, köztársasági esélyegyenlőségi program, állítólag még az Európa-terv és a Nemzeti Fejlesztési Terv is tele van a romákat érintő projektekkel.
Szóval láthatjuk, nagyon sokan bábáskodnak itt a cigányság felett – csak közben félő, hogy – szokás szerint – elvész a gyerek!

Néző László