| Útravaló
Vers
|
|
Oláh Zoltán
A paksi illetőségű, József Attila-díjas költő itt közölt versei az 1999-ben megjelent Agyő című kötetében voltak először olvashatók (magyar nyelven). Én én előbb érkezem aztán indulok előbb leszek már ott mint most itt vagyok hallom a sok választ s csak most kérdezek előbb halok már meg mint megszületek Jo Jo máj repé ázsung d?-peje purnyészk máj repé oj-fi má ákuló d?-kînd k-áku áisje misz áhud r?szpunzsilyej mulc sî numá áku întréb máj ?nti oj muri má d? kînd oj n?szkuvi Vallomás Sokat szenvedtem, mikor születtem, így hát az Isten dallá lett bennem V?d?lálá Mult ám csínijit, Kînd n?szkúvem, Ápo ássá Dimizóu D? kîncsik szo f?kut ?n minyé Számadás Krisztusi korba léptem, el még semmit se értem Istenem senki, semmi vagyok. Szoptat a feleségem, hízik a szegénységem. Sírhat a két kicsike árva, pokol és meny ajtaja tárva. Messze varjakat látok: fekete tulipánok. Havazok már magam is. Szm?lál? ?n dobá d? Krisztusú ám p?sît, dá inká nyimiká nám ázsunsz Dimizóumnyé nyime, nyimijá nu misz Cîc? ?m d? cîgánkám, sz?-n grás? sz?r?sjijem. Pacsé plînzjé á doj m?k?cséji-j sz?r?ntosj álu pukolbá s-álu norilye us? ?j d?scsisz?. P? d?párcsé sjurorj v?d: Florj déj nyegré. Má sî jo z?pád? sjirnyészk. Fordította: Konrád Imre  Kép: Krausz Margit |