"Harminc éve fényképezem az embert. Nem tájat, enteriôrt, csendéletet, hanem az embert, közelebbrôl az arcát, még közelebbrôl a szemét. A másik ember tekintetét keresem, s meglátom benne, hogy boldog-e, elkeseredett-e, lázad-e, vagy belefáradt. Annyiban követem a régi szociofotósokat, hogy engem ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel, ezért mint egy-egy mementót mutatom fel a fotóimat, ezzel talán segíthetek, bár már ebben sem reménykedem" - vallja magáról.

52 éves korára nyilván megtanulta, hogy az Illetékesek, akik segíthetnének, nem szoktak a szívükhöz kapni; a felmutatás célja ennél sokkal több. Címzett: az örökkévalóság. Szabolcs megyei idôs paraszt házaspár. Ráncaikban az együtt végigdolgozott, végigszenvedett élet. Csendes mosolyukban mégis elégedettség.

Bányászok. Sötét arcok. Mintha József Attilával mondanánk: "Nem isten, nem is az ész/ hanem a szén, vas és olaj/ a való anyag teremtett minket/ e szörnyu társadalom öntôformáiba löttyintve forrón és szilajon/ hogy helytálljunk az emberiségért az örök talajon." A talajt kihúzták a lábuk alól. Maradt a szörnyu társadalom. És maradtak ôk - mementónak.

Hit és fény vallási gyülekezet. Sérült emberek segítik egymást az élet elviselésében. Fiatal lány tolókocsiban. Csenevész tagjai alig látszanak. De a szeme világít a szemüveg mögött. Értelmet sugároz és hitet. Hogy még így is érdemes élni.

Újpesti zsidó szeretetotthon; öregeken kívül felnôtt fogyatékosokat is gondoznak. Hintán ülô, látnivalóan fogyatékos férfi és a vállára boruló nô. Arcukon boldogság. A sorozat címe: Hatikva. A remény.

Cigányok. Üveg nélküli ablak szakadt fóliáján kitekintô, ragyogó gyerekszem. Fonnyadt mellu, elgyötört arcú asszony, szemében a kérdés: mi értelme volt? Pipázó öreg cigány. Tekintetében az élet méltósága. Menyasszony és vôlegény. Arcukon a beérkezés biztonsága: az élet csak szép lehet. Boldog, fiatal anya, karján nevetô kisgyerek. Cigány mise. Együtt voltunk Hodászon, amikor Dávid ezeket a felvételeket készítette. Az arcokon mérhetetlen bizalom és ôszinteség. Cigányul folyik a liturgia: a sajátjuk. Ekképp a szentének is csácsi vorba: igaz beszéd.

Most, hogy néhány évi súlyos betegség után felépült és újra dolgozik, nem kívánhatunk mást Dávidnak, mint hogy még soká éltesse ôt és muvészetét a remény.