| Útjelző
Hírháttér
|
Aggódó britek Fotó: Hidvégi-B. Attila Jönnek a romák! – borzolta föl a brit polgárok kedélyét a The Sunday Times című angol lap január 18-án, egy amúgy átlagos vasárnapon. Jönnek, mégpedig végeláthatatlan és rendezetlen sorokban. Egyedül Csehországból vagy százezren, és akkor Szlovákiáról, Magyarországról még csak szó sem esett. Tolonganak majd a segélyekért és támogatásokért, Nagy-Britannia pedig megnézheti magát. A hír mögött természetesen mindenki keresni próbálta a kézzelfogható tényeket, de ezek nemigazán bukkantak elő. Állítólag egy csehországi roma vezető, Andrej Gina mondott valami hasonlót, igaz, hogy csak becslésként, az eddigi illegális kivándorlási folyamatok alapján, és az is igaz, hogy ezt a következő hét év összességére és az Európai Unió egészére értette. Azt is állította a Sunday Times cikke, hogy Tony Blair brit miniszterelnök a csehországi romák inváziója miatt levélben panaszkodott Vladimir Spidla cseh kormányfőnek. Lapzártánkig ezt az állítást sem erősítette meg más hírforrás, és egy másik csehországi vezető, a helyi IOM részéről a Rádió ©-nek úgy nyilatkozott, hogy semmit sem tud a levélről, de arról sem, hogy bárki komolyan foglalkozott volna az elvándorlás kérdésével. Mindezek alapján akár legyinthetnénk is: már megint egy rémhír, amely a cigánysággal szembeni ellenséges érzületeket csigázza föl – most éppen az angolok körében. Csakhogy ennél azért többről van szó. Az Európai Unióhoz májusban csatlakozó kelet-közép-európai országokból minden bizonnyal sokan keresik majd a szerencséjüket az unió nyugati felében, és köztük sok roma is lesz, aki megpróbál élni a szabad lakó- és munkahely-változtatás jogával. Tudjuk, hogy ez a jog csak hét év múlva lesz teljes körű, mert Ausztria, Németország és néhány további régi tagország haladékot kért és kapott az érvényesítésére. Mások viszont – köztük Nagy-Britannia – úgy vélték, hogy a rohamot késleltetni lehet, de kivédeni nem, ráadásul bőven van olyan munka, amit a brit polgárok már nem vállalnak, vagy ha igen, nagyon megkérik az árát. Ezek az országok tehát májustól nem korlátozzák a munkaerő beáramlását. A „segélyturizmus”, vagyis a szociális hálóba történő „érdemtelen” belopakodás ellen viszont természetesen megpróbálnak védekezni. A segélyezési rendszer minden országban más, van, ahol csak az állandó lakóhely meglétéhez, van, ahol meghatározott idejű hivatalos, igazolt munkavégzéshez kötik a különféle juttatásokat. De olyan ország nincs az EU-ban, ahol a puszta megjelenés automatikusan bármire jogosítana. Természetesen kitermelődnek majd azok a maffiaszerű hálózatok, amelyek jó pénzért átvezetik (vagy nem) a kiskapukon a fizetőképes kivándorlókat, de aligha ez lesz a meghatározó. Az idő előtti hisztériára tehát semmi ok. Egy szintén brit hetilap (The Economist) ugyanezzel a kérdéssel foglalkozva rámutat, hogy az új, kelet-közép-európai tagországokban az átlagjövedelem az EU-átlagnak a negyedét sem éri el (habár vásárlóerőben ennél azért többet ér). A romák esetében az átlagjövedelem természetesen ennél is alacsonyabb. Ez akár érv is lehetne amellett, hogy ők lesznek az első jelentkezők a nyugati munkaerőpiacon. Az ellenérvek viszont számosabbak. Először: a cigány családok közül a legszegényebbeknek nincs, nem is lesz pénzük arra, hogy eljussanak a remélt Eldorádóba. Másodszor: szakképzettség híján éppen munkaerőként ők a legkevésbé versenyképesek. Harmadszor: egyre több EU-tagország (legutóbb pl. Dánia és Hollandia) szigorítja a szociális hálóba történő bekerülés feltételeit. Hogy aztán a tényleges migrációs folyamatok miként zajlanak, ezt csak találgatni lehet. Tény, hogy már most is több mint 400000 kelet-európai (túlnyomórészt nem roma) dolgozik legálisan az EU területén. Előrejelzések szerint a következő 25 év folyamán mintegy 3-4 millió kelet-európai bevándorló él majd az addigra már talán még szélesebb unió nyugati felében – de ez már olyan időtáv, amiről nehéz komolyan beszélni. Így azt sem érdemes találgatni, hány roma hagyja el majd a szülőföldjét. Ami pedig a probléma – ha ez probléma – hosszú távú megoldását illeti, egyetlen igazán életképes javaslat hangzott el, és nyer egyre inkább teret. Ez pedig az, hogy a kibővített unió keleti felében tudatos beruházási programokat kell indítani, ösztönözni, és akkor a fejletlenebb, elmaradottabb térségek lakói is – köztük a romák – új, szélesebb lehetőségekhez juthatnak anélkül, hogy megalapozatlan, vakmerő kalandokkal kellene keresniük boldogulásuk útját. – kovácsy –
|