Téli táborok


Az em­ber egész­sé­gi ál­la­po­tát, tes­ti-lel­ki jó­lét­ét szám­ta­lan té­nye­ző ha­tá­roz­za meg. E sok té­nye­ző egyi­ke a meg­fe­le­lő pi­he­nés, ki­kap­cso­ló­dás. A fel­nőt­tek ezt min­den évi sza­bad­sá­guk alatt érik el (vagy nem, mert a rom­ló anya­gi hely­zet egy­re ke­vés­bé te­szi le­he­tő­vé, hogy lak­hely­ük­től tá­vol, más kör­nye­zet­ben va­ló­ban pi­he­nés­sel tölt­hes­sék sza­bad­sá­gu­kat).
Az is­ko­lás gye­re­kek­nek is fon­tos, hogy az is­ko­lai szü­ne­tek­ben le­he­tő­sé­gük le­gyen a hét­köz­nap­ok egy­han­gú­sá­gá­ból, a fel­kel­ni, is­ko­lá­ba men­ni, ta­nul­ni, ha­za­men­ni, ta­nul­ni, le­fe­küd­ni és más­nap kez­de­ni elöl­ről az egé­szet ta­po­só­mal­má­ból ki­sza­kad­ni.
Ezt az élet­ta­ni igényt min­den szü­lő, min­den pe­da­gó­gus is­me­ri, de nincs mód ar­ra, hogy ki is elé­gít­sék a gye­re­kek ezen jo­gos igé­nyét. Jobb mó­dú gye­re­kek a szü­lők­kel el­me­het­nek nya­ral­ni, té­len sí­szü­net van (hány ci­gány gye­rek tud sí­el­ni?), jól el­en­ge­dett gye­re­kek Auszt­ri­á­ba men­nek ilyen­kor, s fris­sen, új él­mé­nyek­kel gaz­da­gab­ban foly­tat­ják ta­nul­má­nya­i­kat.
Évek óta szer­ve­zünk tá­bo­ro­kat a hát­rá­nyos hely­ze­tű gye­re­kek­nek. Nem­csak mi, ha­nem so­kan eb­ben az or­szág­ban. Fő­ként a nyá­ri tá­bo­rok nép­sze­rű­ek, de a Nem­ze­ti Egész­ség­fej­lesz­té­si In­té­zet Hát­rá­nyos Hely­ze­tű­ek­kel Fog­lal­ko­zó Osz­tály és a Ro­ma­no Gla­szo már hos­­szabb ide­je, 1995 óta a té­li és a ta­va­szi szü­net­ben is szer­vez tá­bo­ro­kat. A tá­bo­ro­kat nem az is­ko­la meg­hos­­szab­bí­tá­sá­nak te­kint­jük, ha­nem olyan hely­nek, amely elő­se­gí­ti a gye­re­kek:
– ér­zel­mi-ér­tel­mi gya­ra­po­dá­sát,
– szel­le­mi fej­lő­dé­sét, új is­me­re­tek, nor­mák köz­ve­tí­té­sét, vá­laszt­ha­tó­vá té­te­lét,
– egyé­ni ké­pes­sé­gek ki­bon­ta­koz­ta­tá­sát,
– és gond­ta­lan nya­ra­lást, ta­va­szo­lást, te­le­lést
biz­to­sít szá­muk­ra.
Ta­pasz­ta­lat, hogy a tá­bo­rok nem csak a gye­re­kek tes­ti-lel­ki fej­lő­dé­sét be­fo­lyá­sol­ják jó­té­ko­nyan, de ta­nul­má­nyi ered­mé­nye­ik is ja­vul­nak, ame­lyet el­ső­sor­ban a tá­bor­ban va­ló rész­vé­tel le­he­tő­sé­ge mo­ti­vál.
Lé­vén szó hát­rá­nyos hely­ze­tű sze­gény gyer­me­kek­ről, a té­li tá­bo­runk szer­ve­zé­se­kor a leg­na­gyobb gon­dot az je­len­ti, hogy a gye­re­kek­nek nincs meg­fe­le­lő ru­há­juk a tá­bo­ro­zás­hoz. Gond a ci­pő, a ka­bát, a sál, a kesz­tyű; több gyer­mek azért nem ve­het részt a tel­je­sen in­gye­nes tá­bor­ban, mert a szü­lők, meg­fe­le­lő ru­há­zat hí­ján, nem en­ge­dik el őket a tá­bor­ba, félt­ve a gye­re­ket a meg­fá­zás­tól. Tá­bor­szer­ve­zé­si mun­kánk egyik ré­sze így ru­ha­ado­má­nyok be­szer­zé­sé­re irá­nyul, mert ar­ra nincs mó­dunk, hogy a gye­re­kek­nek té­li hol­mit ve­gyünk. Az ado­má­nyok azon­ban nem töl­tik be meg­fe­le­lő­en sze­re­pü­ket, mert egy­részt nem jut min­den­ki­nek, más­részt gye­rek­ru­hát, ci­pőt sze­rez­ni szin­te le­he­tet­len. Nem vol­na rossz, ha a pá­lyáz­ta­tók pá­lyá­za­ti ki­írá­sa­ik­ban er­re a „szük­ség­re” is fel­fi­gyel­né­nek, s kü­lön költ­ség­ke­ret len­ne pá­lyáz­ha­tó e ki­adá­sok­ra.
A té­li tá­bo­ro­kat há­rom­na­pos­ra, a ka­rá­csony és Szil­vesz­ter kö­zöt­ti idő­szak­ra szer­vez­zük. A tá­bor­hely ki­vá­lasz­tá­sá­nál leg­fon­to­sabb szem­pont, hogy a kör­nyék ki­rán­du­lás­ra, sza­bad­ban va­ló idő­töl­tés­re al­kal­mas le­gyen. Na­gyon lé­nye­ges, hogy a hi­deg da­cá­ra na­pon­ta több órát a sza­bad­ban tölt­hes­se­nek a gye­re­kek, so­kat mo­zog­ja­nak, spor­tol­ja­nak, ver­se­nyez­ze­nek. A tá­bor­ve­ze­tők fel­ada­ta, hogy foly­ton fi­gyel­jék a gye­re­kek ru­há­za­tát, az át­ázott ci­pő­ket, ka­bá­to­kat. Ha ügyel­nek ar­ra, hogy a gye­re­kek ne áz­za­nak na­gyon át, más­nap szá­raz ru­hát, ci­pőt tud­ja­nak fel­ven­ni, úgy meg­előz­he­tő­ek a fel­fá­zá­sos meg­be­te­ge­dé­sek.
Ez meg­kö­ve­te­li a jól fű­tött és jól szel­lőz­tet­he­tő szo­bá­kat, a fo­lya­ma­tos me­leg­víz­el­lá­tást és a min­dig hoz­zá­fér­he­tő for­ró te­át.
Té­li tá­bo­rok­ban min­dig ügyel­ni kell ar­ra is, hogy a szo­kott­nál ma­ga­sabb ka­ló­ria­ér­té­kű éte­le­ket kap­ja­nak a gye­re­kek, s a na­gyobb ka­ló­ria­igényt ne cso­ko­lá­dé­val, csipsszel, élet­ta­ni szem­pont­ból ér­ték­te­le­nebb táp­lá­lék­kal elé­gít­sék ki.
A tá­bo­ra­ink­ban részt­ve­vő gye­re­kek szá­má­ra ez a há­rom nap nem­csak ki­kap­cso­ló­dást je­lent, ha­nem na­pi sok­szo­ri, rend­sze­res, meny­­nyi­sé­gi­leg, mi­nő­sé­gi­leg meg­fe­le­lő ét­ke­zést, me­leg szo­bát, nor­má­lis tisz­tál­ko­dást, tes­ti-lel­ki fel­töl­tő­dést is. Olyan ener­gi­át, amely majd se­gít ne­kik a tá­bort kö­ve­tő na­pok­ban fel­ada­ta­i­kat el­lát­ni. Azt lát­juk, hogy a ve­lünk kap­cso­lat­ban lé­vő gye­re­kek tes­ti és men­tá­lis ál­la­po­ta, szo­ci­á­lis hely­ze­te egy­re ros­­szabb, a rend­sze­re­sen tá­bo­ro­zó gye­re­kek kö­ré­ben vi­szont mi­ni­má­li­san ja­vul­nak a bi­zo­nyít­vá­nyok, tár­sa­ik­tól jobb kö­zös­sé­gi em­be­rek­ké vál­nak, va­la­me­lyest ki­egyen­sú­lyo­zot­tab­bak.
Egy té­li tá­bor össz­költ­sé­ge 50 gye­rek­re és kí­sé­rő­ik­re szá­mol­va mint­egy 700000 fo­rint. Ek­ko­ra ös­­sze­get nem le­het „ös­­sze­pá­lyáz­ni”, a pá­lyáz­ta­tók meg­le­he­tő­sen szűk­mar­kú­ak, 100000 fo­rint kö­rü­li az az ös­­szeg, ame­lyet egy-­e­gy pá­lyá­zat­ra ad­nak, ha ad­nak. Té­li tá­bor­ra mind­ez­idá­ig csak a Nem­ze­ti és Et­ni­kai Ki­sebb­sé­ge­kért Köz­ala­pít­vány­nál (MNEKKA) le­het pá­lyáz­ni. Jó vol­na, ha a töb­bi pá­lyáz­ta­tó (ISM, NKÖM) is fel­fi­gyel­ne er­re az igény­re, s se­gí­te­né a tá­bo­rok­hoz pénzt sze­rez­ni pró­bá­lók erő­fe­szí­té­se­it.
Min­den­kit, aki ed­dig nyá­ri tá­bo­ro­kat szer­ve­zett a gye­re­kek­nek, ar­ra biz­ta­tunk, hogy vág­jon be­le té­li (ta­va­szi, őszi) tá­bo­rok szer­ve­zé­sé­be is. A gye­re­kek egész­sé­ge meg­kö­ve­te­li ezt, s gye­re­ke­ink egész­sé­gi ál­la­po­ta a mi ke­zünk­ben van. Kö­te­les­sé­günk min­den le­het­sé­ges mó­don szol­gál­ni azt.
Budapest, 2001. február


Váczi Márta–Lakatos György