A "véletlenül"

eladott üdülô esete

Mint csepp a tengert, úgy modellezi a Romano Kher elôl elhappolt üdülô esete a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány (MNÜA) és annak vagyonkezelôje, a Hunguest Rt. körül hetek óta gyuruzô botrányt. A MNÜA vagyongazdálkodásának ellenôrzésérôl készült állami számvevôszéki (ÁVÜ) jelentés szerint az 1992-ben, mintegy 4 milliárd forintnyi ingatlanvagyonnal (piaci értéke mintegy 12 milliárd) létrejött üdülési alapítvány vagyonvesztése az eltelt hét évben 3 milliárd (!) forintra rúgott (ebbôl 2,8 milliárd a Hunguest Rt.-nél következett be), miközben 360 üdülôjét eladta, s 1992-2000 között összesen mintegy 6 milliárd forint támogatást kapott a központi költségvetésbôl(!).

Az ÁSZ jelentése szerint a vagyonvesztésért az MNÜA kuratóriuma mellett felelôsség terheli a Hunguest Rt. elnökét és vezérigazgatóját. Ternovszky Ferenc, az MNÜA kuratóriumi elnöke lapunknak elmondta: a március elsô hetében tartandó kuratóriumi ülésen kezdeményezni fogja, hogy a grémium tegyen feljelentést ismeretlen tettes ellen hanyag, illetve hutlen kezelés buntette miatt. Az ismeretlen tettes kifejezés persze nagyon is konkrét személyeket takar. Például K. I. egykori vezérigazgatót, aki 17 milliós(!) végkielégítéssel távozott a Hunguest élérôl 1999-ben. Tegyük hozzá, hogy a szemesi üdülô eladásáért felelôs elnök-vezérigazgatót, Rácz Ernôt éppen elôdei rablógazdálkodását megelégelve nevezték ki a Hunguest élére másfél évvel ezelôtt.

A Romano Kher által 1987 óta bérelt balatonszemesi ingatlan korábban egy lelakott, elhanyagolt, használaton kívüli szakmunkásüdülô volt, amelyre az évek során hozzávetôlegesen 25 millió forintot fordított a Fôvárosi Önkormányzat roma intézménye. A felújítások nyomán egy csodaszép üdülôben nyaralhattak a pesti roma gyerekek. Természetesen az értékes ingatlan másoknak is megtetszett, és a Hunguest is el akarta adni.

- Úgy három éve jelentek meg az üdülôben az elsô vevôjelöltek - mondja Mester Zsuzsa, a Romano Kher igazgató helyettese. - Természetesen mi is szerettük volna megvenni, ezért árajánlatot kértünk a Hunguesttôl. A vagyonkezelô árajánlata 30 egynehánymillió forintról szólt, amit mi továbbítottunk az illetékesnek, a fôvárosi önkormányzatnak, mert ôk a mi fenntartóink. A bérleti díjat is, amely tavaly például már kétmillió forint volt évente, a fôváros fizette. Erre sajnos akkor Szolnoki Andrea, a fôvárosi önkormányzat illetékese azt írta egy kétsoros levélben a Hunguestnek, hogy a fôváros a balatonszemesi üdülôt pénzeszközök hiányában nem kívánja megvenni.

Telt-múlt az idô, a Romano Kher munkatársai, ahogy Mester Zsuzsa fogalmaz, rohangáltak ide-oda, mint pók a falon, s próbálták elérni, hogy a fôváros hozzáállása megváltozzon. Szerencsére vevô sem akadt, így esély maradt arra, hogy a romáké lesz az üdülô. Közben Skultéti József személyében új vezetô került a szociális ügyosztály élére, aki megpróbált segíteni.

- Akkor a fôváros meggondolta magát, s úgy döntött, hogy kiizzadja a vételárat, azt a bizonyos 34 milliót, ami megítélésünk szerint nem pénz azért a csodaszép üdülôért. Errôl én tavaly februárban levélben értesítettem a Hunguest irodavezetôjét, Rácz Erzsébetet. Ennek másolata megvan nálunk. Tehát nem igaz, amit a Hunguest állít, hogy mi ölbe tett kézzel ültünk volna. Tavaly azután a fôvárosi közgyulés is megszavazta ezt a vételárat. Tudtuk, hogy addig senkinek nem adták el, mi több, velünk folyamatosan tárgyaltak, s nekünk ígérték az üdülôt.

Ezért is érte a Romano Khert villámcsapásként a hír, amikor 2000 nyarán fölhívták ôket az elnök-vezérigazgató titkárságáról, s közölték velük, hogy a szemesi üdülô "véletlenül", másik kilenc ingatlannal együtt, bekerült egy csomagba.

- Kedvesek voltak, azt mondták a telefonban, hogy ne izguljunk, mert a szemesi üdülôt a megállapodás értelmében természetesen csak nekünk adják el - meséli az átverés körülményeit Mester Zsuzsa. - Mi sajnos nyeretlen kétévesek voltunk, ezért nem vettük föl magnóra ezt a beszélgetést, amit persze ôk azóta letagadnak. Csak akkor esett le a tantusz, amikor a Hunguest 160 millióért eladta a "csomagot", s benne a szemesi üdülôt a pályázat elôtt három nappal bejegyzett BE-NO Kft.-nek. A nyár folyamán egyébként, amikor megsejtettük, hogy el akarják adni az üdülôt, ügyvédünk, Boros Irén írt egy levelet a vagyonkezelônek, amelyben megismételtük, hogy az üdülôt meg akarjuk venni, és kérjük az adásvételi szerzôdés tervezetét. Ezt a levelet tagadja le Rácz Ernô. Egyébként már nem a BE-NO Kft. a tulajdonos, mert ôsszel eladta valakinek a szemesi üdülôt. Hogy kinek, azt nem sikerült megállapítani, mert az a cég, egy bizonyos KIDBN Kft., amely állítólag megvásárolta, a fôvárosi cégbíróságon nincsen bejegyezve. Most ôket próbáljuk felkutatni, szeretnénk tárgyalni velük, hogy adják el nekünk az üdülôt, mert az a Romano Khert, pontosabban a roma gyerekeket illeti. Rácz Ernô, a Hunguest elnök-vezérigazgatója azzal kezdi, hogy a szemesi üdülô "nem az ô ügyük", hanem a fôvárosi önkormányzaté, hiszen az üdülôt ôk bérelték tôlük, s amikor kellett volna, ôk nem éltek vételi szándékukkal.

- Amikor 1999-ben az elôdöm úgy döntött, hogy el kell adni, mert pénz kell, akkor Szolnoki Andrea, a fôvárosi önkormányzat illetékese azt írta vissza, hogy nem kívánják megvenni. Ezt követôen az önkormányzattól semmilyen papírt nem kaptunk. Mindeközben folyamatosan egyeztettünk a cigányokkal, hogy hozzanak pénzt, papírt arról, hogy a fôváros fizet. Amikor én átvettem az ügyet, azt mondtam, hogy nem érdekel semmi. Nekem az a feladatom, hogy nekünk ne 25 százalékos kamatot kelljen fizetnünk a Postabanknak, tehát, hogy eladjuk az üdülôt. Ezután tárgyaltunk a Romano Kherrel, mert ôk bérelték végül is tôlünk. Ôk tudták, hogy az üdülô meghirdetés alatt áll, ennek ellenére nem küldtek pénzt, nem küldtek pályázatot, mi pedig másnak eladtuk. Ugyanakkor hangsúlyozni szeretném, hogy kikötöttem a vevônek, a BE-NO Kft.-nek, hogy amennyiben a cigányok, azaz a fôvárosi önkormányzat a '98-as árat megadja, akkor kötelesek eladni nekik az általuk bérelt szemesi ingatlant. Mi más ez, mint a cigányok melletti pozitív diszkrimináció?! Az ilyesfajta feltételszabás egyáltalában nem gyakorlat az üzleti életben. A vevô beküldte ezt, az ô általa egyoldalúan aláírt, ügyvéd által szignált szerzôdést. Ôk viszont annyi fáradtságot sem vettek, hogy ezt a szerzôdést aláírják, hogy tárgyaljanak róla. Ezek után én írtam egy levelet Székely Gábornak, a fôvárosi önkormányzat tulajdonosi bizottsága vezetôjének, hogy csináljanak már valamit, mert lejár a határidô. Nem történt semmi.

Mester Zsuzsa szerint viszont a BE-NO Kft. letagadja, amit Rácz elnök-vezérigazgató állít, szerintük nem volt ilyen kitétel az adásvételi szerzôdésben.

A nyilvános pályázat után néhány hónappal, ez év januárjában a BE-NO Kft. túladott a balatonszemesi ingatlanon. Az elnök-vezérigazgató nem tudta megmondani, hogy ki volt a szerencsés vevô, aki vélhetôen a fôvárosi önkormányzat által megajánlott vételár alatt jutott hozzá a frekventált helyen lévô, kitunô adottságú, jó állapotú balatoni üdülôhöz. Valószínusíthetôen az új vevô által kifizetett összeg alatta maradt annak a mintegy 25 millió forintnak is, amelyet a Romano Kher (a fôvárosi önkormányzat) a szemesi ingatlanra a 13 év alatt ráköltött. Arra a felvetésünkre, hogy értesülésünk szerint a BE-NO Kft.-t három nappal a pályázati határidô lejárta elôtt jegyezték be a cégbíróságon, Rácz Ernô csak annyit jegyzett meg lakonikusan, hogy "na és?".

Kategorikusan cáfolta azon értesülésünket is, hogy a BE-NO Kft.-t alkotó két magánszemély korábban szakértôi tevékenységet végzett volna a Hunguest Rt.-nek.

"Én személyesen öt nappal ezelôtt (február 23-án. a szerk.) beszéltem életemben elôször telefonon Szolnoki Andreával, aki ma alpolgármester a fôvárosnál. Ô hívott föl és minôsíthetetlen hangnemben ordibált velem, mire én közöltem vele, hogy legyen kedves a saját portája elôtt söprögetni - emlékezett a Hunguest elsô embere. - Mert, ha a fôvárosi önkormányzat egyetlen egyszer sem hajlandó egy homályos levelet megereszteni arról, hogy biztosít a cigány önkormányzatnak erre a célra 30 millió forintot, akkor ne próbálja meg a Hunguestre hárítani a felelôsséget. Nekem nem feladatom a cigány gyerekek üdültetése. A szerzôdés, amelynek alapján ôk a balatonszemesi ingatlant bérelték, tavaly december 31-én járt le. Nekünk ebben a szerzôdésben semmiféle kötelezettségünk nem volt a további bérbeadásra. Ha azt mondjuk, hogy itt jogállamiság meg piacgazdaság van, akkor nekik ezt az üdülôt tokkal-vonóval el kellett volna hagyni."

Tódor János