Jean-Paul C. Grund, Paul J. Öfner, Hans T. Verbraeck

Marel o del, kas kamel,
le romes duvar

(Isten azt sújtja, akit szeret,
a romákat kétszer veri)

A kábítószer-fogyasztás és a HIV-kockázat vizsgálata a közép-kelet-európai romák körében

Ez a jelentés a közép-kelet-európai roma kisebbség drogfogyasztásáról készült elôzetes adatfelvétel eredményét mutatja be. Tartalmazza azokat az adatokat, amelyeket a szakemberek és adatközlôk szolgáltattak egy részben megszerkesztett, internet alapú felmérés keretében a teljes régióból, a volt Szovjetuniót is beleértve, valamint a cseh, szlovák és magyar szakemberekkel és adatközlôkkel készült mélyinterjúkból származó eredményeket. (Az elôzetes adatfelvétel módszerei a függelékben olvashatók, de a hangsúlyt a minôségi és a kiegészítô adatok összegyujtésére helyeztük.) A következôkben a kutatások összegzését és ismertetését adjuk közre, amelyet egy sor ajánlás követ. 

Összegzés 

A közép-kelet-európairégió madártávlatból; azinternet alapú felméréseredményei

Hogy összképet kapjunk a kelet-európai roma közösségek drogfogyasztásáról, lefolytattunk egy internet alapú kutatást. Végül Bulgária, Észtország, Magyarország, Litvánia, Moldova, (Nyugat-)Oroszország és Ukrajna tizenegy városából jutottunk adatokhoz. Az adatok elôször is arra utalnak, hogy a drogfogyasztás a roma közösségekben nem pusztán elszigetelt jelenség, hanem a válaszok földrajzi kiterjedésébôl következtethetôen a régió számos részén van jelen. A tizenegy városban a roma közösség jelentôs része érintett a vénás droghasználatban, ahogy 25 további városban is. Noha erre vonatkozóan nem tettünk fel kérdéseket, több válaszadó említette meg, hogy a helyi romák erôteljesen részt vesznek a drogok - különösen az opiát alkaloida keverékek (csornaja) - terjesztésében is. Ám a nem válaszolók és a visszaküldött kérdôívek egyaránt arra utalnak, hogy kevés tényleges információ nyerhetô a jelenség elterjedtségérôl és sajátosságairól.

A szolgáltatott adatokból látható, hogy a vénás droghasználat mértéke az Azovi-tengertôl a Balti-tengerig található városokban eléri vagy jelentôsen felülmúlja a Nyugat-Európából és máshonnan ismert mutatókat. Ám az itteni városok roma közösségeiben számarányukhoz képest jóval elterjedtebb a vénás droghasználat. A kilenc városból hétben a vénás droghasználat jelentôsen (a kétszerestôl a hússzorosig) magasabb a roma közösségekben, mint a népesség átlagában. Általában véve a romák és nem romák nagyjából ugyanazokat a drogokat fogyasztják. Érdekes, hogy az ártalomcsökkentô programok jelentôs arányban érik el a roma IDU-kat (vénás droghasználókat), éles ellentétben az interjúkban megemlített programokkal. Két program kifejezett erôfeszítéseket tett a roma IDU-k elérésére, egy gyakorló orvos révén, akit már jól ismert és elfogadott a roma közösség, vagy egy közülük való helyi segítô révén. Egy harmadik program már jó hírnevet szerzett azzal, hogy könnyen elérhetô szolgáltatásokat nyújtott a szexiparban dolgozóknak, és így, talán a részbeni átfedések miatt, el tudta érni az IDU közösséget is.

Összességében a válaszadók egyetértettek abban, hogy a könnyen igénybe vehetô szolgáltatások, mint például a tucsere, a helyszíni segítségnyújtás, a methadonkezelés és a tanácsadás, alkalmasabbak a roma IDU-k elérésére, míg a hosszantartó kórházi kezelést nem tartják megfelelônek a roma IDU-k számára. 

A drogfogyasztáselterjedtsége és sajátosságaia roma közösségekben

A rendszerváltást megelôzôen az említett országok romái között az alkohol, a barbiturátok és a benzolszármazékok (túlzott) fogyasztására korlátozódott a drogozás. Továbbá számos roma fiatal használt különféle oldószereket. Az összlakosságon belül a menô fiatalok Magyarországon (és Lengyelországban) kotyvasztottak mákteát, ópiumot vagy "kompótot" (nyers mákból származó, injekciózható opiát-alkaloida keverék), míg Csehszlovákiában recept nélkül kapható gyógyszerekbôl készítettek ajzószereket, például a "pikót" (methamphetamin) vagy a "barnát" (codeintartalmú, injekciózható opiát). A roma fiatalok nem tartoztak ezekhez a menô társaságokhoz.

A rendszerváltás után a volt kommunista országokban is terjedni kezdtek a Nyugat-Európában már évtizedek óta használt drogok. Nehéz meghatározni a heroin tényleges megjelenésének idejét a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Magyarországon, mivel az itteni válaszadók eltérôen jelölték meg az "új drogjárvány" kezdetét. A cseh válaszadók többsége szerint a heroin 1993-ban jelent meg elôször Prágában, és a következô évben jutott el a többi városba. A roma közösségek heroinfogyasztásának elsô jelei 1995-ben váltak láthatóvá. Figyelemre méltó, hogy a szlovák válaszadók korábbra teszik országukban a heroin elterjedését. A pozsonyi roma közösségekben közvetlenül az 1989-es forradalom után jelent meg a heroinfogyasztás. Csehországgal ellentétben itt néhány évig a fôvárosra korlátozódott a heroinjárvány, és csak azután érte el az ország más részeit is. Budapesten, épp úgy mint Prágában, valamikor a kilencvenes évek közepén indult be a heroin fogyasztása. A korábbi években a roma fiatalok már találkoztak az olyan diszkódrogokkal, mint az amphetamin, az XTC (Extasy), valamint a marihuánával.

A beszámolók szerint Csehországban és Magyarországon a jómódú oláh cigány családok fiai lettek az elsô roma heroinisták, és csak késôbb követték ôket a szegényebb oláh cigány és romungro családból származó fiatalok.

A válaszadók eltérôen nyilatkoztak a roma közösségekben használatos drogokról és fogyasztási módszerekrôl. Tény, hogy a drogok és a módszerek városról városra változnak, de néha az azonos városban élô válaszolók is eltérô információkat adtak. Az erre vonatkozó adatokat tehát óvatosan kell értelmezni.

A beszámolók szerint Prágában, Pozsonyban és Budapesten vannak roma heroinos körök. Csehországban a fôvároson kívül több más városról is kaptunk jelentést, például Plzenrôl, Ustí nad Labemrôl és a morvaországi Ostraváról. Észak-Csehországban és Észak-Morvaországban találhatók a Cseh Köztársaság legfontosabb ipari körzetei. Szlovákián belül még Kassán van oláh cigány heroinos kör. Szegeden, a legnagyobb dél-magyarországi városban kizárólag amphetamint fogyasztanak a romák, noha a város környékén bôven vannak mákföldek.

Tekintettel a jelentôs helyi különbségekre, valószínusíthetô, hogy a romák drogfogyasztását a köreikben elérhetô kábítószerek határozzák meg. A használat módja pedig nagyrészt pénzkérdés. Például a beszámolók szerint a roma heroinisták Pozsonyban áttérnek a heroin szippantásáról a befecskendezésére, ha pénzszukébe kerülnek.

A roma drogfogyasztók számát szinte lehetetlen felbecsülni - noha a cigányság törvényesen elismert nemzeti kisebbség, számukat nem tartják nyilván sem a demográfiai adatok, sem más statisztikák. A cseh nemzeti drogbizottság tisztségviselôjének becslése szerint a roma fiatalok 10 százalékát érintheti a drogprobléma. Ám az észak-csehországi és észak-morvaországi válaszadók néha jóval magasabbra teszik a roma kábítószer-élvezôk arányát az ottani városokban. Szlovákiában csak két pozsonyi drogközponttól kaphatunk adatokat. A drogfüggésük miatt a központban kezelt betegek 25 százaléka roma. Egy helyi segítô szervezet tucsere-programjának résztvevôi közül 23 százalék volt roma IDU. Egy budapesti drogambulancia orvosa 25 százalékra becsülte a romák arányát a város heroinistái között. Az összlakosságra vonatkozó rendôrségi statisztikák Budapesten 5000 fôre teszik a heroinisták számát. Egy szegedi helyi segítô program 80 roma vénás amphetamin-használóval áll kapcsolatban.

A drogfogyasztás járványszeru megjelenésérôl, elterjedésérôl, mértékérôl és sajátosságairól kapott információink meglehetôsen szóródnak. Egyes válaszadók magyarázattal is szolgáltak arra, miért veszélyezteti jobban a tiltott drogfogyasztás a roma fiatalokat. Rámutattak arra, hogy a romák nagyon korán kezdik a drogok, a dohány és az oldószerek fogyasztását, ami hajlamossá teszi ôket arra, hogy a késôbbiekben kábítószerfüggôvé váljanak. Hagyományosan alkoholistákká váltak, de egy évtizede már heroinisták lesznek. Számos válaszadó említette a kimaradást az iskolából, a munkaerô-piaci diszkriminációt és a strukturális munkanélküliséget, mint jelentôs tényezôt a deviáns életpályára sodródásban. Az árnyékgazdaságba kényszerülve olyan tevékenységekben vesznek részt, mint a prostitúció, a kisebb buncselekmények és a drogterjesztés, amelyek mind a késôbbi (problematikus) drogfogyasztás felé terelik ôket. 

A HIV-kockázattal járómagatartásmintákelterjedtsége és sajátosságaia roma drogfogyasztókkörében

A legtöbb nyugat-európai és néhány környezô országgal szemben a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Magyarországon viszonylag kevés az AIDS-esetek száma. A vénás droghasználók és prostituáltak között tevékenykedô egyes szervezetek által végzett HIV-szurésen nagyon kevés fertôzöttet találtak. A tesztelés mindig önkéntes alapon történt. Sok veszélyeztetett, például a szexiparban dolgozó vagy vénás droghasználó személy húzódozik a szuréstôl. A válaszadók azt állítják, hogy a veszélyeztetett csoportokon belül a romák hajlandók a legkevésbé részt venni a szurôvizsgálatban.

Noha nem tettünk fel erre vonatkozó kérdést a kutatásban, az adatok mégis arra engednek következtetni, hogy a régió egyes részeiben aggasztó a hepatitiszfertôzések, különösen a hepatitisz-C esetek száma.

Néhány válaszadó azt állította, hogy a roma kábítószer-élvezôk között alacsony a vénás droghasználók száma, mint a nem romák között, de ezek a különbségek régióról régióra változhatnak. Az ottani válaszadók szerint például Prágában és más észak-csehországi városokban, Pozsonyban, Budapesten és Szegeden jelentôs a roma vénás droghasználók száma.

A vénás droghasználat feltételezett csekély mértéke arra indíthatja a döntéshozókat, hogy lebecsüljék a HIV-járvány kitörésének veszélyét a roma közösségekben, de ennek a kockázatos következtetésnek a levonásához egyszeruen nem áll rendelkezésre elegendô információ. Ráadásul, miként azt a világ más részein tapasztalhattuk, akár rövid idôn belül is drámaian megnôhet a vénás droghasználók száma.

Egyfelôl kevés az adat az ilyen állítások igazolására, másfelôl a válaszadók több érvet is felhoztak a kockázatot növelô magatartásminták terjedésére a roma drogfogyasztók körében, mint például a közös tu és fecskendô használata.

A bársonyos forradalmak után az érintett országokban megnôtt a roma prostituáltak száma. Viszont eltérôen vélekednek a prostitúció mértékérôl az utóbbi tíz évben. Nincs adat a szexiparban dolgozó romák számáról. Hasonlóképpen ismeretlen a szexiparban dolgozók vénás droghasználatának mértéke. Ám jelentôs számú roma prostituálttal találkoztunk Pozsony központjában, aki vénás droghasználó volt.

A legtöbb prostituált és vénás droghasználó - roma és nem roma egyaránt - alig van tudatában az egészségügyi kockázatnak, noha ezekben az országban muködnek ártalomcsökkentô programok. A szexuálisan terjedô betegségek és a hepatitisz esetek nagy számát tekintve ezek a kockázati csoportok nagy valószínuséggel nem törekszenek a biztonságos szexre, és nagy forgalmat bonyolíthatnak le. Különösen azokban a körzetekben, ahol csak újabban indult be a tucsere-program, gyakorlatilag nincsenek tisztában az egészségügyi kockázatokkal. A hosszabb ideje muködô ártalomcsökkentô programok nyomán tapasztalható a biztonságos használatra való növekvô mértéku törekvés.

Ha nem tesznek külön erôfeszítéseket a roma drogfogyasztók elérésére, akkor csak nagyon kevesen jelentkeznek a drogambulanciákon és a HIV-megelôzô szolgálatoknál, fôleg azok, akik már hosszú évek óta drogfogyasztók. A beszámolók szerint még azok a vénás droghasználó romák is, akikhez eljutottak az ártalomcsökkentô programok, igen kevéssé ismerik a kockázatokat. Azok a vénás droghasználó romák pedig, akiket nem értek el a segítôk - és ôk vannak többségben - nagy valószínuséggel magas HIV-kockázattal járó magatartásmintákat követnek.

Az újabb jogszabályi változások mind a négy országban valószínuleg súlyosan gyengítik az ártalomcsökkentô programok - például tucsere - hatékonyságát, úgy a nem roma, mint a roma vénás droghasználók körében. 1993-ban (Szlovákia), 1998-ban (Cseh Köztársaság), illetve 1999-ben (Magyarország) megváltoztatták a drogtörvényt, amely immár nemcsak a terjesztést bünteti, hanem a drogok tartását is. A megváltozott jogi környezet miatt az ártalomcsökkentô és a tucsere-programokban dolgozók pesszimistán ítélik meg a klienseikkel való kapcsolattartást a közeljövôben. A törvénymódosítás következtében mindhárom országban a föld alá vonult a kábítószerezés. A legtöbb válaszadó tart attól, hogy ez a negatív fejlemény fokozottan érinti a vénás droghasználó romákat, mivel ôk eleve gyanúsabbak a rendôrök szemében és sokkal könnyebben letartóztatják ôket. 

Roma drogszíntér -Összehasonlító elemzés

Csehországban, Szlovákiában és Magyarországon a drogok szinte minden esetben késôbb jelentek meg a roma közösségekben, mint a többségiek között. A drog megjelenése gyakran a nem roma kábítószeresekkel és dílerekkel való kapcsolatokhoz köthetô. Jelentôs kivételt képeznek az oláh cigány heroindílerek Prágában és Ostravában, akik az állítások szerint maguk vitték be a drogot saját közösségükbe.

Az általános drogszíntér szigorúan megosztott az etnikai határok mentén. Szabályként érvényesül, hogy a roma drogfogyasztók sohasem a nem roma drogszíntereken szocializálódnak, és fordítva. Ám Csehország és Szlovákia nagyobb városaiban (Prága, Ustí nad Labem, a közeli észak-csehországi városok, Ostrava és környéke, valamint Pozsony) etnikailag kevert drogszínterek is léteznek az etnikailag elkülönülôk mellett. Az olyan helyeken, mint Ostrava és Prága, ahol oláh cigány és romungro kábítószeresek is vannak, az etnikailag kevert drogszínterek általában nem roma és romungro szereplôkbôl állnak, míg az oláh cigányok elkülönülnek a többiektôl.

Általában véve a romák késôbb merészkedtek be a drogkereskedelembe, mint a nem romák, valószínuleg a csehországi és a szlovákiai oláh cigány heroindílerek kivételével. A jelentések szerint a nem roma dílerek fôleg "egyéni vállalkozók", míg a romák körében ez gyakran családi vállalkozás, amelybôl az egész (kiterjedt) család részesedik.

A vénás droghasználó romák rendszerint fiatalabb (14-15 éves) korban kezdik el drogkarrierjüket, mint a nem romák, és sokszor a kemény drogok vénás használatával indítanak. A nem roma vénás droghasználóknál hajlamosabbak a csoportos fogyasztásra, amely alighanem a roma közösségek zárt jellegével van összefüggésben.

Az oláh cigányok drogfogyasztásának mértékérôl és sajátosságairól ellentmondó információkat kaptunk, ami pedig a drogterjesztésben való állítólagos szerepüket illeti, az jól illusztrálja az oláh cigányokra vonatkozó ismeretek hiányát nagy általánosságban, ami különösen igaz a drogügyleteik terén. Annyi bizonyos, és ugyanakkor részben a gondok okozója is, hogy a csehországi oláh cigányok nagyon zárt és szoros közösségben élnek, a romungrókkal, akikkel problematikus a viszonyuk, ugyanúgy kerülik a kapcsolatot, mint a nem romákkal. Ennek következtében például Ostravában nem fogadják el a romungro helyi segítôket.

Valamennyi informátorunk megegyezett abban, hogy nagy eltérések vannak a romungrók és az oláh cigányok között a drogprogramokban való részvételüket illetôen. A Cseh Köztársaságban az elôbbiek legalább valamelyest igénybe veszik ezeket a szolgáltatásokat, míg az utóbbiak szinte egyiket sem.

Nem találtunk viszont különbséget az oláh cigányok és a romungrók között a fogyasztott drogok tekintetében. Míg az oláh cigányok a Cseh Köztársaságban (és Szlovákiában) elsôsorban heroinfogyasztók, a romungrók fogyasztási szokásai helyrôl helyre változnak és valószínuleg az etnikai alapú terjesztô hálózatokon keresztül elérhetô drogfajták befolyásolják ôket. 

Drogfüggés és dezintegráció

A rendelkezésre álló információk arra utalnak, hogy a drogfüggôket általában nem uzik el a (szülôi) háztól, és fel sem merül az, hogy a közösség kivesse ôket. A családtagok a beszámolók szerint sokáig rejtegetik a problémát, miközben megpróbálják rávenni a drogfüggô rokont, hogy mondjon le a kábítószerrôl, nyilvánvalóan csekély eredménnyel. Ám a drogfüggés súlyosan megterheli a szolidaritás és kölcsönös segítség hagyományos normáit. A legtöbb válaszadó hangsúlyozta a roma családi kötelékek erôsségét, ennek ellenére egyre több roma drogfüggô végzi az utcán. Sok válaszoló szerint már a nagyobb roma közösségek összetartozásában is mutatkoznak repedések. Nem szokatlan az általános elbizonytalanodás és a félelem attól, hogy a drog szétzilálja a közösséget.

Közkeletu vélemény, hogy a drogfüggés a romák számos téren tapasztalható jogfosztottságával áll összefüggésben, de különösen a diszkriminációval, a munkanélküliséggel és a szegregációval. Ebbôl a nézôpontból a drognak az a szerepe, hogy enyhítse a mindennapi élet keserveit. A történelmi és általános depriváció, az (önkéntes) elkülönülés és a diszkrimináció ugyanakkor komoly akadályt képez a szolgáltatások igénybevétele és fejlôdése elôtt. Másfelôl a roma közösség bizonyos részének a kábítószer-kereskedelem - korábban példátlan módon - utat nyit a gazdasági felemelkedéshez abban a szörnyu helyzetben, amelyben semmiféle rövidtávú perspektívát nem látnak maguk elôtt.

Ám általánosságban az volt a benyomásunk, hogy a droggal összefüggô ártalmakat még nem tekintik súlyos fenyegetésnek a közösségre nézve. Amikor az AIDS-veszély már ott van a kapuk elôtt, a (hagyományos) roma vezetôk a cigányság általánosan rossz helyzetére hivatkozva térnek ki az elôl, hogy foglalkozzanak a drogfüggés és a HIV-fertôzés problémáival, amelyeket pusztán a munkanélküliség és a szegregáció melléktermékeinek tekintenek. 

Kapcsolatok a többségitársadalom képviselôivel ésintézményeivel

Az újabb rendôri akciók, különösen Magyarországon, arra utalnak, hogy a nemrégiben bevezetett, represszív drogtörvény a roma kábítószer-fogyasztókat még erôsebben stigmatizálhatja. Egy budapesti informátorunk közlése szerint a közúti ellenôrzéseknél a rendôrök drogot keresve átkutatják azokat az autókat, amelyekben romák ülnek. A válaszadók a többi országban is félnek attól, hogy a törvényi szigorítások fokozott célpontokká tehetik a roma kábítószer-fogyasztókat. Az ilyen rendôri akcióknak negatív hatásuk lehet arra, hogy a romák felkeresik-e a drogsegély szolgálatokat és részt vesznek-e a tucsere-programokban.

Az új drogtörvény további negatív következménye a közegészség általános romlása, mivel gyengítheti az ártalomcsökkentô kezdeményezések esélyeit. Ám még szembetunôbb következményekkel járhat a roma drogfogyasztókra nézve, mivel a szigorítás és a velejáró rendôri akciók tovább növelik a roma kábítószer-élvezôk bizalmatlanságát a drogsegély szolgálatokkal szemben. Valószínutlen, hogy a roma kábítószer-fogyasztók segítséget kérjenek tôlük, különösen akkor, ha "azt beszélik", hogy a rendôrség betekinthet az orvosi nyilvántartásokba.

A represszív drogtörvény harmadik hatását a kábítószerpiacon beindult alkalmazkodási folyamatok jelentik. Válaszadóink arról számoltak be, hogy a kisebb baráti körön belül elôállított kábítószerek helyett az import drogok, például a heroin, profi módon megszervezett elosztó hálózatai kerültek elôtérbe. Más informátorok megfigyelése szerint a helyi drogszínterek a föld alá vonultak, ahol elérhetetlenek az egészségügy számára.

Az Európai Unió befolyása a tagjelölt országok kisebbségi politikájára eleddig alig érzékelhetô. Nincsen látható jele annak, hogy az EU igazán érdeklôdne a romák nyomorúságos helyzete és a velük való bánásmód iránt a tagjelölt országokban. Egyedül a romák Kanadába, Nagy-Britanniába, Dániába és Belgiumba történô tömeges bevándorlásának kellemetlenségeire reagáltak - azzal, hogy vízumkorlátozásokat vezettek be a cseh és szlovák állampolgárokkal szemben. A belátható jövôben, amikor a Cseh Köztársaság, Szlovákia, Magyarország és a többi közép-kelet-európai állam valóban tagja lesz az Európai Uniónak, ez minden bizonnyal változni fog.

Különösen Szlovákiában, kevésbé Csehországban és Magyarországon, a helyi lapok gyakran nyílt rasszista hangnemben írnak a "cigányokról" és a romákkal kapcsolatos témákról. Már csak ezért is figyelemre méltó, hogy a tömegmédia egyetlen negatív hatása, amelyrôl válaszadóink beszámoltak, hogy a nem kormányzati szervezetek nem szívesen foglalkoznak a drog és a prostitúció problémáival.

A három felkeresett országban keveset tettek azért, hogy megtervezzék a roma közösséget megcélzó drogpolitikát. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a romák vagy más kisebbségi közösségek tiltott kábítószer-fogyasztását kezelô programok még gyerekcipôben járnak.

A roma közösségen belüli drogfogyasztás kérdését illetô átfogó politika hiánya következtében gyakorlatilag nem léteznek roma kábítószereseket megcélzó programok. A meglévô projekteket kivétel nélkül általános drogambulanciák és megelôzéssel foglalkozó szervezetek muködtetik.

A Cseh Köztársaságban, Szlovákiában és Magyarországon a drogprevenciós és a biztonságos szexet népszerusítô programok az összlakosságot célozzák meg, és alig jutnak el a romákhoz. Prágában találkoztunk egyedül egy romák lakta körzetben muködô és a fiataloknak szánt szerény megelôzô kezdeményezéssel, Magyarországon pedig két halvány kísérlettel: az egyik roma iskolás gyerekeket célzott meg Budapest egyik romák lakta területén, a másik oldószert használó pécsi roma gyerekeket.

Szlovákiában az olyan, utcáról elérhetô drogsegély-szolgáltatásokat, mint a tucsere- és más ártalomcsökkentô programok, csak két fôvárosi intézmény nyújtja. Mindkettô az egész népességnek szól, de jelentôs számú roma drogfogyasztót is elér.

A Cseh Köztársaságban ún. Kontaktus Központok hálózata muködik, ahol információkat, steril felszerelést és óvszert kapnak az ügyfelek, továbbá elvonásra és rehabilitációra is lehet jelentkezni. Néhány Kontaktus Központnak roma ügyfelei is vannak, egyik-másik központ Prágában, Plzenben és Ostravában még roma helyi segítôket is alkalmaz, de ez nem minden esetben jelenti azt, hogy jelentôs számú roma drogfogyasztóhoz jutnak el.

Úgy tunik, Magyarországon csak nagyon kevés romát vonzanak a tucsere- és az egyéb ártalomcsökkentô programok. Az ország egyetlen ártalomcsökkentô programja jut el viszonylag nagyobb számú roma vénás kábítószer-fogyasztóhoz: a szegedi, ahol egy roma önkéntes segítô cseréli be a vénás kábítószer-fogyasztó romák tuit.

A methadon fenntartó kezelés még ritka a régióban. Csehországban csak egy-két methadonprogram muködik Prágában, de a helyszíni kutatás idején ezeknek sem voltak roma résztvevôik. Viszont a cseh kormány akkor vette tervbe új methadonprogramok beindítását Prágában és más városokban, köztük Ustí nad Labemben és Ostravában, ahol nagy létszámú roma közösség él.

Szlovákiában csak egy methadonprogram létezik a pozsonyi drogfüggôket ellátó központban. Noha a program az összlakosságnak szól, jelentôs a roma résztvevôk száma. Ugyanebben az ellátó központban elvonásra és rehabilitációra is lehet jelentkezni, mégis az utcáról elérhetô methadonprogram az, amelyik a leginkább megfelel a romáknak.

Léteznek kisebb methadonprogramok a magyar városokban is, de ezek fôleg magas küszöbu, regisztrált betegeknek járó elvonó kezelések, és többségüknek nincsenek roma résztvevôik. A beszámolók szerint egyedül egy budapesti kórházi részlegnek van számottevô roma páciense: az osztály fennállása óta az itt kezelteknek körülbelül a fele, mintegy ötszáz páciens volt roma.

A legtöbb válaszadó azt állította, hogy a romák nem szívesen veszik igénybe a magasabb küszöbu, nehezebben elérhetô programokat, mint amilyen például az elvonás és a rehabilitáció, és ha jelentkeznek is, kevésbé valószínu, hogy sikeresen végigcsinálják a kezelést.

A terepkutatás idején több terven dolgoztak, amely a roma közösségeken belüli drogproblémák kezelését célozta. Egyes kezdeményezések már muködô drogambulanciákról indultak ki, más részüket maguk a romák tervezték, és voltak "vegyes" programok is.

Az észak-morvaországi Ostravában két rivális terv létezik - az egyik a már említett Kontaktus Központé, a másik a hagyományos oláh cigány vezetés kezdeményezése. Mindkét program az absztinenciát tuzi ki célul, de az oláh cigányoké kényszerítést is tartalmaz, és a fundamentalista pünkösdi egyházi ideológián alapul.

Egy prágai székhelyu, "vegyes" civil szervezet képzést tervez roma helyszíni segítôknek. A terepkutatás idején Szlovákiában nem léteztek új tervek a romákat megcélzó drogszolgálatokról. Budapesten két elôzetes elképzeléssel találkoztunk, mindkettôt romák dolgozták ki. Egy roma helyszíni segítô alternatív szórakozási lehetôségeket szervezett a veszélyeztetett fiataloknak, egy másik roma ambiciózus tervet dolgozott ki, amelyhez hozzátartozott a megelôzési program az iskolákban, az alternatív szórakozási lehetôségek teremtése a roma fiataloknak, volt roma drogfüggôk helyszíni segítô tevékenysége, az elvonó kezelés és a rehabilitáció a munkába állás révén. Éppen úgy, mint Ostravában, ez a program is a pünkösdista ideológián alapul.

A válaszadók több fontos szempontra hívták fel a figyelmet az ellátó és megelôzô szolgáltatások jövôbeli fejlôdését illetôen, noha ez gyakran nem ment túl a lehetséges problémák felvetésén.

Különösen a döntéshozók emlegették a roma fiatalok bevonását a már meglévô elsôdleges megelôzô programokba a közeli jövôben, de errôl sem hivatalos dokumentumok, sem konkrét tervek nincsenek. Ilyen kezdeményezéseket az iskolákban és a lakókörzetekben kellene bevezetni.

Számos roma és nem roma válaszadó említette azt, hogy a szórakozási és sportolási lehetôségek, kulturális központok teremtése a romák lakóhelyén alternatív kikapcsolódást nyújthatna a veszélyeztetett roma fiatalok számára. Ezek helyszínéül is szolgálhatnának az elsôdleges megelôzô és a biztonságos szexet népszerusítô programoknak. A beszámolók szerint a kizárólag a drogra és a szexre összpontosító események nem vonzzák a roma fiatalokat.

A tucserét végzô, illetve a biztonságosabb drogfogyasztásról és szexrôl tájékoztatást nyújtó helyszíni szociális munkások nagy része néhány roma kábítószereshez is eljut. A legtöbb válaszadó nem volt túl optimista a roma drogfogyasztók elérését illetôen a közeljövôben, de abban valamennyien egyetértettek, hogy nagyon fontos a roma helyszíni segítôk képzése. A HIV-kockázattal járó magatartásminták ismerete szinte tökéletesen hiányzik a roma közösségekben, és a válaszadók szerint nehéz roma utcai segítôket találni. Az informátorok jelentôs része értett egyet abban is, hogy az újabban bevezetett törvényi szigorítások nem könnyítik meg a helyszíni segítôk munkáját.

Néhány válaszadó arra utalt, hogy a magas küszöbu elvonó és rehabilitációs programokban részt vevô romák számának növelése érdekében a családtagoknak és a roma közösség vezetôinek nyomást kellene gyakorolniuk a drogfüggôkre, hogy jelentkezzenek kezelésre. Ezek a válaszolók, romák és nem romák egyaránt, felvetették, hogy a meglévôknél szigorúbb rendszerben muködô elvonó és rehabilitációs központok jobban megfelelnének a romáknak. Néhányan börtönszeru körülmények között végzendô kényszergyógykezelést javasoltak.

Noha a methadonprogramok Pozsonyban és Budapesten (valamint Vilniusban) számottevô roma pácienst látnak el, csak néhány válaszadó tanácsolta a methadonkezelés kiterjesztését a roma opiátfüggôkre. Általában két érv hangzott el: a kezelés ellenzôi azt állítják, hogy hajlamosak hosszan igénybe venni az alacsony küszöbu fenntartó kezelést, ingyen drogként fogyasztva a methadont. Más válaszolók - akik kedvezôbben értékelik a programot - azzal érvelnek, hogy a régió szigorodó drogpolitikája és törvénykezése miatt a jövôben nehezebb lesz az alacsony küszöbu fenntartó methadonkezelések bôvítése. Magyarországon például az új törvény leállította a methadonprogram gyakorlatáról folyó vitákat. Másfelôl, szemben az új törvényi szigorításokkal, a cseh kormány nemrégiben elfogadta a methadonkezelés kiterjesztését több más városra. Érdekes kérdés, menyire fog megmutatkozni a hatás a programban résztvevô roma drogosok számában.

A legtöbb válaszadó egyetért azzal, hogy a roma aktivistáknak és önszervezôdéseknek is részt kell venniük az elsôdleges megelôzô akciók, az ártalomcsökkentô és kezelô programok kidolgozásában és végrehajtásában. Ám a legtöbb nem roma és néhány roma válaszoló rendkívül borúlátóan ítélte meg a romák bekapcsolódását ezekbe a kezdeményezésekbe. A drogkérdés jelenleg nem túl fontos a roma önszervezôdéseknek, különösen nemzetközi és országos szinten. Ezek a szervezetek eleve túlterheltek és számtalan súlyosabb, a közösség jogfosztottságával összefüggô gond megoldása szerepel a programjukban. Hasonlóképpen nem népszeru gondolat a roma értelmiség körében, hogy drogprogramokra költsék a pénzt. Másfelôl voltak válaszadók, akik arra hívták fel a figyelmet, hogy sok drogkezeléssel foglalkozó szervezet sem szívesen változtatná meg intézményi kultúráját a szélesebb köru nyitás kedvéért. Problémát jelent az is, hogy a döntéshozók országos szinten nem sietnek elfogadni a romáktól érkezô javaslatokat.

Különösen a roma aktivisták hangsúlyozzák, hogy minden kezelés integráns és lényeges részévé kell tenni a roma kulturális identitás erôsítését. Más válaszadók szerint a romák vallási hitére kell alapozni, és e hit erôsítését kell beépíteni az akciókba és a terápiába. Sokan hangoztatták azt is, hogy a hagyományosan nagyon erôs családi kötôdéseket ki kellene használni az elvonó és a rehabilitációs programokban.

Fordította: Bori Erzsébet 

A tanulmány 2., befejezô részét következô számunkban közöljük.