Egy levélváltás
Miniszterelnöki
Kabinetiroda
A
Miniszterelnök Személyi Titkára
Benyhe
István
Ikt. szám: I-7400/7/2000.
Krasznai
József
úr
részére
Fax: 33 388 41 5 421
Tisztelt Krasznai Úr!
Tájékoztatom, hogy a Miniszterelnök úr a hozzá címzett 2000. szeptember 20-án kelt levelét megkapta.
Biztosíthatom, hogy Miniszterelnök úr a legteljesebb mértékben együtt érez a nélkülözôkkel, és keresi a lehetôséget a társadalom peremére sodródottak gondjainak orvoslására. Az önök akciója és annak sajtóvisszhangja valóban ráirányította a figyelmet a romák helyzetére, de a problémák átfogó megoldását csak az ország jogrendszerébe ágyazottan, kölcsönös bizalommal és a megértést erôsítve lehet elképzelni.
Tárgyalási javaslatában Ön átnyúl mind a kisebbségi önkormányzati rendszeren, mind a kormányzati hierarchián. Ezzel ellentmondásos helyzetbe hozza a Miniszterelnök urat, aki a nehéz sorsú csoportokért való aggodalmában szívesen tárgyalna bárkivel, ha az javíthatna a rászorulók helyzetén, ugyanakkor nem lehet ô az elsô, aki átlép az elmúlt évtizedben kialakult kormányzati és hivatali feladatmegosztáson.
Kérem, hogy a konkrét eseten túlmutató, megoldásokat segítô tárgyalási javaslatával vegye fel a kapcsolatot a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatallal, valamint az Országos Cigány Önkormányzattal, egyidejuleg konkrét, esetleg költségvetést is érintô javaslataival keresse meg a Miniszterelnöki Hivatal Társadalompolitikai Referatúráját.
Budapest, 2000. október 11.
Üdvözlettel:
Benyhe
István
1055
Budapest, Kossuth tér 1-3.
Telefon:
441-4578, Fax: 441-4729
E-mail:
istvan.benyhe@meh.hu
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Megkaptam személyi titkára, Benyhe István az Ön nevében hozzám intézett, 2000. október 11-én kelt levelét.
Örömmel vettem tudomásul, hogy elôzô nyilatkozataival ellentétben Ön ma már pozitívan ítéli meg a Franciaországban politikai menedékjogot kért zámolyi romák akcióját. Ahogy a levél markánsan megfogalmazza: "Az önök akciója és annak sajtóvisszhangja valóban ráirányította a figyelmet a romák helyzetére(...)". Az Ön megítélése igazat ad nekünk. A három évig tartott magyarországi üldöztetés után a zámolyi családok, akiket az állam nem védett meg, végsô kétségbeesésükben kénytelenek voltak politikai menedékjogot kérni Franciaországban. Mindez családjaik megmentéséért tették, de ez ugyanakkor az összes magyar roma nyomorúságos sorsára, üldöztetésére irányította az otthoni és nemzetközi reflektorfényt.
A levél ugyanakkor felhívja figyelmünket arra, hogy "a problémák átfogó megoldását csak az ország jogrendszerébe ágyazottan, kölcsönös bizalommal és megértést erôsítve lehet elképzelni". Ki nem értene egyet egy ilyen hozzáállással. De lehet e "kölcsönös bizalomról" beszélni, hogy muködik az a "jogrendszer", ha egy több mint félmilliós kisebbség nem rendelkezik demokratikus törvényes érdekképviselettel, ha tagjainak el kellett hagyniuk szeretett hazájukat ahhoz, hogy az egész nép sorsáért felelôsök szóba álljanak velük?
A levél azt írja, hogy "ellentmondásos helyzetbe" hoztuk akciónkkal a Miniszterelnök urat, aki velünk tárgyalva "nem lehet az elsô, aki átlép az elmúlt évtizedben kialakult kormányzati és hivatali feladatmegosztáson". Az ellentmondást a jelenlegi negatív állami hozzáállás, valamint a hivatalosan kinevezett érdekképviseletek nem demokratikus jellege és a romák keseru valósága közötti szakadék napról napra történô elmélyülése okozza. Ezért pedig nem a magyar romák a felelôsek.
Ha sikerült a zámolyi romáknak ráébreszteniük a Miniszterelnök urat eme ellentmondásra, akkor ez egy örömteli hír.
A mi célunk nem a "kialakult kormányzati és hivatali feladatmegosztáson" való "átlépés", hanem az, hogy a kormányzat végre szembenézzen a valósággal. Mi a roma és a nem roma lakosság demokratikus vitájában, eszmecseréjében és közös határozathozatalában látjuk a kiutat. Az oktatás, a munkalehetôségek, a lakáskérdés, az egészségügyi helyzet megoldásáról, a demokratikus érdekképviselet megteremtésérôl, a fajgyulölet, a megkülönböztetés mindenféle formájában tényleges kiuzésérôl van szó. Az ún. romakérdés egy ilyen, demokratikus megközelítése vízválasztó kell, hogy legyen mindenki megítélésében. Ebben fog eldôlni a magyar és nemzetközi nyilvánosság elôtt, hogy kik hajlandók a köz érdekében valójában "átlépni" a személyes, csoport- és pártérdekeken ezen folyamat elindítása és demokratikus jellegének biztosítása érdekében.
Ami a Roma Parlamentet illeti, egy olyan folyamatban, mely valóban azt célozza, hogy a magyar romák többé ne legyenek másodrendu állampolgárok, sem politikai, sem kulturális, sem pedig gazdasági téren, a "kölcsönös bizalommal és a megértést erôsítve" természetesen azonnal készek vagyunk részt venni.
Strasbourg, 2000. október 23.
Tisztelettel: Krasznai József
A
Magyarországi Roma Parlament
Elnökhelyettese, a Fejér Megyei Cigányok
Független Szervezetének elnöke,
a zámolyi romák szószólója