Valamely kisebbség elnyomatásának biztos jele az anyanyelv használatának tilalma, korlátozása. A határon túli magyarság fô jogsérelme például az anyanyelven való tanulás lehetôségének korlátozása.

A magyarországi cigányok történetén, a letelepedést, beilleszkedést (beolvasztást) célzó rendeletekben, határozatokban végigvonul a nyelvhasználat tilalma.

"Eltörlik a >cigány< népnevet, aki ezentúl ezt használja, azt megbüntetik. A cigányokat fel kell venni a céhekbe."

"A következô év, vagyis 1768 júliusáig a cigányok álljanak úrbéri szolgálatba, s addigra legyenek jobbágyi vagy zselléri lakóhelyeik."

"A gyermekeket el kell választani szüleiktôl, és ki kell adni parasztokhoz, akik napi három krajcárt kapnak minden gyerek után, amíg azok nem képesek dolgozni."

"Ezentúl tilos a cigány nyelv használata, a cigányok beszéljék környezetük nyelvét."

(Királyi és helytartótanácsi rendeletek 1724-1787. In: Nagy Pál A magyarországi cigányok története a rendi társadalom korában. 1998.)

"A kapitalista társadalomban a cigányokat kiközösítették, kölcsönös bizalmatlanság és az elôítéletek mély szakadéka keletkezett a cigányok és a nem cigány lakosság között. Hazánk felszabadulásával a cigányok a társadalom teljes jogú tagjai lettek."

"Jogszabályaink ugyan nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a cigány lakosság hátrányos megkülönböztetésére alapot adhatna, mégis - különösen falun - még mindig elôítéletek falába ütköznek, s helyenként sok önkényeskedésnek vannak kitéve."

"A probléma megoldása iránt a társadalmi érdeklôdés növekszik. Az utóbbi években a tanácsi végrehajtó bizottságok tanulmányozták és megtárgyalták a területükön élô cigánylakosság helyzetét, foglalkoztak átnevelésük lehetôségeivel."

"A cigánykérdés megoldásával kapcsolatban még számos helytelen nézet érvényesül. Sokan nemzetiségi kérdésnek fogják fel, és javasolják a >cigány nyelv< fejlesztését, cigány nyelvu iskolák, kollégiumok, cigány termelôszövetkezetek stb. létesítését. Ezek a nézetek nemcsak tévesek, de károsak is, mivel konzerválják a cigányok különállását és lassítják a társadalomba való beilleszkedésüket."

(A cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata 1961. június 20. In: A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985. Kossuth Könyvkiadó 1986).

Azokat a cigány értelmiségieket, akik nem adták fel a küzdelmet a cigány nyelv és kultúra elismertetéséért, "soviniszta", "nacionalista", "szeparatista" jelzôvel illette a hatalom.

A magyar tudósok közül Vekerdi József a hatalom szempontjait támasztotta alá. Nézeteit Réger Zita cáfolta meg tudományos biztonsággal. (Dr. Réger Zita: A cigányság helyzetének nyelvi és iskolai vonatkozásai. Álláspontok és viták. In: Szociálpolitikai Értesítô, 1984/2.)

* * *

A sokéves küzdelem napjainkban jelentôs állomáshoz érkezett. A 2001 márciusára kituzött Rigó utcai állami nyelvvizsgára cigány (rromani) nyelvbôl 170-en jelentkeztek. Errôl a jelenségrôl beszélgettünk az oktató és vizsgáztató, nem mellesleg költô, fordító Choli Daróczi Józseffel.

Nem abban, aminek igazán örülnék: hogy megnôtt az érdeklôdés a cigány nyelv és kultúra iránt. A jelenség egyértelmuen azzal magyarázható, hogy a fôiskolákon kötelezô egy idegen nyelvbôl az állami nyelvvizsga. Azok a hallgatók, akik a világnyelvekkel nehezen boldogulnak, a cigány nyelvet választják. Nyilván könnyebb, mert nem kidolgozott, mondhatnánk, csak most készül: hogy a szóbeliségbôl írásbeli, irodalmi nyelvvé alakuljon. Még mindig vita folyik arról, hogy van-e.

1995 óta. 2000-ben akkreditálták, azóta januárban 40-en tették le a középfokú nyelvvizsgát.

Nem mindegyiknek van rá alkalma. Elôfordul, hogy valaki csak azért kezd járni a tanfolyamra, hogy kipróbálja. Aztán megtetszik neki és marad. Még felsôfokú nyelvvizsgát is akart tenni. Egy rendôr hallgatóm mesélte, hogy az utcán már figyeli és kezdi érteni a cigányok beszédét. Csak ha egyenruhában közelükbe ér, elhallgatnak. Mondtam neki: csodálkozol? Hát én se szólalok meg rendôr közelében. Még magyarul se. Szociális munkásokat, ha cigány ember felkeresi, magyarul adja elô a problémáját.

Ha akarják, persze.

Ha hozzáadnak valami többletmunkát. Nagy baj, hogy nincsenek közösségek, klubok, ahol gyakorolhatnák. Azt mégse mondhatom a lányoknak, hogy menjenek a cigány kocsmába. Az egyik csoportomban sok a tanítónô. Ôk együtt tanulnak a cigány anyanyelvu tanítványaikkal. A gyerekek segítenek nekik megcsinálni a házi feladatot.

Ahol kötelezôen bevezették a romológiát. Három ilyen helyrôl tudok: a Pécsi Tudományegyetem, a Kaposvári Tanítóképzô Fôiskola és a Wesley János Fôiskolán a szociális munkás szak.

A Wesley-n, Székesfehérváron - itt a Szekszárdi Tanítóképzô kihelyezett tagozata muködik, mindkettô a pécsi egyetemhez tartozik - és Esztergomban. Itt a kertvárosi általános iskolában, ahol a tanulók 70%-a cigány. Pedagógusok tanulnak, élükön az igazgatóval. Kérdeztem: miért? "Mindenki cigányul beszél az iskolában" - mondta az igazgató.

Magyar gyerekek is tanulják az iskolában a magyar nyelvet, nem? Persze, hogy fontos. Minden cigány gyerek számára. A nyelv a személyiség része. Akit megfosztanak az anyanyelve megbecsülésétôl, annak a személyisége sérül; mert az önbecsülésétôl fosztják meg. Idegenné válik az iskolában. De ahol presztízse van a nyelvnek, ott az intézményhez is közelebb kerülnek. Huszonegy éves voltam, amikor megnôsültem. Azt mondtam, én asszimilálódni akarok. Rokonaim csak nézték a fürdôszobás lakásomat, mondták, eresszek a kádba vizet, öntsek bele hipót, hogy kifehéredjek. Hamar beláttam, hogy én kevés vagyok az asszimilációhoz: ahhoz a másik fél is kell. Akkor meg? Titkoljam az anyanyelvemet? Szenvedjem emiatt a belsô felszültséget, félelmet? Az anyanyelv birtoklása tartást ad az embernek. A nyelvtôl való megfosztottság: erkölcsi pusztulás!

Nagyon kevesen. Ôk ezt még mindig szégyellik. Nem tudják elhinni, hogy ennek a nyelvnek helye lehet az iskolában. Így nevelték ôket.

A következô tanfolyamra 28 pedagógus jelentkezett. És aki tanul, az terjeszti is. A társadalom lassan ráébred, hogy létezô, élô nyelv a cigányok nyelve. És ez föl kell hogy vesse a nemzetiségi jogok kérdését is.

* * *

A Gandhi Gimnáziumban nemcsak a rromani, hanem a beás nyelvet is tanulják a diákok.

Kalányos Teréz volt az elsô, aki nyelvvizsgát tett beás nyelvbôl. Ôt 1995-ben Bogdán János hívta az iskolába, hogy tanítsa a nyelvet, kultúrát, és ezt személyiségével hitelesítse a gyerekek számára. Amikor a Rigó utcában kezébe adták a cigány nyelvu vizsgaanyagot, közölte, hogy ez nem az a nyelv, amibôl ô vizsgázni akar. Meg kellett szereznie a szakértôket, szakanyagot ahhoz, hogy vizsgázhasson. Azóta gyerekeket is vitt nyelvvizsgára. Mesélte, hogy nagy feltunést keltett a vonaton, hogy a gyerekek, a magyar nyelven kívül angol, német, rromani és beás nyelven társalogtak.

Nemes Gizella 1999 szeptembere óta tanít a Gandhi Gimnáziumban.

- Orsós Gizellaként születtem. Amikor hetedikes voltam, szóltunk az osztályfônökömnek, hogy a pécsi Kodály gimnáziumban szeretnék továbbtanulni. Azt ajánlotta, változtassuk meg a nevemet, mert az Orsós névvel nincs sok esélyem. Megváltoztattuk a nevünket, az egész család. Úgy látom, az sem okozott volna nehézséget, ha Orsós vagyok, mégis könnyítette az utamat, hogy egy magyar nevet hallottak elôször, utólag derült ki, hogy cigány vagyok. Sok helyen dolgoztam érettségi után.

A fôiskolai diplomához beás nyelvbôl szereztem felsôfokú nyelvvizsgát, így kerestem állást. Megtaláltam, amit eddig kerestem, itt kiteljesedhetek. Szeretek itt lenni. Nehéz. Mert nehéz olyan dolgot tanítani, amihez nincsenek segédanyagok. Mindent ki kell találnom. Összedolgozunk a másik két munkatársammal. Bármi gondommal mindig van kihez fordulnom. A nyelvtanárokhoz bármikor bemehetek, megnézhetem az órájukat, hozzám is bejönnek, és elmondják a véleményüket!

Itt személyiségközpontú oktatás folyik. Minden gyerekkel külön kell foglalkozni. Meg kell látnom és meg is akarom látni, ha valamelyik gyereknek gondja, baja van. El kell jutnom oda, hogy megtaláljam az utat hozzá, vagy ha nem kedvel, eljusson ahhoz, akinek kinyílik.

Nagyra értékelem, hogy itt igazán ôrzik a hagyományokat. Ahhoz, hogy fennmaradhassunk, ez a legfontosabb dolgunk. Nem vagyok nacionalista, de bármi is történik ebben a világban, mi mindig cigányok fogunk maradni. És attól, hogy nem beszéljük a nyelvünket, nem ismerjük a hagyományainkat, a negatív megítélést ugyanúgy megkapjuk. De ha az értékeinket megôrizzük, akkor legalább mi tudjuk, hogy mit érünk.

A gyerekekben is van negatív megítélés a cigány pedagógussal szemben. Beléptem ide, az elsô gondjuk az volt, van-e diplomám. Nem akadtam fönn ezen, behoztam a diplomámat és megmutattam nekik. És megmutattam, hogy van nyelvvizsga-bizonyítványom, és ilyen eredménnyel végeztem.

Diósi Ágnes