Megdöglötök, cigányok!


Roham a nádasdladányi romák ellen


Legalább húsz férfi rohant meg 2001. február 10-én éjjel egy Nádasdladányban lakó roma családot. A szomszédos ősiből tavaly karácsonykor ide költözött romák a támadás után először visszamenekültek édesapjukhoz – a fehérvári Rádió út 11. számú ház egykori lakójához, a rokkantnyugdíjas bányászhoz, Kalányos Jánoshoz – a kis faluba, majd a várpalotai rendőrök segítségét kérték. Bár a megrémült emberek több helyi férfit is megneveztek támadójukként, a Fejér megyei rendőr-főkapitányság még mindig bottal üti a támadók nyomát. Talán azért, mert a nádasdladányiak a többek által is felismert férfiaknak lelkesen igazolják az alibit. A Fejér és Veszprém megyék határán lévő kis falucska, ahol a Nádasdy Alapítvány helyreállította a történelmi család régi kastélyát, és ahol nyaranta nagy sikerű nemzetközi konferenciákat tartanak, mára gyakorlatilag „cigánymentes övezetté” vált. A falucska szélén már csak egy roma család él, de miután két éve se bejelentkezni, se gyermekeiket iskolába íratni nem hagyják őket, ők is a költözést fontolgatják.
A Fejér megyei rendőr-főkapitányság hivatalos közleménye csak jóval az eset után, a szombat hajnali támadást követő hétfő kora délutánján született meg a történtekről. E szerint a településen 2001. február 10-én 00.30-kor ismeretlen tettesek – a rendelkezésre álló tanúvallomások alapján egy körülbelül húszfős csoport – megjelentek egy romák által lakott családi ház előtt, és először kiabálással fenyegették a bentlakókat, majd köveket dobálva betörtek több ablakot. Az udvaron álló Lada személygépkocsi szélvédőjét, lámpáit betörték, az autót felborították, majd nyolcan-tízen behatoltak a házacskába, és az ott-tartózkodókat bántalmazták. A csetepatéban a konyhai berendezést megrongálták, egy részét összetörték. A verekedés következtében két személy könnyű, 8 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett.
Az események után a romák, akikkel a túlerő végül nem bírt el, felborított autójukat kerekeire fordították és ősibe hajtottak, ahonnan kicsit később értesítették a várpalotai ügyeletet. Az öt járőrautóval kiérkező tizenhat rendőr a helyszínen már nem talált senkit, de a Fejér megyei rendőr-főkapitányság nemzeti, etnikai, faji vagy vallási csoport tagjai elleni erőszak bűntettének alapos gyanúja miatt eljárást indított.
Bár a rendőrségi közlemény a történteket diplomatikusan a „sértettek elmondása szerint” állandó jelzővel illeti, a támadásról lapunknak a szomszédok is igen plasztikusan számoltak be. (Közülük egyedül a szomszédban lakó Gróf András merte a nevét adni.)
A beszámolók szerint fekete ruhás, arcuk elé fehér kendőt kötött férfiak vettek részt az akcióban. ők törték be a házacska ablakait, szakították le pántjairól az ajtót. „Gyertek ki cigányok egyesével, mert mind meghaltok!” – kiabáltak a támadók.
A romák külön szerencséje, hogy éppen rokonaikat fogadták látogatóba, így szembe tudtak szállni a hívatlan vendégekkel. A Kanalas család, miután szorult helyzetéből megmenekült, először ősibe ment, míg néhányukat Mezőszentgyörgyön fogadták be más rokonaik.
ősiben a most ide menekültekkel együtt már öt család húzza meg magát Kalányoséknál. Kanalasék, Kovácsék, Dencsiék és Kocsándiék is itt élnek. Kocsándi Irén három évvel ezelőtt Székesfehérvárról, a Rádió utca 11. számú házból költözött ide; családjuk egyike volt annak a két famíliának, amelyiknek a székesfehérvári önkormányzat a város határain kívül végül lakást vásárolt.
A kis házban élők kosárfonásból, illetve gyógynövénygyűjtésből tartják fenn magukat, Kanalaséknak csatorna- és aknatisztító vállalkozói engedélyük is van. A család bevételeit a téli holt szezonban szinte kizárólag a gyermekvédelmi támogatás, az ifjabb Kanalas család négy gyereke után járó gyermekgondozási segély és családi pótlék alkotja: ez mintegy 50 ezer forint havonta. Ezért nem is értik a támadást. „Megkérdezheti az embereket, azok megmondják, hogy mi nem loptunk, nem verekedtünk, nem jártunk kocsmába” – állítja Kanalasné Kovács Tünde.
Kanalasék tavasszal építkezni akartak Nádasdladányban. Úgy tervezték, hogy lebontják a most szétvert, régi kis házat, és a helyére újat emelnek. Most azonban annak ellenére nem mernek visszamenni, hogy a gépkocsis rendőrjárőrök a támadás óta naponta végighajtanak Nádasdladány és ősi utcáin. Költözésükhöz az önkormányzat segítségét szerették volna kérni, de hiába. A család Sztojkov György polgármestertől 1,1 millió forintot kért a házért cserébe, ezt azonban a falu első embere – arra hivatkozva, hogy a család nem tulajdonosa az épületnek, s állandóra nincsenek is bejelentve – visszautasította.
A faluban csak hivatalosan nem tud senki a történtekről. Amúgy viszont mindenki. Néhány lakosnak elege lett a Tanács utcában (ahogy a helyiek a polgármesteri hivatal utcáját még ma is hívják) hangoskodó cigányokból – mondták el lapunknak többen is. A házacska a sajtóhírekkel ellentétben egyébként nem valahol a faluszélen, hanem a községházától alig száz méterre található. Az épületet korábban valóban egy idős házaspár lakta, haláluk után azonban üresen maradt. A Várpalotára bejelentett idős lakók tulajdonáról még nem született hagyatéki döntés – ez egyébként március elején várható, tudta meg lapunk –, így a ház még mindig az ő nevükön van. Információink szerint a romák egy bonyolult, ősiben lévő ingatlant is érintő csere után foglalták el decemberben az üres lakást. A ladányi kocsmában szinte mindenki tudja, hogy ki vállalt részt a „kommandó” munkájában. Többen még azt is tudni vélik, hogy a falu szélén élő másik roma családot is megfenyegették azóta.
Kalányosék, akik a falu Füle felőli szélén élnek, nem csak fenyegetésről beszéltek. Már jó két éve, hogy a településen se bejelentkezni, se a gyermekeiket iskolába íratni nem hagyják őket. Mivel ők is a költözésen törik a fejüket, könnyen lehet, hogy a Nádasdyak régi birtokán egy cigány sem marad. A ladányiak közül ezt a jelek szerint kevesen bánják. A kocsmában és bárhol az úton derűs nosztalgiával emlékeznek arra, mikor a falucska – akkor még az SZDSZ támogatásával megválasztott – polgármestere, arra hivatkozva, hogy Székesfehérváron, a Rádió út 11. számú házba kell beköltözniük ahhoz, hogy lakást kapjanak, évekkel ezelőtt rábírta a Nádasdy-kastély parkja mellett, az összképet „erősen rontó” putriban lakó roma családot, hogy hagyják el a falut. Lakást a család természetesen nem kapott, s mire hazaértek, az önkormányzati közvetítéssel pár százezer forintért eladott házuknak csak hűlt helyét találták.


K. E.