| Úthenger
Olvasónapló
| |
|
Ifjú történészek és a rasszizmus
Először a rendőröket, aztán a végzős tanárokat, majd a háziorvosokat, most pedig az egyetemen tanuló történészhallgatókat célozták meg a szociológusok előítéletet mérő kérdőíveikkel. Amíg a rendőrök előítéleteiről szóló kutatást maga a rendőrség rendelte meg, addig a többi leendő vagy már hivatalát végző szakmai csoport csak a sajtóból értesülhetett arról, hogy mennyire rasszista társaság tagja. Ez persze nem lenne baj, hisz legyen nyilvános az, ami a rasszizmus áldozatainak életét megkeseríti, de nem mindegy, miként jön ez át, és a vitáknak milyen kicsengése marad itt velünk. Vásárhelyi Mária szociológus az Élet és Irodalom 2004. február 13-i számában egy hosszú publicisztikában ismertette különböző egyetemek történelem szakos hallgatói körében végzett kutatását, amelyben többek között a diákok ideológiai beállítódásáról és értékorientációiról kérdezte őket a szociológiában már bevett attitűdskála segítségével. Szerinte a megkérdezett 500 történészhallgató 15 százaléka, tehát minden hetedik diák nyíltan kirekesztő és rasszista. „A leendő történelemtanárok közül nyilvánvalóan antiszemita beállítódást jelző állításokkal a megkérdezettek egynegyede azonosul. A (…) hallgatók 21 százaléka nyíltan vállalja azt a meggyőződését, hogy a zsidók bomlasztják és gyengítik az őket befogadó nemzeteket, 22 százalékuk szerint jobb lenne, ha a zsidók saját államukban, Izraelben élnének (…)” – olvasható az ÉS cikkben. A cigányokkal kapcsolatban 15 kérdésre kellett a hallgatóknak válaszolniuk. A megkérdezettek kétharmada szerint például „a cigányok többsége nem rendes ember”, csaknem minden második diák úgy gondolja, hogy „a cigányok semmit nem tesznek azért, hogy beilleszkedjenek a társadalomba”, és közel ennyien tartják úgy, hogy „a cigány lakosság számának növekedése veszélyt jelent a többségi társadalom számára”. A megkérdezettek több mint egyharmadának az a véleménye: „a cigányokat kényszeríteni kellene, hogy úgy éljenek, mint a többi ember”. Ugyanennyien vélekednek úgy, hogy „a cigányok körében a bűnözésre való hajlam genetikus adottság”, s minden ötödik megkérdezett nyíltan támogatja „a cigány lakosság szegregációját”. A kutatás szerint minél tájékozottabb valaki, annál kevésbé előítéletes gondolkodású. A vizsgálat másik fontos megállapítása, hogy nem mindegy, ki melyik egyetemre jár, és eszerint a vidéki, illetve az egyházi egyetemek hallgatói rasszistább gondolkodásúak, mint a budapesti ELTE egyetemistái. Terestyéni Tamás médiakutató egyik kutatásában, amelyben az összes, a felsőoktatást megelőző, a közoktatásban forgalomban lévő történelem- és társadalomismeret-könyvet megvizsgálta, azt találta, hogy a száznál is több könyvből 40 alatt van azoknak a száma, amelyben szó esik a cigányokról, és ezek egy része előítéletesen említi őket. Alig pár könyvet talált, amelyben előítéletmentesen szóltak a romákról vagy megemlítették a cigányok holokausztját. A mai történelemoktatás szemlélete még abban a korszakban alakult ki, amelynek legfőbb célja az etnikailag és kulturálisan egységes, homogén nemzetállam megteremtése volt. Ebből következően a történelem órákon leginkább a közösségi összetartozást megfogalmazó, uniformizáló funkciók kerültek túlsúlyba. Nem a társadalmat alkotó kisebb-nagyobb közösségek sajátos kultúrájára szocializált az oktatás, hanem kifejezetten a közös történelmi tudatot tanítja meg a diákoknak. „Ez az államközpontú felfogás többszörösen is leegyszerűsít. Ebben az egységes szemléletben csak nyomokban érvényesíthető a sokszempontúság, a multikulturális gondolkodásmód, az empátia és a tolerancia” – áll Jakab György A történelem tanítása az ezredfordulón című tanulmányában. A hagyományos történelemórán szocializálódott diákok, akik a történelem szakot választják, vélhetően magasabb arányban tartoznak a jobboldali konzervatívok közé, mint más szakok diákjai. És bár a jobboldali konzervativizmus nem egyenlő a kirekesztő, rasszista gondolkodásmóddal, és nem állítana minden történész a zsidótörvényeket kidolgozó volt miniszterelnöknek, Teleki Pálnak szobrot, mégis, ebben az országban, a hiányos ismeretek és a súlyos téveszmék miatt nemzethalált vizionálók gyakran bűnbakká teszik a különböző kisebbségeket: a zsidókat a „mindenre kiterjedő hatalmukért”, a cigányokat „a túlszaporodott parazitaságukért”. Ez az egyik fele a dolognak. A másik viszont a tálalás. Az előítélet-kutatásoknak nagyon is fontos szerepük van abban, hogy a társadalom szembesüljön saját gondolkodásmódjával. Vannak csoportok, amelyeknek munkájuk révén nagyobb a felelősségük és emiatt kártékonyabbak is tudnak lenni előítéleteikkel, így még arra is jó ok van, hogy őket külön megvizsgálják. Az eredményeikkel természetesen rukkoljanak elő, csakhogy úgy, hogy az valódi vitát idézzen elő. Egy adott szakmát érintő rasszizmuskutatás eredménye magának a szakmának a legérdekesebb ugyanis. Az ÉS-ben publikált vizsgálatból pont a jelenség sokoldalú és minden szempontot figyelembe vevő magyarázata hiányzott. Olyanok ezek a számok szenzációjára leegyszerűsített kutatási jelentések egy alapos kutatási beszámolóhoz képest, mint egy bulvárlap politikai cikke egy komoly napilapéhoz képest. Így aztán rendre pitiáner viták kezdődnek arról, ahogy most a történészhallgatók kapcsán is, hogy milyen a kérdőív, ki is töltötte ki és ki nem, ki engedélyezte, ki hazudott és ki nem. Az érintettek sértettek, nem fogadják el az eredményeket, emiatt nem hajlandóak szembesülni a tényekkel, a szociológus pedig tévében, rádióban, sajtóban igyekszik megvédeni magát és módszertanát. Majd a vita elül, de a tüskék még nagyobbra nőnek. Kende Ágnes
|