Ando Drom a Merlinben

Az Ando Drom együttes 1984-es megalakulása után hamar kitunt sajátos zenei interpretációjával és állandó igényével a megújulásra. Zenéjükben tradicionális dalok és modern, izgalmas ötvözetek követték egymást. Több mint másfél évtizedes muködése során az együttes maga is többször átalakult. Az alapító tag Zsigó Jenô kivételével a többiek idônként cserélôdtek, új tagok jöttek, régiek mentek, majd egyesek visszatértek. Már a zenészek változása is sok lehetôséget adott zenei átalakulásokra, nem beszélve mindazokról a vendég muzsikusokról, akik az évek folyamán az Ando Drommal felléptek. Izgalmas zenei találkozásnak lehettünk tanúi például, amikor a '90-es évek közepén egy koncerten a Gypsy King egyik tagja, Chico lépett fel az együttessel. Egy pár évvel késôbb kiadott CD-n, a Phari Mamón, a franciaországi Bratsch együttes - akik francia változatban játszanak kelet-közép-európai zenéket, köztük cigány dalokat - hegeduse és harmonikása gazdagította a zenei dialógust. Persze, remek magyarországi zenészek is állandóan hozzájárultak ahhoz a változatos zenei képhez, ami az Ando Drom együttesre jellemzô: a cimbalmos Balogh Kálmán, a hegedus Kathy Horváth Lajos, a gitáros Parádi József és az ütôhangszeres Horváth Kornél.

Ám végül is a zenei igazgatónak, Zsigó Jenônek köszönhetô, hogy az Ando Drom a magyarországi cigány zenét ilyen magas, professzionista szintre vitte. Gondolom, azok a befogadások, amelyek a román és balkáni zenei hatások mellett úgy kelet (a Pundela címu rhadjastani dal a Kaj Phirel o Del CD-n), mint nyugat felé kitágították a magyar cigány zenei hangképet, nagy részben az ô ötletei voltak. Ezek a hatások ma már többé-kevésbé a magyar cigány tradíció részeivé váltak mintegy zenei kifejezését adva a cigányság eredetének, transznacionalista létének és összetartozásának.

A Merlin Színházban február 24-én megtartott lemezbemutató koncerten már egy újabb motiváció is érezhetô volt az elôadás mögött. A cél a már integrált stílusok átértékelése, újraformálása. Ez a komolyzenében (pl. Bach Goldberg variációi Glenn Gould elôadásában) vagy a jazzben (Miles Davies tudatos változatai a Times After Time-ra) is felfedezhetô törekvés, nem beszélve az ún. népi zenékrôl.

A legtöbb dal, ami a Merlin koncerten elhangzott, megtalálható az Ando Drom Live '99 CD-jén. Most viszont nemcsak hogy újrakomponálták ôket az elôadás során, hanem tudatosan újraértékelték és átformálták, ahogy ezt a zenekar alapítója és vezetôje, Zsigó Jenô hangsúlyozta.

A koncertet a Pergyil e bar címu dallal nyitotta meg az együttes. A dalt magát egy pergetôs zenei bevezetô elôzte meg, ami vissza-visszatért a versszakok között is. De nem csak ebben tért el a dal a Live '99 változatától. A koncerten az együttes sokkal gyorsabb és könnyedebb tempót választott, mint a korábbi. Ez a repülô tempó az egész koncertre jellemzô volt, amit persze ellensúlyoztak a lassú dalok, a nyugodtabb tempójú táncdalok és az alapvetô lüktetés (esztám, Gitano Rumba) közötti különbségek.

Az elsô dalt két, táncdalokból álló blokk követte. Az elsôben magyar cigány dalok mellett a jól ismert romániai dal, a Rumeláj adott tágasabb zenei hangképet, míg a másodikban (Khere Geljom, Szilaj Pista, Kutka tele) inkább a magyar zene hatása volt az erôsebb. Hogy ez tudatos választás volt-e, nem tudom, de mindenképp hatásosan muködött mint zenei ellentét és mégis szerves kapcsolódás. Ahogy ezt a "népi" esztétika hangsúlyozza, az egymást követô dalok zeneileg megfelelô összekapcsolása az énekesek muzikalitását tanúsítja. Ennek megfelelôen nem volt meglepô, hogy a második blokkot egy magyar cigány hallgató követte Bihari Imre elôadásában, a Szállj, fekete szárnyú madár. Bár ez a dal is szerepel a Live '99 CD-n, az összhatás mégis más volt. A két versszakot kétszer énekelték el, amit elôször Imre kezdett el. A második versben csatlakozott hozzá harmóniákkal Horváth Mónika. A harmóniai gazdagodást dinamikai erôsödés is kísérte, kifejezve az egyre intenzívebb érzelmi mondanivalót. Nem utolsósorban említendô, hogy a hangszeres kíséret gitáron (Bihari Imre, Zsigó Jenô és Balogh Rudolf) a dal stílusának és eredetének megfelelôen cimbalomszeruen állt össze, akkord törésekkel töltve ki a zenei teret.

Az ezt követô dal, a De te Devla megint csak a romániai cigány hagyományokból származik. Az együttes, nyilvánvalóan érezve a közönségben kialakított jó hangulatot, nagy bravúrral vágott bele ebbe a meghatóan erôs dalba. A dallal együtt egy modern tánc-koreográfiát láthattunk, amelyet Kovács Márton készített vizsgadarabként és Radák János adott elô. A tüzes ritmusú tradicionális zene és a szinte hipnotikusan lassú modern mozdulatok valójában nagyon jól kifejezték azt az érzelmi válságot, amit a szöveg magába rejt. Sôt mi több, ez az elôadás azt is bemutatta, hogyan tud egy nem hagyományos tánc újabb értelmezést adni egy hagyományos cigány dalnak. Zeneileg szinte csak érinteni lehet mindazt a gazdagságot, ami ebben a számban létrejött. A hangszereken a harmóniák szeptimekkel dúsítva átmeneti disszonanciákat teremtettek, amelyek mintegy állandó ostinato-szeru ritmusban haladva lüktettek a négyszólamú ének alatt. Hogy mindez ne legyen gépiesen mechanikus, Mónika átformálta a dallamot egy improvizatív, rubato formába, amely még jobban kihangsúlyozta a szintek sokrétuségét, variálhatóságát. A '99-es változathoz képest, amelyet egy rezignáltabb szomorúság uralt, ebben az elôadásban úgy éreztem, hogy egy fájdalmasan égô követelés-könyörgés szólal meg: Adj Istenem esôt (hogy visszatérjen a társam a gyerekekhez).

Ezek a zenei játékok a többi dalban is megjelentek, de mindig annak megfelelôen, hogy mit kíván az adott zenei anyag. Érdekesebbé tette még például az egyik táncblokkot a befejezése, ahol az utolsó dal (Luludjori ande bar) a román és balkáni zenékre jellemzôen nem az alaphangon, a tonikán, hanem az ötödik fokon, a dominánson fejezôdik be.

A többi két táncblokkban az úgynevezett Flamenco Rumba ritmus uralkodik, bár az elsôben a jól ismert dalt, a Starverdest a hagyományosabb változatban is hallottuk az esztámos kísérettel.

Ezekben a részekben egyre több szerepet kapott az a capella ének, a hangszeres kíséret nélküli ének. Erre nagyon szép példa volt az Iszik, iszik a kocsmában címu dal, ahol tisztán hallani a négyszólamú ének erejét.

Ebben nagyon fontos szerepe van Dobi Matildnak, az együttes legújabb tagjának, aki úgy Horváth Mónikának (Kicsi csillag címu dal), mint az együttes többi énekesének végig nagyon érzékeny és szép kíséretet adott. Itt persze nemcsak arról van szó, hogy valaki harmóniákkal kísér, hanem arról is, hogy Mónika és Matild hangja szinte tökéletes egységet alkot. Egy újabb változás, ami még ellentétként muködött Horváth Mónika és a korábbi Ando Drom énekesnô, Juhász Micura Mónika között. Dobi Matild és Horváth Mónika a "népi" zenei értékek szerinti elôadásmódot követi: segítenek és egyúttal kiemelik a zeneileg, érzelmileg fontos részeket, kissé késleltetve, díszítve és diszkréten "követve" a vezetô dallamot elôadó énekest.

Horváth Mónika a tôle már "megszokott" szépséggel énekelt. Komoly, meggyôzôen "egyszeru", érett és átélt elôadás. Ahogy megtudtuk a koncert folyamán, ez az elôadás Mónika nagymamájához, Leczó Máriához, Manyó nénihez vezet vissza, aki ott volt a koncerten.

A befejezô számok, a Tiszta szívvel és a Phari Mamo, kialakították azt az egységet, amelyet már ismerünk az Ando Drom elôadásaiból és CD-irôl. A Tiszta szívvel egyveleg megadta azt a komoly mondanivalót, ami Zsigó Jenô zenei és politikai munkásságára jellemzô, méghozzá fájdalmasan szép elôadásban. Az utolsó dal viszont felidézte azt a hangulatot, amit cigány közösségek összejövetelein tapasztalunk - az énekes mulatság egy csendesebb szinten fejezôdik be.

A koncert úgy egészében, mint egyes darabjaiban tükrözte azt a zenei igényt, ötletességet, amely immáron tizenhét éve az Ando Drom jellemzôje. Azt hiszem, hogy mindannyian, akik jelen voltunk ezen a sokat adó koncerten (és az ezt megelôzô és tökéletesen kapcsolódó Panboro Mozgásszínház Lorca Vérnászán alapuló Vendetta címu elôadásán), értékekkel és érzelmekkel átmelegedve távoztunk a hideg budapesti éjszakába. Várjuk a CD megjelenését és a további koncerteket az Ando Dromtól.

Kertész Wilkinson Irén