Antidiszkriminációs törvény: árt vagy használ?

Eltérô vélemények a Kaltenbach-törvénytervezetrôl 

Törvénytervezet: bontsd ki, majd meglátod!

A hazai kisebbségi jogvédôk zöme már a '90-es évek közepétôl sürgette a hátrányos megkülönböztetés tilalmának átfogó jogi szabályozását. Az elmúlt év végére a nemzeti és kisebbségi jogok országgyulési biztosa elkészítette a rasszizmus és az idegengyulölet elleni fellépésrôl és az egyenlô bánásmód biztosításáról szóló törvénytervezetet, amelyet véleményezésre megküldött az igazságügyi miniszternek és az országgyulés kisebbségi és emberi jogi bizottságának. A javaslat az összes olyan etnikai jellegu jogsértésre kiterjed, amelyet állami, önkormányzati, gazdasági és társadalmi szervezetek követnek el személyekkel vagy csoportokkal szemben. Kaltenbach Jenô indítványa a rasszizmus minden formáját tiltaná és az eddigieknél szigorúbban büntetné, a sértetteknek járó jóvátétel összege akár a félmillió forintot is elérheti. Bár az antidiszkriminációs kódex javaslatát az igazságügyi tárca (IM) látszólag nem söpörte le az asztalról, hiszen törvény-elôkészítô bizottság létrehozását kezdeményezte, valójában nincs túl jó véleménye a kisebbségi biztos elôterjesztésérôl. A lex-Kaltenbachot a Roma Parlament vezetôje is elutasítja.

"Már a Horn-kormány idején bombázták az akkori igazságügy minisztert a jogvédôk, hogy szükség lenne Magyarországon a jogrend antidiszkriminációs továbbfejlesztésére" - indokolta lapunknak a törvényjavaslat idôszeruségét Kaltenbach Jenô, a nemzeti és kisebbségi jogok országgyulési biztosa. Történt is néhány lépés, például a Munka Törvénykönyvébe bekerültek pozitív változások, mindamellett a minisztérium álláspontja eléggé ambivalens volt: egyaránt akadtak elutasító és elfogadó hangok. A kormányváltást követôen újra és újra felvetôdött egy átfogó törvényi szabályozás lehetôsége. Közben nagy hordereju változások történtek nemzetközi relációban is, amelyek közül az EU direktívák - az EU illetékes bizottságának döntése értelmében az antidiszkriminációs elôírásokat a tagországok kötelesek beépíteni a jogrendszerükbe - csak a jéghegy csúcsát jelentik.

A kisebbségi ombudsman szerint ez nem feltétlenül azt jelzi, hogy a tagországoknak - így remélhetôleg hazánknak is - egy általános antidiszkriminációs kódexet kell elfogadniuk, de az egyenlô bánásmódra vonatkozó direktívákban megfogalmazottaknak meg kell jelenniük a jogszabályokban.

"Abban én sohasem foglaltam állást, hogy ennek egy darab antidiszkriminációs kódexnek kell lennie, mint ahogy abban sem, hogy ebben egyetlen hátrányos megkülönböztetést, az etnikait kell csak tiltani - jelentette ki a kisebbségi ombudsman. - Azonban, tekintettel arra, hogy az IM-ben, a szólamokon kívül, nem történt semmi, sôt több olyan nyilatkozat is elhangzott, hogy nincs szükség ilyen törvényre, mert vannak nekünk erre megfelelô jogszabályaink, arra az elhatározásra jutottam, hogy meg kell tennem ezt a lépést, annak ellenére, hogy törvénytervezetek kidolgozása nem közvetlenül az ombudsman feladata. Ez egy határeset. Végül is praktikus és alkotmányossági megfontolások miatt döntöttem úgy, hogy megszüntetem ezt a vákuumot." 

Jogi eszközöket vagy társadalmi összefogást

Az igazságügy miniszter válasza január elején érkezett meg a kisebbségi biztos hivatalába. Dávid Ibolya ebben kifejtette, hogy a hátrányos megkülönböztetés ellen elsôdlegesen nem a jog eszközével kell küzdeni, hanem széles köru társadalmi összefogással. Szerinte a hatályos magyar jogrend az alkotmány és más törvények mellett nemzetközi szerzôdésekkel is garantálja a megkülönböztetés jogszabályi tilalmát. Az IM nem zárkózik el a törvényjavaslat megvitatásától, ezért kodifikációs (törvény-elôkészítô) bizottság létrehozását javasolja a központi közigazgatási szervek, a parlament kisebbségi bizottsága, a kisebbségek, a civil szervezetek és az ombudsmani hivatal szakértôinek részvételével. A testület azt vizsgálná meg, hogy milyen törvényi szabályozással lehet fellépni a hátrányos megkülönböztetés ellen.

"Önmagában semmiféle jogi szabályozás nem képes fellépni az elôítéletekkel szemben. Egy önálló antidiszkriminációs törvény olaj lehet a tuzre - nyilatkozta az Amaro Dromnak Hende Csaba, az IM politikai államtitkára -, felerôsítheti a romaellenes közhangulatot. Gondoljunk csak bele, milyen hatást vált majd ki, ha az elsô magyar boltost, aki nem szolgál ki egy romát, százezer forintra megbírságolják."

A politikai államtitkár szerint - figyelemmel a vonatkozó 2000/43-as EU direktívára - az a kérdés, hogy önálló antidiszkriminációs törvény kell-e, amely tipikusan angolszász megoldás, avagy elegendô betartatni, illetve kiegészíteni a különbözô jogágakban már meglévô, a hátrányos megkülönbözetés tilalmát garantáló törvényeket, amelyek "az alkotmányjogi kötelezettségeket váltják aprópénzre". Hende Csaba a büntetôeljárás-jog általános szabályaitól a szakképzési és adatvédelmi törvényen át a sajtótörvényig mintegy ötven jogszabályt sorolt fel, amelyek jelenleg a magyar jogrendben a rasszizmus és idegengyulölet elleni fellépést, valamint az egyenlô bánásmódot biztosítják.

"Ennek fényében állapította meg az Alkotmánybíróság (a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédô Iroda beadványa nyomán - T. J.), hogy egy átfogó antidiszkriminációs törvény hiánya, illetve a hátrányos megkülönböztetést tiltó jogszabályok ágazati tagoltsága önmagában nem eredményez alkotmányellenességet. Ezzel az Alkotmánybíróság éppen azt mondta ki, hogy nem szükséges egy ilyen antidiszkriminációs törvény" - jelentette ki az IM politikai államtitkára.

Hende Csaba úgy véli, a kodifikációs bizottságnak "surufésuvel kell átfésülnie a magyar jogrendet", hogy kiderüljön, a törvények rosszak, a jogalkalmazás a hibás, avagy esetleg az a probléma, hogy a sérelmet szenvedettek nem mernek, akarnak vagy tudnak a hatóságokhoz fordulni. S mivel az EU direktíva elôírásait 2003 nyaráig kell beépíteni a magyar jogrendszerbe, szerinte "nem sürget a tatár".

Az IM államtitkára a kisebbségi ombudsman törvényjavaslatán jogi szempontból is több kifogásolni valót talált. Például az alkotmány 70/A §-a a hátrányos megkülönböztetés minden formáját tiltja, ugyanakkor Kaltenbach indítványa csak egy szuk részterületet, az etnikai megkülönböztetést érinti. Aggályosnak tartja egyebek mellett azt is, hogy a hátrányos megkülönböztetés elleni panaszokat a tervezet a kisebbségi ombudsmanhoz kívánja telepíteni, miközben az országgyulési biztos jogállásáról szóló törvény (1993.évi LIX. tv.) szerint az ombudsman nem ügydöntô hatóság. "Ha az országgyulési biztos egy lesz a többi hatóság között, és pereket veszít majd a bíróság elôtt, könnyen elveszítheti tekintélyét" - érvelt a politikai államtitkár.

A kisebbségi jogok országgyulési biztosa szerint viszont korántsem érünk rá annyira, mint ahogy azt Hende Csaba gondolja: "Én azt javaslom az államtitkár úrnak, hogy szíveskedjék elolvasni a jogalkotásról szóló 1987. évi IX. törvényt, miszerint jogot akkor kell alkotni, amikor azt a társadalmi viszonyok szükségessé teszik. Márpedig, ha Magyarországon diszkrimináció van, amit senki sem tagad, mint ahogy azt sem, hogy az ellene való fellépés nagymértékben javításra szorul, akkor nyilvánvaló, hogy a jog eszközével is fel kell ellene lépni, függetlenül attól, hogy van-e erre vonatkozó EU-direktíva vagy nincs. Számomra a direktíva nem több egy motivációnál. Nem ez a fô érv. Ebbôl a szempontból lényegtelen az EU-határidô."

S hogy miért csak az etnikai diszkriminációval foglalkozik a törvényjavaslat? "Mert az én hatásköröm csak az etnikai diszkriminációra terjed ki - válaszolta az IM államtitkárának felvetésére Kaltenbach Jenô. - Természetesen semmi akadálya annak, hogy ezt a javaslatot más területre is kiterjesszük. Ez szimpla jogtechnikai kérdés."

Az Alkotmánybíróság állásfoglalását is homlokegyenest ellenkezôleg értelmezi a kisebbségi biztos, mint az államtitkár. "A döntés szerint az Alkotmány 70/A § megvalósulásának nem egyetlen útja az antidiszkriminációs kódex megalkotása, de kifejezetten hangsúlyozza az Alkotmánybíróság, hogy ezzel még csak véletlenül sem azt akarja mondani, hogy a jelenlegi szabályozás kielégíti a 70/A §-ban foglaltakat."

Az ombudsman cáfolta azt is, hogy a kisebbségi országgyulési biztos hivatala "hatalmat kívánna koncentrálni" azáltal, hogy hozzá lehetne fordulni az antidiszkriminációs panaszokkal. "Azokban az országokban, ahol van ilyen törvény, ott kivétel nélkül létrehoztak egy olyan intézményt, amely a megoldandó konfliktusoknak fórumot ad. Mi egyáltalán nem ragaszkodunk ahhoz, hogy a mi hivatalunk legyen ez, csupán a praktikussági megfontolások mondatták velünk, hogy ez is lehet a megoldás." 

Akiknek fontos

A parlament kisebbségi és emberi jogi bizottsága elsöprô többséggel szavazott amellett, hogy a kormány jogalkotási programjában foglalkozzon a kérdéssel. "Egyedül a MIÉP-es ifj. Hegedus Lóránt szavazott ellene - tájékoztatta az Amaro Dromot a bizottság MSZP-s elnöke, Kósáné Kovács Magda. - Hangsúlyozom, hogy én nem magára a Kaltenbach-törvénytervezetre nézve kértem szavazást, hanem arra, hogy a bizottság szükségesnek tartja-e, hogy az IM mint törvény-elôkészítô az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés jogszabályi kérdéseivel foglalkozzék. Errôl tájékoztattam a miniszterasszonyt, amelyre ô válaszolt, s kérte, hogy a felállítandó kodifikációs bizottságba delegáljak tôlünk 2-3 tagot. Ennek eleget fogunk tenni. Ezzel együtt kétségeim vannak afelôl, hogy ez a bizottság a törvény létrejöttét szolgálja. Ezt el fogják szabotálni, pedig egy ilyen antidiszkriminációs törvény falak leomlását eredményezhetné."

A Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédô Irodájához (NEKI) beszélgetésünk idején még nem érkezett minisztériumi felkérés, hogy vegyenek részt az ominózus kodifikációs bizottságban, holott annak idején a NEKI vezetôje az elsôk között volt, aki az antidiszkriminációs törvényt sürgette.

"Ne tunjék szerénytelenségnek, de egy 1996-os konferencián én javasoltam, hogy szükség lenne egy ilyen törvényre. - mondja Furmann Imre. -Mint ahogy egy Állami Diszkriminációs Hivatal felállítására is, amely révén az állam saját jogán léphetne föl azokkal szemben, akik megsértik az egyenlô bánásmódhoz fuzôdô jogokat. Ebbôl azóta sem lett semmi."

Furmann Imre szerint pedig kellene egy diszkriminációellenes törvény, mivel egyrészt a jogágakban elszórtan fellelhetô hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezések és szankciók csekély számúak, másrészt nem fedik le az életben elôforduló diszkriminációs cselekményeket. Emiatt aztán tétova és hiányos az intézményes gyakorlat is. A NEKI 1999. október 29-én az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy az állapítsa meg: egy átfogó antidiszkriminációs törvény hiánya alkotmányellenes helyzetet teremt Magyarországon. Kérelmüket - ahogy arról már fentebb szót ejtettünk - az Alkotmánybíróság elutasította, de az indoklás szerint attól, hogy a jelenlegi gyakorlat nem alkotmányellenes, korántsem következik, hogy minden a legnagyobb rendben van.

Furmann a kodifikációs bizottságot afféle "politikai dafkének" tartja, és az a sommás véleménye - a minisztérium hozzáállásából következtetve -, hogy "a semmit nem lehet kodifikálni".

A kisebbségi jogok országgyulési biztosa úgy vélte, hogy a kodifikációs bizottság létrehozása egyúttal azt is jelentheti, hogy a mostani választási ciklusban aligha születnek meg a diszkriminációt tiltó új rendelkezések.

Támogatom a Kaltenbach-féle törvénytervezetet, amely kiváló lehetôséget nyújt arra, hogy a politikai pártok polgárjogi felkészültségét és antidiszkriminációs elkötelezettségét lemérjük - jelentette ki Horváth Aladár, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke.Véleménye szerint a hátrányos megkülönböztetést tiltó törvényre nem volna szükség, ha a magyar demokratikus kultúra megfelelôen fejlett lenne, és a politikai hatalom következetesen fellépne mindenféle rasszista, kirekesztô gyakorlattal szemben.

"Ez sajnos jelen pillanatban nincs így. A törvény a lehetséges buktatók ellenére is fontos, mégpedig azért, mert a politikai hatalomnak - benne az igazságszolgáltatásnak és a közigazgatásnak - lehetôséget nyújt arra, hogy elsajátítsa azt az európai gyakorlatot, amely elutasítja és bünteti a faji megkülönböztetés valamennyi formáját. Természetesen a romáknak is szükségük van arra, hogy garanciák legyenek a magyar jogrendben a faji megkülönböztetés ellen, és a diszkrimináció napi gyakorlatát megszokottnak vevôk értesüljenek arról, hogy az ilyen magatartást a törvény tiltja és megsértôit bünteti - mondta Horváth Aladár. - Azoknak a politikusoknak, akiknek a törvénytervezettel szemben olyan jellegu skrupulusai vannak, hogy az alkalmazása esetén visszatetszést vált ki a nem romák körében, és ezért cigányellenességet gerjeszthet, azt tanácsolom, hogy gondolkozzanak el a bunpártolás törvényi tényállásáról."

Horváth Aladár hangsúlyozta, hogy a politikai elitnek meg kellene végre tanulni az antidiszkriminációs magatartásformákat, mert ha saját kiállásával, gesztusaival nem képes arra, hogy példát mutasson, akkor arra sem lesz képes, hogy jó törvényt hozzon. 

"A társadalmi békéhez nem ez az út vezet"

- Az antidiszkriminációs törvénytervezettel szembeni ellenérzéseim akkor válnak érthetôvé, ha visszatekintünk az elmúlt tíz év történéseire - kezdte a javaslat értékelését Zsigó Jenô, a Roma Parlament elnöke -, és megnézzük, hogy a többségi hatalom által készített kisebbségi törvény mely kisebbségeknek jelent elônyt és melyeknek hihetetlen hátrányt. A kisebbségi kerekasztalnál helyett foglalt annak idején Doncsev Toso éppúgy, mint a német kisebbséget képviselô Kaltenbach Jenô: késôbb Doncsev Toso az Etnikai Hivatal elnöke, Kaltenbach pedig kisebbségi ombudsman lett. A kisebbségi törvény a romák kivételével minden kisebbségnek halmozottan elônyös helyzetet teremtett. A Roma Parlament hat éve következetesen állítja, hogy a kisebbségi törvény cigányellenes, ennélfogva társadalomellenes és demokráciaellenes törvény. Különösen a német kisebbség fejtett ki erôteljes lobby-politizálást; a kis létszámú kisebbségek és a hatalom összefogása eredményezte a cigányellenes kisebbségi törvényt. Az ellen is a kis létszámú kisebbségek képviselôi tiltakoznak máig, hogy a kisebbségek, köztük a romák maguk válasszák meg képviselôiket. Ôk ugyanis így elesnének a szimpátiaszavazatoktól. Ma már gyakori, hogy a települési önkormányzatok a szimpátiaszavazatok száma alapján állapítják meg a helyi kisebbségi önkormányzatok támogatásának mértékét. Tehát: a rasszjegyekkel nem látható, önmagát nem regisztráló, nem hátrányos helyzetu, faji elôítéletességtôl nem sújtott kisebbségek javára hoznak elônyös döntést, mégpedig a látható, természettôl regisztrált, ennél fogva a kisebbségi hovatartozásában determinált, hátrányosan megkülönböztetett cigányság kárára.

A közel egymilliós roma társadalom politikai jogainak az elvételéhez asszisztálnak a nem roma kisebbségek, saját önzô és korlátolt érdekeik érvényesítésével. Az Országos Cigány Önkormányzat és vezetôje, Farkas Flórián által feltálalt romákkal nekik is, a hatalomnak is könnyu dolguk van.

Demokratikus az lenne, ha romák hoznának döntést Kaltenbachról és nem ô a romákról. Kaltenbach kihasznál egy hazug, képmutató, abszurd kisebbségpolitikai rendszert, amit hét évvel ezelôtt léptettek életbe. Mindenki azt gondolja, hogy a kisebbségi törvény jogokat ad, holott jogokat vesz el a romáktól. És mindenki azt gondolhatja, az antidiszkriminációs törvény védelmet nyújt, holott támadást és indulatot szül, a cigányságot még inkább áldozattá teszi, továbbra is másoktól függ a sorsa és semmi sem függ tôle. Kaltenbach újra jelölése a kisebbségi jogok ombudsmani tisztségére további tragédiát jelent a magyarországi cigányság számára, mert a kialakult helyzetért ôt óriási felelôsség terheli.

Zsigó Jenô úgy véli, hogy a mai helyzetében magatehetetlenné tett cigányságra nézve, melyet visszafordítottak az idôben, szétverték társadalmi szervezeteit, senkinek nincs joga ma Magyarországom antidiszkriminációs törvényt tervezni, különösen nincs Kaltenbach Jenônek.

A romák ki tudják alakítani elfogadásukat, megbecsülésüket, csak teremtsenek ehhez demokratikus rendszert, ezzel párhuzamosan munkahelyet, építsenek lakásokat és juttassa el az oktatáspolitika a roma fiatalok tömegét a középfokú végzettségig, következetesen együtt nevelve, tanítva ôket nem cigány kortársaikkal: egy iskolában, egy osztályban egy padban: egy társadalomban - mondja Zsigó Jenô.

A romáknak az az érdekük, hogy a roma parlamenti képviselôk megválasztásáig terjedô választói jog gyakorolhatóságával részt vegyenek a roma társadalom integrációjában, a demokratikus társadalom formálásában. "Megszunne az Európa-botrány roma-ügy, ha a roma önkormányzatok muködôképesek lennének, amennyiben maguk választhatnák meg a vezetôiket, támogatnák civil szervezeteiket, és akár Magyarország, akár az Európa Uniós országok munkahelyet adnának a munkanélkülivé vált romák százezreinek."

Kaltenbachnak nem fontos, hogy egy népet politikai jogaitól megfosztanak, elnyomnak, annál inkább a gyámkodás, a felügyelet alá helyezés. Azt képzeli, hogy a rendôrség, a bíróság, ügyészség, a megélhetési jogvédôk védenek majd meg sok százezernyi romát napi sérelmeikben és megaláztatásaikban? - mondta Zsigó Jenô.

A Roma Parlament vezetôjének az a véleménye, hogy hihetetlen gyűlöletet és ellenérzést keltene a társadalomban, ha a megkülönböztetés tilalmát kimondó törvény nyomán bárki bárkit bármikor följelenthet. A társadalmi békéhez - szerinte - nem ez az út vezet.

Ha eddig ki volt szolgáltatva a cigányság a többség indulatának és érdekeinek, akkor e törvény nyomán százszoros lesz a kiszolgáltatottsága - szögezte le Zsigó Jenô. - Elôbb a cigányságot olyan állapotba kell hozni, hogy tudjon magáról beszélni, s környezetében tudja elintézni kritikus ügyeinek nyolcvan százalékát, érdekeit szervezetten legyen képes képviselni és érvényesíteni, mert a demokrácia rendszere ezt lehetôvé teszi. Ha így lesz, akkor nem lesz szükség antidiszkriminációs törvényre, mert a többség és a kisebbség számára egyaránt az a tudat lesz a meghatározó, hogy mindenki ad a másiknak, azaz egy szolidáris és toleráns társadalmi közérzet alakul ki, nem az antidiszkriminációs törvény következtében várhatóan létrejövô gyulölködô és feljelentô rendôrállam rémképe.

A Roma Parlament elnöke szerint az elmúlt tíz év romákkal kapcsolatos politikájának hatásai egy kívülrôl és kényszerbôl rájuk erôltetett antidiszkriminációs törvény következményeivel együtt véglegesen megpecsételnék a cigányság sorsát és végleg kitaszítanák ôket a társadalomból. Formailag persze ugyanúgy megfelelne ez a törvény is az Európa Uniós rendszernek, mint a kisebbségi törvény, és annak választójogi szabályozása, amivel sikerült kizárni a cigányságot a rendszerváltás adta pozitív esélyekbôl, lehetôségekbôl, a rendszerváltás veszteseivé téve ôket. Tíz évvel a rendszerváltás után már nem halmozni kéne a súlyos hibákat, hanem elölrôl kellene kezdeni mindent. Még nem késô, de sem magunkat, sem Európát már nem éri meg becsapni - fejezte be a Roma Parlament elnöke.

Tódor János