Hogy nagyra nőjön a gyerek


A tes­ti fej­lô­dés­hez és az élet­fo­lya­ma­tok fenn­tar­tá­sá­hoz test­épí­tô anya­gok­ra, il­let­ve fű­tô­anyag­ok­ra, ener­gia­for­rás­ok­ra van szük­sé­günk. Eze­ket a szük­ség­le­te­ket táp­lál­ko­zás­sal fe­dez­zük, ét­ke­zés­kor a kü­lön­bö­zô éte­lek­kel táp­anya­go­kat jut­ta­tunk szer­ve­ze­tünk­be. Fôbb táp­anya­ga­ink a fe­hér­jék, a zsí­rok, a szén­hid­rát­ok. Eze­ken kí­vül a bi­o­ló­gi­ai fo­lya­ma­tok­hoz, a test­épí­tés­hez, egész­sé­günk fenn­tar­tá­sá­hoz szük­sé­günk van még vi­ta­mi­nok­ra, ás­vá­nyi anya­gok­ra és víz­re. Mind­eze­ket ele­gen­dô men­­nyi­ség­ben, meg­fe­le­lô arány­ban és idô­köz­ön­ként kell el­fo­gyasz­ta­nunk. Ha nem így te­szünk, ak­kor fel­bo­rul a bi­o­ló­gi­ai egyen­súly, ami­nek kü­lön­bö­zô be­teg­sé­gek a kö­vet­kez­mé­nyei.
Kü­lö­nö­sen fon­tos ez a gye­re­kek ét­ke­zé­sé­ben, mert a gye­re­kek nem ki­elé­gí­tô táp­lál­ko­zá­sa egész éle­tük­re szó­ló, ma­ra­dan­dó ká­ro­so­dást okoz.
Né­ha az is­me­re­tek hi­á­nya az oka, hogy a gye­rek ét­ke­zé­si szo­ká­sa­it hely­te­le­nül ala­kít­ják a szü­lôk, hogy né­me­lyik gye­rek ros­­szul táp­lált. A ros­­szul táp­lált­ság­nak nem­csak a ke­vés éle­lem fo­gyasz­tá­sa le­het az oka, ha­nem pél­dá­ul az egy­ol­da­lú táp­lál­ko­zás, vagy a táp­anyag­ok nem meg­fe­le­lô ará­nya. De rosszul táp­lált az el­hí­zott gye­rek is! Ezért nem­csak az a fon­tos, hogy men­­nyit eszik a gye­rek, ha­nem az is, hogy mit eszik, hány­szor és ho­gyan ét­ke­zik.
Nap­ja­ink­ban el­ju­tot­tunk ad­dig, hogy már nem az okoz fej­tö­rést, hogy mit, ho­gyan, hány­szor etes­sünk a gye­rek­kel, ha­nem sok csa­lád­ban az a meg­ol­dan­dó fel­adat, hogy en­ni tud­nak-e ad­ni a gye­re­kek­nek.
Pe­da­gó­gu­sok­tól ér­kez­tek/ér­kez­nek hí­rek is­ko­la­pad­ból ki­szé­dü­lô gye­re­kek­rôl; kü­lö­nö­sen hét­fôn­ként gya­ko­ri ez, ami­kor ki­de­rül, hogy a gye­rek alig evett ott­hon a hét­vé­gén, s egy­re több azok­nak a gye­re­kek­nek a szá­ma, akik csak az is­ko­lá­ban esz­nek – nem azt, amit hoz­nak, ha­nem amit ott kap­nak.
Ezt a ka­taszt­ro­fá­lis és em­ber­hez mél­tat­lan hely­ze­tet meg­ol­da­ni ha­lasz­tást nem tű­rô fel­adat, s ezen nem se­gít az ala­mizs­na­ként ki­osz­tott élel­mi­szer­cso­mag, sem a több ton­ná­nyi krump­li­ado­mány – ezen egy do­log se­gít: mun­ká­ból szár­ma­zó, rend­sze­res ha­vi jö­ve­de­lem a szü­lôk­nek, leg­alább an­­nyi, hogy a na­pi jól­la­kás ne okoz­zon gon­dot. Gond­nak úgy­is meg­ma­rad a lak­ni kell, fű­te­ni kell, vi­lá­gí­ta­ni kell, öl­töz­köd­ni kell – él­ni kell kény­sze­re.
A NEFI sem mond­ja azt, hogy meg­ta­lál­ta a meg­ol­dást, de né­hány (fél­éven át 220 kis­gye­rek) is­ko­lai ét­kez­te­té­sé­nek meg­ol­dá­sá­ban szak­mai pro­fil­já­nak meg­fe­le­lô­en ki­ve­szi ré­szét.
A sem men­­nyi­sé­gi­leg, sem mi­nô­sé­gi­leg nem ki­elé­gí­tô táp­lál­ko­zás egész­sé­get ve­szé­lyez­te­tô té­nye­zô. Az a gye­rek, aki nem jut ele­gen­dô és meg­fe­le­lô étel­hez, tes­ti-szel­le­mi fej­lô­dé­sé­ben el­ma­rad, nem ké­pes bi­o­ló­gi­ai op­ti­mu­mát el­ér­ni. Így le­het fel­töl­te­ni a sze­mér­me­sen spe­ci­á­lis tan­ter­vű is­ko­lák­nak ne­ve­zett „ki­se­gí­tô­ket” ci­gány gye­re­kek­kel.
E „ve­szé­lyez­te­tô té­nye­zô” meg­szün­te­té­se ér­de­ké­ben mo­dell­kí­sér­let jel­le­gű egész­sé­ges táp­lál­ko­zás prog­ra­mot in­dí­tot­tunk hát­rá­nyos hely­ze­tű te­le­pü­lé­se­ken élô óvo­dás és ál­ta­lá­nos is­ko­lás ko­rú ci­gány gyer­me­kek szá­má­ra. A prog­ram­ban négy el­ma­ra­dott te­le­pü­lés hát­rá­nyos hely­ze­tű gyer­me­kei vesz­nek részt. Nagy­csa­lá­dos, tar­tó­san mun­ka­nél­kü­li szü­lôk gyer­me­kei, ahol a csa­lád jö­ve­del­me al­kal­mi mun­kák­ból, szo­ci­á­lis se­gé­lyek­bôl és a gye­re­kek után já­ró jut­ta­tá­sok­ból te­vô­dik ös­­sze.
A ki­vá­lasz­tott te­le­pü­lé­sek ön­kor­mány­za­tai kö­zül ket­tô az ét­ke­zé­si nor­ma­tí­vá­hoz for­rás­hi­ány mi­att nem tud hoz­zá­já­rul­ni, az ét­ke­zés tel­jes ára a csa­lá­dot ter­he­li. Ezt az ösz­­sze­get (mi­vel több gye­rek­rôl van szó egy csa­lád­ban) nem tud­ják fi­zet­ni a szü­lôk, s in­kább nem en­ge­dik is­ko­lá­ba/óvo­dá­ba a gye­re­ke­ket, vagy az is­ko­lá­ba éhe­sen ér­ke­zô (kis)gye­rek csak a ta­ní­tás után, ott­hon jut elô­ször éle­lem­hez, amely sok eset­ben nem a gyer­mek igé­nye­i­hez sza­bott: a fel­nôt­tek ehe­tik azt, amit a gyer­mek, de gyer­mek nem min­dig ehet­né azt, amit a fel­nôtt.
A prog­ram a csa­lád ál­tal be­fi­ze­ten­dô ét­ke­zé­si ös­­sze­get fi­nan­szí­roz­za, vagy ahol ez nem szük­sé­ges, a na­pi ét­ke­zés men­­nyi­sé­gét nö­ve­lik a tá­mo­ga­tá­si ös­­szeg­bôl. For­rás­hi­á­nyos ön­kor­mány­zat­ok­nál az elôb­bit, tá­mo­ga­tást adó ön­kor­mány­zat­nál az utób­bit fi­nan­szí­roz­zuk.
A prog­ram egész­sé­get szol­gá­ló vol­ta már a fen­ti­ek­bôl is ér­zé­kel­he­tô, ám a prog­ram egész­ség­vé­del­mi ré­sze nem me­rül ki en­­nyi­ben, mert fo­lya­ma­to­san nyo­mon kö­vet­jük a gye­re­kek he­ti ét­rend­jét, fi­gyel­jük a táp­anyag­ok he­lyes ará­nyát, hogy a gye­re­kek meg­kap­ják az élet­ko­ruk­nak meg­fe­le­lô mennyi­sé­gű és mi­nô­sé­gű éte­le­ket. Kü­lön hang­súlyt he­lye­zünk ar­ra, hogy a gye­re­kek le­he­tô­leg szép kör­nye­zet­ben, hi­gi­é­ni­ku­san tud­ja­nak ét­kez­ni, en­nek biz­to­sí­tá­sa az is­ko­la fel­ada­ta. Mi­ni­má­lis fel­té­tel a te­rí­tett asz­tal, üveg­po­hár, szal­vé­ta stb.
Mit is vá­runk et­tôl a prog­ram­tól?
El­sô­sor­ban azt, hogy az ezek­be az is­ko­lák­ba já­ró gyer­me­kek ki­elé­gí­tô­en fog­nak táp­lál­koz­ni, meg­is­me­rik az egész­sé­get szol­gá­ló élel­mi­sze­re­ket, éte­le­ket, s ha vá­lasz­tá­si hely­zet­be ke­rül­nek, azo­kat vá­laszt­ják, vá­laszt­hat­ják.
Vár­juk is­ko­lai ered­mé­nye­ik ja­vu­lá­sát, azt, hogy az óvo­dás gye­re­kek ki­sebb szám­ban ke­rül­nek spe­ci­á­lis tan­ter­vű is­ko­lák­ba, mert az is­ko­la­érett­sé­get meg­ál­la­pí­tó vizs­gá­la­to­kon meg­mu­tat­ko­zik a ki­elé­gí­tô táp­lál­ko­zás ered­mé­nye.
Ki­vál­tó­dik a gyer­mek­vé­del­mi tá­mo­ga­tás, ame­lyet sok ön­kor­mány­zat ele­ve nem bo­csát a szü­lôk ren­del­ke­zé­sé­re, ha­nem ön­hatal­mú­lag eb­bôl fe­de­zi az ét­ke­zé­si nor­ma­tívát.
A prog­ra­mot ja­nu­ár el­se­jé­vel in­dí­tot­tuk, egy­elô­re jú­ni­us 30-ig, a szor­gal­mi év vé­gé­ig tart. Ter­ve­ink sze­rint a kö­vet­ke­zô tan­év­ben is foly­tat­juk, amen­­nyi­ben az ered­mé­nyek iga­zol­ják vá­ra­ko­zá­sa­in­kat.
Ter­mé­sze­te­sen azt is vár­juk, hogy mo­dell­kí­sér­le­tünk pél­da­ér­té­kű­vé vá­lik, s más in­téz­mé­nyek is kö­ve­tik pél­dán­kat. De iga­zán azt sze­ret­nénk, ha nem vol­na szük­ség ilyen prog­ra­mok in­dí­tá­sá­ra, ha az em­be­re­ket egész­sé­get szol­gá­ló táp­lál­ko­zá­su­kat il­le­tô­en csak az is­me­re­tek meg­szer­zé­sé­ben kel­le­ne tá­mo­gat­nunk, s nem en­ni­va­ló­hoz ju­tá­sukban.


Váczi Márta–Lakatos György