Modellezôk
Az OCÖ új lakásprogramja

Váratlan bejelentéssel lepte meg a közvéleményt az év elsô kormányülése után a miniszterelnök. Orbán Viktor január 7-én a Horn-kormány középtávú roma intézkedési tervének - egészen pontosan: a cigányság élethelyzetének javítására szolgáló középtávú kormányprogram - átfogalmazás utáni továbbvitelét és a még mindig kísérletinek számító roma lakásépítési program folytatását ígérte. E célra a Gazdasági Minisztérium 300 millió forintot ad át az Országos Cigány Önkormányzatnak. Az alig valamivel több, mint félszáz lakás felépítésére elégséges összeget az OCÖ közhasznú társasága költené el, amely gyakori vezetôváltásai mellett arról híresült el, hogy a vállalt szocpolos lakásokból csak minden másodikat volt képes felépíteni. A kht. az összegbôl 200 lakást ígér.

Fotó: Bakó Ferenc, 1949

A kormányfô által megnevezett összeget az OCÖ Szociális Építô Kht.-je várhatóan februárban kapja majd kézhez. A kht. a 300 millió forintból a szociálpolitikai kedvezménnyel együtt 200 lakás felépítését kívánja megszervezni - mondta Babai János, a kht. nemrég leköszönt, de szervezési igazgatóként továbbra is a társaságnál dolgozó egykori ügyvezetôje. Babai, akit a kht. élén Kozéki László váltott föl, úgy véli: az új programmal szemben reális elvárás, hogy a lakásokat 2002 végéig átadják.

Szakértôk szerint a Szociális Építô eddigi teljesítményét ismerve ez legalábbis kétséges. A tervezett építkezésekrôl egyelôre csak annyit tudni, hogy az OCÖ-nél egy átlagos felszereltségu, "nem hipermodern", 60 négyzetméteres lakás építési költségeit 4-5 millió forint között kalkulálják. Ez az összeg a legolcsóbbnak számító keleti országrészben is jócskán a jellemzô árak alatt van. Bár Csipkay Zsolt, a Szociális és Családügyi Minisztérium munkatársa szerint a lakásprogramot eddig ellenôrzô tárcaközi bizottság folytathatónak minôsítette a kht. munkáját, más szakértôk szerint az is komoly aggodalmakra ad okot, hogy a társaság az egy évvel meghosszabbított, 1999. november 30-ai határidôre a vállalt 250-bôl eddig mindössze 117 lakást adott át. Babai szerint ugyan ennek egyik fô oka, hogy a Horn-kormány idején a 250 lakásra kapott 40 millió forintos állami támogatás irreálisan kevésnek bizonyult az önerôvel nem rendelkezô roma családok szocpolos építkezéséhez, több településen arra panaszkodtak a családok, hogy az ígéretek után cserbenhagyták ôket. Ez számos alkalommal azt jelentette, hogy az épületek lakhatatlan állapotban, néha befejezetlenül kerültek új gazdáikhoz - a legismertebb ilyen esetek Ajkán és Zámolyon történtek -, akik nem egy esetben úgy kénytelenek a lakásra fölvett kölcsönöket fizetni, hogy lakniuk gyakorlatilag nincs is hol, vagy ha igen, akkor semmivel sincsenek jobb körülmények között, mint az építkezés megkezdése elôtt.

Föltépett parketta, tönkrement nyílászárók?

Érthetô hát, ha a 300 millió forintot a Lungo Drom által uralt OCÖ-n kívül egyetlen más roma szervezet sem fogadta kitörô örömmel. A Roma Polgárjogi Alapítvány két vezetôje, Horváth Aladár és Bársony János például nyílt levélben fordult a kormányfôhöz. A levélírók szerint "kormányzati országos cigánylakás-programnak nevezni egy ilyen mértéku intézkedést nevetséges", hiszen a becslések szerint közel 15 ezer család él nyomortelepeken és további 30-40 ezer roma családnak súlyosak a lakásproblémái, miközben a 300 milliós program a jelenlegi árakon 50-60 bérlakás felépítésére, a rászoruló családok kb. 1 ezrelékének megsegítésére elegendô. A jogvédôk különösen sérelmezték azt a kommentárt, amelyet a kormányfô szokásos szerdai rádiószózatainak egyikében a programmal kapcsolatban mondott el. A RPA súlyosan elôítéletesnek tartja Orbán Viktor azon gondolatait, melyek szerint: "Szomorúan sok lakás sorsa lett az Magyarországon, hogy szépen fölépítették, beköltöztek a roma családok, és akkor azt látták az emberek, még egy év sem kellett, hogy elteljen, hogy ezek a lakások teljes egészében lezüllöttek, föltépkedték a parkettát, tönkrementek a nyílászárók."

Báthory János, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal decemberben kinevezett új elnöke szerint nem a 300 millió forint a romák lakásépítésére szánt teljes összeg, hiszen a romák részesei az általános lakásépítési programnak is. (Kár, hogy a romák túlnyomó része képtelen a hitelfelvételhez szükséges jövedelmet igazolni.) Báthory minderrôl január közepén Gárdonyban, a Krasznai József által vezetett helyi roma szervezet "leváltására" szervezôdô, Szlobodipe nevu új megyei alakulat "továbbképzésén" beszélt. A NEKH elnöke akkor úgy vélte: ha a kormány le tudná engedni a kamatokat, és a szociális bérlakásépítés kicsit kedvezôbb helyzetet biztosítana, akkor jóval több pénzt lehetne mobilizálni, és nem 200, hanem 20 ezer család lehetne a kezdeményezés haszonélvezôje. 

Az OCÖ csapatai harcban álltak

Farkas Flórián, aki kérdésünkre továbbra is a program kísérleti jellegét emelte ki, ezzel szemben azt állította, hogy cigány lakásokat rajtuk kívül senki nem akar építeni, s a gazdasági miniszter szuk köru lakáspolitikai tanácsadó-testületének tagjaként még egyetlen település cigányságot érintetô lakásépítési tervével sem találkozott. Farkas szerint sehol nem lett volna cigány lakásépítési program, ha azt ôk nem harcolják ki, s ma a cigányság 10 százaléka sem tud a nagy állami projektekbe bekapcsolódni, hiszen nincsenek meg a szükséges kondíciói.

Az OCÖ elnöke a segítséget természetesen maga sem méri ingyér'. A lakásprogram a miniszterelnök szavaira rímel azzal, hogy kiváló fegyelmezô eszköznek mutatkozik. Nem fogunk olyan cigány családnak építeni, amelyik nem fog bele maga is a munkába, de olyannak sem, amelyik nem akar elhelyezkedni, és ezt be is bizonyítjuk róla - hangsúlyozta Farkas. A kormányfôi kívánalmak szerint válogatott cigány embereknek - legalább három gyerek és egy munkahely - a kulcsátadásig ott kell dolgozniuk azon a házon, amelyet aztán majd elidegeníteni sem tudnak, s pénzt sem látnak belôle. Az OCÖ azonban még itt sem kíván megállni: az tervezik, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatokkal karöltve figyelemmel kísérik majd azt is, hogy új lakói hogyan használják a lakásokat.

Farkas a lakásprogramtól eltérôen az egész középtávú programot eredménytelennek nevezte. Ennek fô okaként azt említette, hogy nincsenek "leosztva" a programokra a pénzek. A Horn-kormány is emlegetett milliárdokat, de annyira direkt módon nem, mint az Orbán-kormány, ennek ellenére a mai napig nem látszik, hogy melyik programra mennyit szán a kormány, mely tárcáknál vannak ezek a források és ki a felelôs - hangsúlyozta.

A folytatódó középtávú program nem csupán a lakásépítés folytatását jelenti, a jelentôs súlyponteltolódások miatt már most számos kritika éri. A legtöbb kifogás éppen a ködös célok és a bizonytalan források okán. Báthory szerint az 1999-ben bekövetkezett változások leglényegesebb eleme, hogy a programban nem szerepelnek határidôk, s az a szó, hogy megoldás, kikerült belôle. Az állam ennek az új filozófiának az értelmében legfeljebb lehetôségeket teremt, s majd meglátja, hogy tudnak-e valamit kezdeni ezzel az érintettek vagy nem. Komoly változás az is, hogy az átszerkesztett program óvatosabban fogalmaz az esélyegyenlôség ügyében is.

Bár az OCÖ vezetôi egyik legnagyobb sikerüknek azt tartják, hogy kezdeményezésükre egy olyan monitoring rendszer kiépítését határozta el a kormány, amely figyelemmel kíséri a program eredményességét és a kormányzat által felhasznált célirányos programok forrásait is, többen attól tartanak, hogy a választások elôtt - hasonlóan a Horn-kormány hasonló idôszakában tapasztaltakhoz - lényegében a jól bevált pénzosztogatás marad a gyakorlat. Több tényezô is ezt valószínusíti. Leginkább talán az, hogy a "roma-pénzeket" elôször egyáltalán nem találták meg, és még ma sem tudni, hogy melyik tárcánál mennyi pénz van e célra elkülönítve, s milyen programokat lehet ebbôl megvalósítani.

A roma lakásprogramot egyébként nem pusztán az OCÖ tevékenységét elégedetlenül szemlélô roma szervezetek fogadják kétkedve. Az építész- és a mérnöki kamarák szakemberei az egész roma lakásprogramot eleve elhibázottnak tartják. Konstrukciója ugyanis - sokan éppen ezért támadják - jelentôsen eltér más, hasonló tevékenységet végzô nonprofit szervezetétôl. Egyes, a közpénzekért folytatott versenyben riválisnak számító szervezetek külföldi adományokra építenek, mások a helyi önkormányzatokra támaszkodnak, illetve az építôanyag gyártókkal kötött hosszú távú és nagy rendelési tételeket mozgató szerzôdések révén építhetnek olcsón. Mivel a Szociális Építô egyik módszert sem alkalmazza, ráadásul éppen az ô ügyfeleinek okoz hatalmas gondot a kellô önrész felmutatása, az eddigi tapasztalatok szerint csak úgy tud tevékenységének finanszírozásához szükséges, komoly megtakarítást elérni, ha enged az építôanyagok és a kivitelezés minôségébôl. E szkepszist nemrégiben még a kht. - azóta leváltott - vezetôi is osztották. Három évvel ezelôtt készült számításaik alapján ugyanis - e kalkulációt akkor rengeteg kritika érte, mondván, hogy a szociálpolitikai támogatások összegébôl reálisan nem lehet a beígért házakat felépíteni - a modellkísérlet csak akkor válhatna országos programmá, ha az állam lakásonként legalább félmillió forintot pumpálna a programba. A támogatás 1998-ban 150 ezer, most pedig, ha tényleg 200 lakásról lesz szó, ennek tízszerese, vagyis 1,5 millió forint, ha a társaság egyéb költségeit nem számítja az ember.

K. E.