| Útkereszteződés
Interjú | ||||
|
Integráció és
telepfelszámolás
Beszélgetés Teleki László Romaügyi Államtitkárral Elég nehéz volt időpontot találni erre a beszélgetésre. Ennyire elfoglalt, államtitkár úr? Napi 12-14 órát dolgozom, az időmet 2-3 hétre előre beosztják, s ezen az időbeosztáson nagyon nehéz változtatni. Ráadásul a parlamenti képviselői munka ilyenkor a költségvetés elfogadása idején mindenkire dupla terhet ró. Talán jogosan is elvárnák tőlem sokan, hogy jobban irányítsam a saját életemet, de az élet ilyen: rengeteg feladat van, amelyet meg kell oldani. Kezdjük talán a szűkebb hazájával, Nagykanizsával. Tudomásunk szerint a korábban nagy hírnevet szerzett Zalai A Nostru egyesület, amelyiknek Ön is vezetőségi tagja volt, mostanában szinte működésképtelen. Többen ezt az Ön bosszújának tartják, amiért nem úgy történtek a dolgok az egyesületben, ahogyan Ön szerette volna. Magam is hallottam már efféle híreszteléseket, de tévednek azok, akik így gondolják. Az egyesületben a tagok döntenek, ráadásul már több mint egy éve nem vagyok vezetőségi tag sem, egyszerű tagként vennék részt az A Nostru munkájában. Vennék részt, mondom, ugyanis nem érzékelek érdemi tevékenységet. Egy biztos: amíg a szervezetben aktívan dolgoztam, látványos tevékenységet hajtottunk végre a roma érdekérvényesítés minden területén. Miután elvállaltam a parlamenti képviselői jelölést, nem tudtam részt venni ebben a munkában. Mindenesetre remélem, mielőbb megindul az érdemi munka, kár lenne, ha egy ilyen, korábban jelentős szervezet nem találná meg a feladatait és a helyét. Hogy miért indult APEH-vizsgálat és más egyéb vizsgálatok, azt nem tudom. Az országban több helyen visszaéltek a roma kárpótlással, néhány esetben éppen a kisebbségi önkormányzatok hatékony közreműködésével. Zala megyében is történtek hasonló esetek. Mit tud Ön erről? Azt, hogy különböző vizsgálatok indultak, és itt nem csak az országgyűlés emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának vizsgálatára gondolok. Az biztos, hogy rengeteg olyan személlyel találkozom, akik nem kaptak kárpótlást, és érdeklődnek, hogy miért. Az államtitkárságunk a német és svájci kárpótlási alap létrehozásakor még nem is létezett, hogy mi történt akkor az IOM és a segítő szervezetek között, akik az adatokat gyűjtötték, azt nem tudom. Több szervezettől érdeklődtem, tárgyaltam az IOM-mel is, hogy mi az oka annak, hogy leállt ez a folyamat. Erre az volt a válaszuk, hogy ők maguk sem tudják, miért állt le. Azt mondták, 2004 végére minden jogosultat ki szeretnének fizetni. Az osztrák kárpótlási alapról szintén kevés konkrét információm van, hiszen mindezek az iratok és ügyek nem a mi államtitkárságunkon csapódnak le. Ennek ellenére Forgách István kollégámat kijelöltem arra, hogy kövesse nyomon az eseményeket és próbálja meg azt képviselni, hogy minél előbb kapják meg a romák a nekik jogosan járó kárpótlást. Ez annál is fontosabb, mert az érdekelt roma emberek már abban a korban vannak, hogy ha nem történik meg a lehető leghamarabb a kárpótlásuk, akkor sokan már nem is élvezhetik ezt közülük. Másfél éve létezik a Romaügyi Államtitkárság. Hogyan értékeli az eltelt időt, különös tekintettel a kormányprogramban ígértekre? Mit sikerült az elképzelésekből megvalósítani? A kormányprogram tartalmazza a jóléti rendszerváltás programját, és ez a romák integrációjára is kedvező hatással kell, hogy legyen. Azt kell mondjam, hogy bár nagyon sok kritika érte az államtitkárságot és ezzel együtt a kormányt is, mégis nagyon sok minden történt. Ezt nem azért mondom, mert éppen én ülök az államtitkári székben, hanem mert olyan kormány állt fel, amelyik politikai súlyának megfelelően kezeli a roma integráció ügyét, az integráció kérdését. A kormány és maga a miniszterelnök úr nemcsak annak ódiumát vállalta magára, hogy létrehoz egy romaügyi államtitkárságot, hanem azt is kijelentette: a civil szektornak meg kell erősödnie, hogy az ellenőrző szerepét be tudja tölteni, és véleményével formálni tudja a kormány munkáját. Az oktatás területén értük el talán a legnagyobb sikereket. Itt két prioritás volt. Az első a szakmai kompetenciák kialakítása, a másik az ehhez szükséges pénzügyi források megteremtése. A közoktatásban olyan szakmai folyamatok indultak el, amelyek a kormányzat segítségével valósultak meg. Az óvodai helyzet: 2003-ban térítésmentes óvodai étkeztetést biztosít a kormány mindazok számára, akik valamilyen szociális támogatást kapnak. A cigányság 70-80 százaléka ebbe a körbe tartozik. Persze ez nem csak a cigányságról szól. Ma Magyarországon az egyik legnagyobb előrelépés az, hogy az óvodáztatás már a gyerekek hároméves korában el tud kezdődni. A mai adatok szerint 30-35 százalékkal emelkedett a cigány óvodások száma, ami azt jelenti számomra, hogy ez egy sikeres program, mert ezeknek a gyerekeknek lehetőséget biztosítottunk arra, hogy ne ötéves korukban kezdjék meg az integrációt. Így sokkal nagyobb esélyük lesz arra, hogy az általános iskolában kellőképpen be tudjanak illeszkedni, s a többségi gyerekekkel azonos értékeket vinni az első osztályba. Ezzel párhuzamosan a költségvetés általános tartalékának terhére plusz négyszázmillió forintos támogatást kértünk a már meglevő kerethez, amely a Magyarországi Cigányokért Közalapítványon keresztül az általános iskolásoktól az egyetemistákig ösztöndíjat biztosít a roma tanulók számára. Ezzel együtt lehetett azt elérni, hogy egyetlenegy gyerek ösztöndíjkérelmét sem utasították el pénzhiány miatt a tavalyi évben. Tavaly 12 ezer gyerek kaphatott ösztöndíjat a korábbi 8 ezerrel szemben. A 2003-as költségvetésbe 670 millió forintot terveztünk erre a célra, de tudtuk, hogy ez sem lesz elég. Nemrég jelentette be a MACIKA, hogy nem tudják kifizetni a középiskolások első félévi ösztöndíjait pénzhiány miatt. Mi ennek az oka? Most 310 millió forintot kell még hozzátennünk a meglevő összeghez, hogy az új tanév első félévének ösztöndíjait is ki tudjuk fizetni. 21 ezer diák kap ösztöndíjat a MACIKA-n keresztül. Ennek összege megközelíti éves szinten az egymilliárd forintot. Most úgy áll a dolog, hogy 360 millió forinttal elkezdtük korábban az általános iskolai tanulók finanszírozását, illetve a szakiskolások is ezekben a napokban kapják meg az ösztöndíjukat. A múlt heti kormányülésen megkaptuk a hiányzó 250 millió forintot, az esélyegyenlőségi kormányhivataltól pedig 60 milliót, így a szükséges összeg rendelkezésünkre áll. Azon dolgozunk, hogy még ebben az évben eljusson ez a támogatás a diákokhoz. Az oktatás másik része, az integrációs feladatok a szaktárcán belül Mohácsi Viktóriához tartozik, ezt a munkát én nagyon fontosnak tartom. Azokon a településeken, ahol eddig szegregált oktatás folyt, ez lassan kezd eltűnni, mert az 51 ezer forint fejenkénti támogatás elég nagy összeg ahhoz, hogy elindítsák a vegyes osztályokat. Ez fontos lépése annak, hogy megállítsuk a szegregációt az oktatásban. Az OM-mel közösen azt is kértük, vizsgálják felül, hogy azok a gyerekek, akik speciális iskolákba kerültek, miféle rendszer, milyen tesztek alapján kerültek oda, és ha esetleg bebizonyosodik, hogy a gyerek nem speciális iskolába való, akkor át kell tenni normál tantervű iskolába. A foglalkoztatási helyzet javítása érdekében ugyanilyen intenzitással indultunk el. Év elején 1,2 milliárd forintos keretösszeggel hirdettünk közmunkaprogramot, ez nem mindenkit tudott elérni az összeg kicsinysége miatt, de maga a program sikeresnek mondható. Kezdeményeztük, hogy újabb hasonló programok induljanak, ennek hatására újabb 2 milliárdos program indult el. De 100 milliós kerettel támogattuk a kis- és középvállalkozásokat, illetve a Gazdasági Minisztérium szintén e célból írt ki egy 200 milliós pályázatot. Azt is látni kell, hogy mi volt a kormányváltás előtt. Például, hogy a hasonló programokat csupán 50-60 millióval támogatták. Mi az, amit nem sikerült megvalósítania az elképzeléseiből? Mit tart kudarcnak az elmúlt másfél évben? A cigánytelepek felszámolását nem sikerült még megvalósítani. Ám azzal az újsághírrel szemben, amelyik szerint késésben van a telepfelszámolás, én azt mondom, hogy persze, késésben van ez a dolog, de ez nem a mi hibánk. Évek óta beszélünk róla, de most 2004-ben megkezdődhet a telepfelszámolás. Talán már korábban is elkezdhettük volna ezt a programot, nem mentségként mondom, de az oktatási, a kulturális és a foglalkoztatási programok beindítása nélkül nagyon nehéz volt ehhez hozzányúlni. Most elindult ez a folyamat is, és miniszterelnök úr azt mondta, hogy a telepek felszámolásához a pénzügyi források megteremtésében partner kíván lenni. Azt a feladatot kaptam, hogy pénzügyi koncentrációval kövessek el mindent ennek érdekében. Így a Nemzeti Fejlesztési Terv és más nemzetközi források bevonásával, valamint hazai társfinanszírozással 2004-ben elindul a program. A 2004-es költségvetésben 1 milliárd forintot terveztünk úgynevezett modellprogramokra, amelyek eredményeként fel tudjuk majd mérni, milyen ütemben tudjuk megvalósítani a feladatot. Egy biztos: nagyon nagy elszánás van a kormány részéről, hogy a telepfelszámolás megtörténjen. Nekem a következő években ez a fő célom, mert csak így érheti el a romákat a foglalkoztatási lehetőség, az oktatás lehetősége, s csak akkor lesz érzékelhető a romák egészségügyi helyzetének javulása is, ha ezeket a méltatlan élethelyzeteket megszüntetjük. Mai áron mennyibe kerül a több száz cigánytelep felszámolása, és mikorra tervezik ennek megvalósítását? Nem szeretnék összegeket mondani, mert most még a tervezési folyamatban vagyunk, s nagyon nehéz ezt számszerűsíteni. 2006 végéig a telepek jelentős részénél szeretnénk elkezdeni a felszámolást. Ez nem azt jelenti, hogy ennyi telepet felszámolunk, csupán elkezdjük. Mi ezt három lépcsőben gondoljuk megvalósítani. Lesz egy értékelő bizottság, amelynek az lesz a feladata, hogy egy pontrendszer szerint nézze meg, melyik településen kezdjük a munkát. A kiválasztott településeken el kell kezdeni egy konfliktusmegelőző programot. Ez azt jelenti, hogy a telepeken élő cigány családokkal, a településen élő többségi és kisebbségi lakossággal felvesszük a kapcsolatot, és felkészítjük őket arra, hogy ez meg fog történni. Ehhez természetesen partnernek szeretnénk megnyerni az önkormányzatokat, a polgármestereket, mert nélkülük ez nem valósítható meg. Nem hagyjuk, hogy a romák s nem romák között olyan vita alakuljon ki, hogy beköltözhetnek-e a romák vagy sem. Amennyiben konszenzus születik, elkezdjük a lakásépítéseket. Minden településen ott marad majd egy mentorcsoport, akik a foglalkoztatási, oktatási esélyeit növelik a romáknak. Nem szeretnénk elengedni a romák kezét akkor sem, ha felszámoltuk az adott telepet. Ez nem azt jelenti, hogy bábáskodni szeretnénk felettük életük végéig, de hogy sokkal nagyobb figyelmet kell rájuk fordítani, az nem lehet kérdés. Szóba került a Nemzeti Fejlesztési Terv. Sokan azt mondják, hogy ebben a sok százmilliárdos tervben egyetlen tétel sem szerepel roma címszó alatt, mert az EU nem engedélyezett ilyesfajta megkülönböztetéseket. Ráadásul egy nagyon bonyolult pályáztatási rendszerben esélyük sincsen a romáknak ezekbe a programokba bekapcsolódni. Ön hogyan látja ezt? A Nemzeti Fejlesztési Terv tartalmazza a romák integrálódásának esélyeit. Beleraktunk egy számunkra is elfogadható szakmai irányelvstruktúrát féléves egyeztetés után. Ezt követően küldték ki az EU illetékes bizottságának a tervet. Ők éppen azzal küldték vissza az anyagot, hogy konkretizálni kellene még jobban a romákra szánt pénzeket, s mi ezt eszerint átdolgoztuk. Innentől kezdve nem kérdés, hogy benne van-e a roma ügy, mert éppen az EU kérésére szerepel benne markánsabban. Hogy milyen lehetőségei lesznek a romáknak? Néhány napja jártam Brüsszelben a Nemzeti Fejlesztési Tervet felügyelő bizottságban, s nagyon sok új információt kaptam, pedig azt hittem, erről a területről már mindent tudok. Megtudtam például, hogy a Pályázati Előkészítő Alap, amelyre kevés roma érdekeltségű szervezet jelentkezett, csak a nagyobb projektekre vonatkozik, s ettől függetlenül számtalan kisebb-nagyobb projekt valósulhat meg abból a 3 milliárd euróból (kb. 780 milliárd forint), amely erre a programra biztosított. Arra viszont erősen felhívták a figyelmünket, hogy több, már EU-tagországnak sok pénze ragadt benn az ilyen alapokban, mert nem tudták igénybe venni. Elmondták, milyen felkészülési blokkok kellenek a roma szervezeteknek, kisebbségi önkormányzatoknak, hogy a pályázatokat le tudják hívni. Ezekben a felkészítésekben az EU segítséget nyújt, mert nem céljuk, hogy bent maradjon az erre szánt pénz, ezért a felkészülési alapokat is meg fogják nyitni a romák számára is. Ez egy újabb nyitott kapu a romák előtt, amelyen át kell lépni, de meg kell tanulni persze pályázatot írni a romáknak is. Milyen a kapcsolata az Országos Cigány Önkormányzattal, mint a hazai cigányság egyetlen legitim érdek-képviseleti szervével? Korábban néhány OCÖ-vezető azt nyilatkozta, hogy nem jól látja el a feladatát. Nem tartom feladatomnak, hogy véleményt nyilvánítsak az OCÖ-ről; a felmerülő kérdéseket személyesen szeretem tisztázni. Ennek ellenére azt gondolom, hogy nem rossz a viszony közöttünk. Azt pedig természetesnek tartom, ha vannak nézetkülönbségek. A demokrácia lényege pontosan az, hogy kompromisszumra kell jutni az eltérő álláspontok között. Ha egy-egy program mögött nem látom a szakmaiságot, és úgy értékeljük, hogy nem lenne helyes, ha az adott programot támogatnánk, akkor továbbra is fenntartom magamnak azt a jogot, hogy nem szakmai programokat kormánypénzen nem lehet támogatni. Továbbra sincs ez a kérdés tisztázva teljesen, a helyzet nyitott, mert az OCÖ által kívánt intézményhálózat ügye nem oldódott meg. Az a véleményem, hogy nem egy új irodarendszerre van szüksége a magyarországi cigányságnak, nem arra van szüksége a kisebbségi önkormányzatoknak, civil szervezeteknek, hogy egy olyan hálózat nőjön ki, amelyikben az OCÖ az egyedüli munkáltató. Ezt a kívánságát az OCÖ továbbra is fenntartja, én pedig továbbra sem tudok vele egyetérteni. Azt kértem, hogy üljenek le szakértőink közösen, és nézzük meg azt, hogy a civil szektor szétzúzása nélkül, az autonómiák meghagyásával hogyan lehetne fejleszteni a roma érdekérvényesítés eszközrendszerét. Ebben partner vagyok. Abban nem, hogy 130 főnek adjunk úgy munkalehetőséget, hogy nem tudjuk, milyen értéket fognak létrehozni. Akkor tudnám támogatni az ilyen programokat, ha nem irodák felállításában gondolkodnának, hanem programok elindításában a foglalkoztatás, a képzések, átképzések területén. Néző László
|