Útjelző
Hírháttér
Egy testvérpár „primitív” kálváriája
Ártatlanul fogva tartva és meghurcolva

Az „átlagosnál primitívebb emberek” 15 hónapos elzárása nem okozhatott bennük olyan fokú pszichés károsodást, hogy kétmillió forintos kártérítést fizessen érte az állam. Az igazságügyi tárca még az egymilliót is soknak találja. Különböző szervezetek, politikusok, sőt a miniszterelnök is tiltakozik a döntés ellen, ami mára nem annyira a testvérekről szól, hanem a bírói függetlenségről. Az európai sajtóban is a figyelem központjába került üggyel kapcsolatban csak a két férfi érzelmeit felejtik el, akik már megelégednének azzal is, ha elfelejtenék őket, és mellőznék a fenyegető leveleket.


„Az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag” az elzárást nem élhették meg annyira súlyosan a magyarcsanádi testvérek, hogy kétmillió forintot fizessenek nekik. Ezzel az indokkal utasította el a Szegedi Városi Bíróság idén szeptemberben a roma testvérpár keresetét. A bíróság 1,2-1,2 millió forintot tart reálisnak az elzárás időtartamának ellensúlyozására. A Gán testvéreket emberölésért 2001-ben első fokon elítélték és 15 hónapot börtönben is töltöttek.
Az ügyvédjük a ítélet indoklásában szereplő „átlagosnál primitívebb” minősítésről úgy vélekedett: az ilyen orvosszakértői megállapítást azért szerzi be a bíróság a büntetőügyekben, hogy a vádlottnak a cselekményhez való viszonyát fel lehessen deríteni. Ennek viszont nem lehetne szerepe abban, hogy mennyi kártérítést kapjon a jogtalanul fogva tartott – tette hozzá.
Az egyik érintett, Gán Miklós úgy fogalmazott: semmi pénzzel nem megfizethető, hogy ártatlanul lecsukták őket, mert idegileg tönkrementek és szégyenbe kerültek. A faluban senki nem szól hozzájuk, mert gyilkosnak tartják őket. A szegedi Csillag börtönben a fiatalember sokat sírt és nyugtatókon élt – állítja.
Harangozó Attila, a Szegedi Városi Bíróság elnöke kijelentette: a bírósági eljárás során fel sem merült a Gán fivérek etnikai hovatartozása, ezt a feltételezést határozottan visszautasította. A bíróságnak viszont kötelessége megvizsgáltatni a kártérítést kérők személyiségét – tette hozzá –, amit igazságügyi orvosszakértő végez el. „A szakvéleményükben latin, és nem közszavakat használnak, a primitív szó pedig egyszerűt jelent” – fejtette ki, hozzátéve: a bíró a körülményeket mérlegelve hozta meg döntését a kártérítés összegéről, s az indoklása – amelybe belevette az orvosszakértő véleményét is – jogszerű volt.
– Nem ritka, hogy a „primitív személyiség” kifejezést használjuk az orvosszakértői véleményekben – mondta Bodor György, az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet munkatársa. Mivel azonban köznapi használatban a primitív kifejezés egyértelműen pejoratív jelentéstartalmú, egyre gyakrabban használunk helyette inkább szinonim szavakat, mint aluldifferenciált vagy egyszerű személyiség – hangsúlyozta.
– A hétköznapi kultúrától eltérő viselkedést nevezzük primitívnek, amely leginkább az aluliskolázott emberekre jellemző, de a magasabb iskolázottságúaknál is előfordul, hogy bizonyos helyzetekben, mint például a gyász, gyermeki reakcióik vannak, mondhatni, primitíven viselkednek – tette hozzá. A konkrét ügy, pontosabban az alacsony kártérítés megítélése nem elmeszakértői, hanem bírói kompetenciába tartozik – jelentette ki a pszichiáter.
(Az idegen kifejezések szótára szerint a primitív jelentése: „1. ősi, eredeti, kezdeti 2. elmaradott, kezdetleges, fejletlen 3. ősállapotú 4. együgyű, ostoba, műveletlen, iskolázatlan.” Tehát nem egyszerűt jelent!)
A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa közleményben tudatta: „Attól tartok, hogy a konkrét ügyről szóló vitát a szokásos, sekélyes presztízs szempontok vezérlik, miközben arról kellene, hogy szóljon, hogy az ilyen bírói gyakorlat hogyan viszonyul az Alkotmánybíróságnak az egyenlőséggel kapcsolatos gyakorlatához”. Kaltenbach Jenő emlékeztetett arra, az Alkotmánybíróság az egyenlőséget az emberi méltóság korlátozhatatlanságának elvéből vezeti le; „ez azt jelenti, hogy minden embert azonos méltóságúnak kell tekinteni. A kérdés az, hogy a hazai bíráskodás mennyire támaszkodik közvetlenül az Alkotmányra.” Az ombudsman leszögezte: nem kíván nyilatkozni a konkrét esetről, egyebek mellett azért, mert az abban született ítélet nem jogerős. Az ombudsman Sólyom Lászlót, az Alkotmánybíróság első elnökét idézte, aki szerint „vannak országok, amelyekben az Alkotmány a bírák mindennapi munkaeszköze, és vannak országok, amelyekben a bíró egész pályafutását végigjárhatja anélkül, hogy az Alkotmányt egyszer is a kezébe venné. Az előbbire az Egyesült Államok, az utóbbira Magyarország hozható fel példának”.
A Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint Kaltenbach már nem első alkalommal foglal állást egy nem jogerős ítélettel kapcsolatban, noha ez ellentétes a hatáskörét körvonalazó jogi rendelkezésekkel. Lomnici Zoltán főbíró rendkívüli sajtótájékoztatón számolt be arról: felhívásban fordult a köztársasági elnökhöz, a kormányhoz és az Országgyűléshez, azt kérve, ítéljék el a bírák alkotmányos jogait sértő megnyilatkozásokat. Az elmúlt időszak jelenségeinek „burkolt célja lehet a bírák megfélemlítése és az ítélkezési gyakorlat befolyásolása. Ez egy jogállamban megengedhetetlen” – jelentette ki.
„Garantálni kell az emberek egyenlőségét a bíróságok előtt; a törvényeknek és a bíróságoknak az embereket kell szolgálniuk” – közölte a miniszterelnök, miután hivatalában fogadta az ombudsmant és az igazságügy-minisztert. „Nincs egyszerűbb és bonyolult személyiség ebből a szempontból, nincs származás alapján történő megkülönböztetés” – hangsúlyozta a kormányfő. Szavai szerint csupán egy dolog van: az emberek egyenlők a bíróságok előtt. „Ezt kell tudni biztosítani, ehhez szükséges az a fajta bírói gyakorlat, amelyet mi mindannyian fontosnak tartunk” – tette hozzá Medgyessy Péter. „Ha szükséges a törvények módosítása, akkor erre készek vagyunk” – jegyezte meg a miniszterelnök, hozzátéve: napirenden van néhány jogszabály módosítása.
Az Országos Cigány Önkormányzat vezetése megdöbbentőnek, diszkriminatívnak tartja a bírói ítéletet. Graur István, az OCÖ alelnöke, a testület Csongrád megyei tagja a helyi jogvédő irodával közösen vizsgálatot kezdett az ügyben, és az eredményt hamarosan az országos önkormányzat elé tárja. „Fel kívánunk lépni a diszkriminatív eljárás ellen, mivel ilyennek szerintünk nincsen helye egyetlen, az Európai Unióba tartó országban sem” – mondta Kolompár Orbán elnök az Amaro Dromnak.
A Neue Zürcher Zeitung című svájci konzervatív lap Mennyire szabad a magyar igazságszolgáltatás? címmel jelentetett meg írást a kártérítési ügyről. A svájci lap szerint a két férfinak tapasztalnia kellett, hogy alkalmasint még mindig nem érnek annyit, mint más polgárok. A svájci lap alcímében megállapította, hogy az igazságszolgáltatás képviselőinek, valamint a politikai jobboldalnak a tiltakozását váltották ki vezető politikusoknak a bírósági ítélettel kapcsolatos nyílt állásfoglalásai, s az ellenzék az igazságszolgáltatás függetlenségét látja veszélyeztetve. A Neue Zürcher Zeitung ismertette az ügy kapcsán elhangzott legfontosabb állásfoglalásokat, közöttük idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki romaellenesnek és antiszemitának minősítette a szegedi bírákat.
A magyarcsanádi testvérpár fenyegető leveleket kapott, amelyekben a következőket írták: „Te mocskos cigány, örülj annak, hogy kaptál enni, inni, miért nem mentek már Indiába, miért rontjátok a magyar levegőt! Öltök, raboltok és loptok, kötél a nyakatokra, mert egy lump nép vagytok, dögöljetek meg, ingyenélő senkik.” Ezt a levelet géppel írták.
A másik levélben, amit kézzel írtak, ez állt: „Lejáratod a cigányokat, a börtönben voltatok, meg is illet, még a kinézeted is gyilkos. Szégyellem magam, mint cigány, hogy ilyen cigányok vagytok.” A Gán Miklóshoz eljuttatott leveleket Nagykanizsán adták postára. Gán Miklós szóhoz sem jutott, és nem tudja, mitévő legyen. Ügyvédjük, Kotroczó Béla úgy vélekedett: a Gán testvéreket egy olyan emberölési ügyben mentették fel a vád alól, amelyben azóta sincs meg az elkövető, s nem derítették még ki az áldozat kilétét sem. Az ügyvéd elképzelhetőnek tartja, hogy „aki azzal az üggyel kapcsolatban állt bármilyen formában, annak kellemetlen a bolygatás, hogy az ügy nem ül el olyan simán”. Elképzelhetőnek tartja azt is, hogy a nyilvánosságra került kártalanítási ügy kavart indulatokat valakikben, akik nem kedvelik a cigányokat.
Kotroczó Béla a kártérítéssel kapcsolatban elmondta, hogy a fellebbezést a napokban benyújtották a Csongrád Megyei Bíróságra, fenntartották a kérelmet a 2-2 millió forint nem vagyoni kártalanításra. Tekintettel az ügy elhúzódására – tavaly decemberben adták be a kártérítési igényt – kérték a bíróságot, hogy kamatot is állapítson meg a megítélt összeg után. Az biztosnak látszik, hogy karácsonyi ajándékot ebből a pénzből nem vesznek.


H-B. A.








A Magyar Narancs a helyi viszonyokat jól ismerő, független forrásra hivatkozva nem zárta ki annak lehetőségét, hogy az ismeretlen férfi halálát, akinek meggyilkolásával ártatlanul vádolták meg a Gán fivéreket, összefüggésben állhat a megyei főkapitány nyomozó osztálya korábbi vezetőjének kétes ügyeivel. A rendőr alezredes százmilliós nagyságrendű zsarolási ügybe keveredett. Feltételezések szerint az egy tóban megtalált és felismerhetetlenné tett férfi alvilági leszámolás áldozata lett, a gyanút pedig befolyásos személyek a tóhoz közel lakó, büntetett előéletű (jóllehet nem börtönviselt) Gán testvérekre terelték.




Az etnikai alapú megkülönböztetés tilalma és a szólásszabadság

Horváth Aladár és Bársony János a Roma Polgárjogi Mozgalom részéről nyilatkozatot tett közzé a Gán fivérek ügyében hozott ítélet kapcsán. Írásukban nem csak a romákkal kapcsolatos ítélkezési gyakorlatról ejtenek szót, de összefoglalják az ide vonatkozó hazai és nemzetközi joganyag legfontosabb kitételeit is.
„...Szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy két – vétlensége ellenére elítélt – szegedi állampolgár kártérítési ügyében a független magyar bíróság elsőfokú, nem jogerős ítéletének indoklásában arra hivatkozhatott, hogy a sértettek »az átlagosnál primitívebb személyiségükből kifolyólag« kevesebb kártérítésre jogosultak, mint más jogtalanul szenvedő embertársuk. Ennél csak az volt megrendítőbb számunkra, hogy a probléma sajtóbeli felvetése után a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Lomnici Zoltán úr első nyilatkozataiban kiállt az elsőfokú bíróság nem jogerős ítélete mellett, miután azt »nem diszkriminatív«-nak minősítette. Eközben alaptalanul vádolta meg beavatkozással a kisebbségi ombudsmant, aki a jogegyenlőség szükségességéről nyilatkozott.
Lomnici Zoltán elnök úr határozott kiállását a bírói függetlenség – mint alkotmányos jogrendünk egyik alappillére – védelmében a legmesszebbmenőkig támogatjuk. Álláspontunk szerint ebbe a körbe nem tartozik bele, ha folyamatban lévő ügyben született nem jogerős ítélet bármely rendelkezésére vagy indoklására olyan konkrét megállapítást tesz, amely annak jogszerűségét vagy jogszerűtlenségét minősíti. Az ilyen minősítés a jogorvoslati eljárásban kell, hogy megszülessen.
Az ítélkezési gyakorlatra a törvényeken kívül csak egy módon lehet hatást gyakorolni: megfelelő szakmai képzések és továbbképzések keretében megismertetni a bírói karral az igazságszolgáltatás diszkriminatív gyakorlatát. Azt, hogy az elesettek, az önmagukat megvédeni, képviselni nem tudók esetében a diszkrimináció előfordulása egyértelműen gyakoribb.
A vita kapcsán »a mundér becsületének védelmében« olyan tartalmú kijelentések is elhangzottak, hogy az igazságszolgáltatás, a bíráskodás területén nincs megkülönböztetés hazánkban. Ezzel szemben az ET Európai Rasszizmus- és Intoleranciaellenes Bizottságának (ECRI) második jelentése Magyarországról »aggodalmának ad hangot amiatt, hogy bizonyítottan komoly problémák léteznek az igazságszolgáltatás területén a roma/cigány közösség tagjaival és az állampolgársággal nem rendelkezőkkel szembeni diszkriminációval kapcsolatban. Hiteles jelentések készültek arról, hogy romákat/cigányokat hosszabb ideig és gyakrabban tartják előzetes letartóztatásban…«
Jogvédők gyakori tapasztalata, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők, amennyiben romák, lényegesen gyakrabban kapnak letöltendő szabadságvesztés-büntetést, mint a nem roma bűnelkövetők. Vélhetőleg az igazságszolgáltatás azon meggyőződése okán, hogy a cigány család szociokulturális helyzete nem hat elég visszatartó erővel a bűnismétléssel szemben. Tapasztalati tény továbbá, hogy a cigány bűnelkövetők esetében aránytalanul súlyosabbak az ítéletek, ritkábban alkalmaznak velük szemben alternatív büntetési formákat; egymással szemben is kijátszhatóbbak az egyének és közösségek.
A rendszerváltást megelőzően végzett kriminológiai kutatások szerint (Tauber István professzor) az erőszakos bűncselekmény miatt szabadságvesztés-büntetésüket töltő roma elkövetők több mint negyedrészénél szerepelt a bűnelkövetés motívumai között az illető valós vagy vélt sérelme a roma etnikumhoz való tartozása miatt. Ez annál inkább jelentős tényező, mivel az 1965. december 21-én elfogadott New York-i Nemzetközi Egyezmény »a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről« – amelyet az 1969. évi 8. tvr-rel hirdettek ki, és a mai napig nem hajtott végre a magyar állam – meghatározta, hogy a részes államoknak (így Magyarországnak is) a faji alapú megkülönböztetés mely formáit kell büntetendővé nyilvánítaniuk.
Idézett tvr. 4. cikkének b) pontja pedig előírja, hogy a részes államok »Törvényellenessé nyilvánítanak és betiltanak minden olyan szervezetet, valamint szervezett és minden egyéb propagandatevékenységet, amely a faji megkülönböztetést előmozdítja, vagy arra izgat, az ilyen szervezetekben való részvételt pedig törvény által büntetendő cselekménynek tekintik.«
Az 1976. évi 8. törvényerejű rendelettel kihirdetett ENSZ Közgyűlése Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya rögzíti a véleménynyilvánításhoz való jogot, a 3. pont azonban úgy rendelkezik, hogy a véleménynyilvánításhoz kapcsolódó jogok gyakorlása korlátozható. Az Egyezségokmány 20. cikkének 2. pontja rögzíti: »Törvényben kell megtiltani a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet bármilyen hirdetését, amely megkülönböztetésre, ellenségeskedésre vagy erőszakra izgat.« Az Egyezségokmány az emberi jogok alapdokumentumaként ismeretes.
Látható tehát, hogy a nemzetközi jogban az etnikai alapú megkülönböztetés tilalma megelőzi a szólásszabadsághoz való jogot, annak korlátjaként is megfogalmazódik. A korábbi hazai jogalkotásban ennek a kötelezettségnek a betartását »árukapcsolással« mindig hozzákötötték más, szólásszabadság-korlátozást igénylő követelményekhez, mint jelen esetben is, amikor az egyezményben említett csoporton kívül »a lakosság egyes csoportjai ellen« gyűlöletre izgatásra, vagy a javaslat 2. b. pontja szerint a vallási csoport alsóbb- vagy felsőbbrendűségének hirdetésére is vonatkoztatná a bűncselekmény alanyát. Mindezek az »árukapcsolások« vetik fel azokat a nehézségeket, amelyek a Btk. módosítása során a liberálisokban aggodalmat, az állampolgárok jó részében a törvénnyel való visszaélés veszélyének érzetét keltik.
A vitában Tamás Gáspár Miklós filozófus felvetette, hogy a hazai bíráskodásban a bírák átlagának felső középosztálybéli helyzete, és ehhez kapcsolódó esetleges politikai elfogultságaik akadályozhatják a szegények, romák esetében az elfogulatlan bíráskodást. Az ilyen aggodalmak az igazságszolgáltatás régi alapkérdései, amelyeket egyes országokban esküdtbíráskodással, a magyar igazságszolgáltatásban ülnökbíráskodással kívánt a jogalkotó megoldani. A filozófus által felvetett problémára az eddig elmondottak mellett némi gyógyírt jelentene még, ha cigány kisebbségi önkormányzatok is rendelkeznének az ülnök-választás jogával. Ez talán segítene abban, hogy a bírák megszokják: a romákat nemcsak mint ítéletre várókat, hanem mint velük egyenrangú, a köztársaság nevében bíráskodó társukat is láthatják.
Tizennégy évvel a rendszerváltás után, és néhány hónappal európai uniós csatlakozásunk előtt, közös érdekünk, hogy köztársaságunk az alkotmányos értékek, az egyetemes emberi jogok tisztelete, és azok betartása alapján működjön.”

Horváth Aladár – dr. Bársony János

Medgyessy Péter az Országos Igazságszolgáltatási Tanács elnökének címzett levelében kifejtette: a modern, demokratikus köztársaság alapja, hogy minden polgára egyenlő, ezért tűrhetetlen, elfogadhatatlan a gyűlöletkeltés, a kirekesztés, a megbélyegzés minden formája és megnyilvánulása. „Nincs demokrácia, nincs modern köztársaság akkor, ha bárki kirekesztésre hívhat, ha bárki hivatalos okiratban primitívnek nevezheti embertársát” – olvasható a miniszterelnök levelében. (MTI)